|
|
|
Hajléktalanok dala
(komolyság:átlagos)
Valaki átlép,
Valaki rád lép,
Valaki törli beléd a lábát.
Valaki pénzt ad,
Valaki bíztat,
Mert jól tudja mi vár rád.
Törd meg a csendet,
Bomlaszd a rendet,
S kiáltsd a világna.
Emberek félek,
Lelkemből vérzek..
(befejezésre vár) |
nyiminyomi
2006. 01. 12. 19:33 |
...van helye az imámnak
Mindennap ugyanaz
Nem változik semmi
Nem baj ha behavaz'
Nem kérek, csak enni
Az életem tényleg csak ennyi???
|
hoo-bangin
2006. 01. 16. 15:44 |
Volt nekem munkám,
Volt nekem családom,
Egyik napról a másikra,
Őket sehol sem találom.
Munkahelyen kihasználtak,
Becsaptak rendesen,
Fejem rabigába szánták,
A fizetést meg felejtsem.
Hiába van két diplomám,
Törülhetem vele hátul komám. |
makrizizi
2006. 01. 17. 09:36 |
Enyém a nap
Enyém az ég
Mondhatnád ez épp elég
De enyém a szem
mely lenéz s a kenyéren a penész
Éhezem és koplalok
De mondhatnám hogy boldog vagyok?
Mért ne!
Élek mint gazdag ibizán
Enyém minden amit megkíván
Szemem szám...
S a többiek?
Sokan szeretnek
Olyanok akiket nem is ismerek. |
petmaster
2006. 09. 07. 12:24 |
Még mindig szegényen,éhesen.
Félve megkesereten kiáltok!
Figyejen rám a VILÁGOM!
DE nem figyel?
Csak kobor kütyám,barátom ,Ő nekem a VILÁGOM.
Etetem és itatom,oly kevesemet nekiadom.
Szeretem és ápolom Ő nekem a családom.
Ha fázom a hideg padon vagy kukák melett az azfalfon.
Melém hivom össze bujunk s együt nyugotan elalszunk. |
Gege K. Robinson
2006. 09. 22. 16:58 |
Fázom reggel
Fázom este
Hajlékom egyse
Út mentén
Alszok én
Élet ez?
NEM nyomor
|
nüllün
2006. 12. 09. 11:33 |
Mondták már
Csak a szemszög a lényeg
Az, hogy hogyan élek
Bennem alakít ki egy képet
De nem mindegy?
A érzés lehet
Pozitív, vagy negatív
Egyre megy
Bárki bármit mond
Egy pizzát bevágnék
Az biztos!
|
petmaster
2006. 12. 14. 10:53 |
Az aluljáró az otthonom,
Fáradt lábamat kinyújtom.
Ott gubbasztok a telefon alatt,
Jött egy patkány, de elszaladt.
Mindenki kikerül némán,
Az ember le se néz én rám.
Mintha ott se lennék,
Vagy létem egy rossz emlék.
Emlék lett a barátom,
Megfagyott a szomszédom.
Kimerészkedett a paplanból,
És reggelre már elpatkólt.
Én még húzom valahogyan,
Bár büdös van a gatyómban.
Koldulok egy kis lovét,
Beborozok, aztán jóéjt!
|
makrizizi
2006. 12. 14. 11:27 |
szakad a kabátom
szökik a kislányom
de nem is baj
hisz drága a vaj
sokat kell még koldulni
fogamat kihullatni
lerohad a lábam
a leprát én megjártam
utálom a telet
drága ám a meleg |
Villám
2006. 12. 14. 19:24 |
vagyodva nezek az ablakon at
hallgatom a szeretet szavat
nekem se csaladom sem otthonom
hajlektalan vagyok es ezt jol tudom
Faj az elet,
De meghalni megis felek
Nemlenne se koporsom,se nyugtom
Testem meghalna,a lelkem bolyongana
Ez van,de ezt unom!!!
Kitorni megsem lehet
visszalokni fajo lelkemet
Maradok ahol vagyok
Ez az amit az elet ram hagyott |
morbid
2006. 12. 27. 07:39 |
Egyszer felkeresett egy szociális munkás,
Felajánlott köztéri munka cserébe szállást.
Alig mertem hinni, hogy ez velem történik,
Elfogadtam és ott hagytam a megszokott régit.
Féltem ugyan ,hogy a szálláson meglopnak,
Meg hogy kinek a nyakára megyek koloncnak.
A valóság jobb volt mint amire számítottam,
Egy ház aljába kis helységbe izgulva benyitottam.
Ezt ajánlotta fel a szociális munkás nekem,
Ott ahol ő lakott abba a házba kellett mennem.
A ház lakói mind bele egyeztek a dologba,
Én zavartan bólogattam és állt az alku nyomban.
Megegyeztünk, hogy egyenlőre próba időre maradok,
Ha rendbe tartom a ház körül az utcát és a parkot.
Nyolc négyzetméteres kis szobámat megkapom menten,
Víz nincs, de naponta két vödörrel hoznak majd nekem.
Minden más meg volt a szobában,egy rezsó és bútorok,
Ágy, asztal,szék, pár edény a szekrényben ott szorong.
Valóság ez? Kérdezem és eldobom a borosüveget végleg,
A ház lakói kedvesen szólnak, hogy igaz mindenképpen.
Ezt a kivételes csodát örülök, hogy megérhettem,
Bizonyítani akartam a lakóknak, és megértettem,
Hogy ez utolsó esélyem,jó sorsomat kell marasztalni,
Nem mondhatok csődöt,ezt nem szabad elszalasztani.
Rendbe tettem magamat és a ház táját mindennap szépen,
Segítséget kaptam a lakóktól, használt ruhát meg ételt.
Mikor próba időm lejárt, véglegesítettek a házban,
Most már végig merek menni az utcán mint egy ember,bátran!
|
makrizizi
2007. 01. 23. 13:10 |
|
|
Vége
|
