Amazonok
[Téli esték történetei] Sonja as Liamon Drake @ 2006. 05. 18 20:20
Nem voltak csillagok. Nem volt napfény. Nem mosolyogott Szeléné titokzatos,
költőket és szerelmeseket ihlető arca, nem szórta csalfa sugarait az éjben
táncoló boszorkányokra.
Nem voltak boszorkányok. Csak egy amazon és egy lány.
Amazon és Lány, ahogy egymást nevezték rövid ismeretségük boldogabb óráiban.
Lányt két napja ismerte meg, ha számít az idő egyáltalán. Öt tavaszt ért meg, ha
valaki látta volna a születését, ezt a választ adta volna a kérdésre, de aki
látta is, már nem beszél. Lányt pedig hiába kérdezték volna erről. Ahogy nevéről
is, vagy bármiről a múltjából, leszámítva az utolsó hónapokat, amit a Lovasokkal
töltött, akik elragadták családjától, miután elpusztították a faluját, és minden
lakóját. "Gyere ide!" "Hozd!" "Vidd!" emlékei kimerültek ezen szavakban, és az
idegen beszédnek is inkább csak a hangsúlyából következtetett jelentésére.
Egy folyóparton bukkant rá, lejjebb, a völgyben, három részeg lovas
társaságában, akik már eleget ittak ahhoz, hogy izgalmasabb szórakozás után
nézzenek, és Lány épp kéznél volt. Ötévesen csak annyit érzékelt az
eseményekből, hogy a lovas férfiak szokatlanul mosolyognak, és a legnagyobb, a
forradásos képű elindul felé, furcsán, részegesen röhögve, kicsorbult, sárga
fogaival vicsorogva, amíg nevetése fuldokló hörgéssé nem alakult, fura, piros,
elpukkanó buborékokat köpve. Térdre rogyott, keze idétlenül markolászott a
torkát átfúró kés felé, és a jelenet annyira szokatlan volt Lány számára, hogy
apró kacagásra késztette. Kacagásra, amiben régóta nem volt része. A másik két
férfi kardot rántva pördült meg egy vöröshajú démon felé, "Amazon" üvöltötte az,
akit először járt át a kard.
A Lány tátott szájjal figyelt.
A legnagyszerűbb teremtést látta maga előtt, akit képzelete teremteni tudott, de
ez a nő itt előtte valóság volt, és lehajolt hozzá, karjába fogta, miközben
vértől iszamós kardját egy fűcsomóba törölte.
Azóta vannak együtt, a Lány, és a néma Amazon, célt adva egymásnak. Lány
csilingelő kacagása hangtalan mosolyra húzta Amazon ajkait, amikor színes
pillangókat kergetett a mezőn, vagy épp mókusokkal szemezett egy ligetben.
Csillagok és a Hold figyelte őket első estéjükön, feljebb, egy apró zúgó
tövében, ahogy Lány Amazon ölébe hajtva fejét egy altatódalt dúdolgatott, bár
nem tudta, honnan ismeri.
És napfény ragyogott, amikor Amazon meglátta a nyomaikat kutató Lovasokat,
odalent, a völgy torkolatában, nem hagyva neki más választást, minthogy átvigye
Lányt a hágón, a magas hegyek túloldalára.
Talán a démonok kicsinyes bosszúja volt, amiért Amazon elragadta három
szolgájukat, talán soha nem is volt semmi felsőbb hatalom, talán csak az északi
hideg szelek érkeztek a szokottnál korábban.
Idefent nem számít már semmi. Idefent, ahol nincsenek csillagok, nincsen
napfény, sem Szeléné arca nem mosolyog sápadtan.
Idefent csak egy amazon van, aki egy lányt tart karjaiban, néma dalt dúdolva
neki, miközben belepi őket a fehér hó..
Sonja as Liamon Drake
