Nagyon jellegzetesek ezek a kis AS szerkezetek, 11" méretûek, leggyakrabban a kor szokásának megfelelõen kis átmérõjû, 30-32mm -es tokoba rakták õket.

A kaliberszám általában nincsen feltüntetve, az AS jelzés is a számlap felõl található, de gyakran szintén elhagyták. A rotoron általában a piacon ismert márka jelzése látható (mint a képen), vagy üres. A bidfun szerint az AS 612 báziskaliberre építkeztek, mindenesetre biztosan egy meglevõre.

A sorozat tagjai: 1049, 1049A, 1171-1173.

Láthatóan masszív, erõs csapon függesztették fel a rotort, csapágya hagyományos, felhúzó fogaskereke jól látható. A rotorban levõ kilincs miatt csak egyik irányban húz, a másikban szabadon fut vissza, hiszen a fogaskerék és a rotor csak ezen a kilincsen kereszül vannak kapcsolatban.

A rotor a hidat tartó két csavar eltávolításával levehetõ, alatta az indirekt hajtású másodpercmutató és hajtó kereke, illetve rugós fékje található.

Baloldalt felül látható az automatika kerékrendszerének hídja, alatta a háttérben a motorrugó kilincskereke. Baloldalt a szerkezet külsõ ívén a rotor határoló tuskói, bennük spirálrugók. Ezeknek ütközik a lengõtömeg, jellegzetes rugalmas ütõ érzetet keltve, innen kapták "kalapácsautomata" nevüket. Könnyû elképzelni, hogy ez egyrészt micsoda hatalmas igénybevétel a szerkezeti elemeknek, másrészt milyen sok mozgási energia vész kárba azáltal, hogy a rotor mozgását megtörjük. Elõ is fordul ezeknél a szerkezetetknél, hogy az állandó ütések miatt fellazulnak a tuskókat tartó csavarok.

Maga az automata kerékrendszere elsõ ránézésre eléggé egyszerû: a felül látható átviteli kerék, mely közvetlenül a rotor fogaskerekéhez csatlakozik, a mellette látható fogaskerék (a tömör fogaskoszorúval) és a fenti kilincs. A mûködés egészen egyszerû: mivel a rotor egyik irányban húz csak, így abban az irányban a fenti kilincs engedi a forgást, az automatika húz. A másik irányban a kilincs lezár, ezzel egyrészt nem engedi lefutni a rugót, másrészt nem engedielfordulni a rotor fogaskerekét, melyen ekkor a rotor kilincse enged ("racsnizik").

Látható, hogy a lent levõ (gömbölyû fejû csavarral rögzített) motorrugó-kilincskerék itt nem rendelkezik kilinccsel! (A felhúzós alapszerkezeten ez nyilván rajta volt, ebbõl is látszik, hogy az automata hidakat külön gyártották). Nos, az a kilincs felesleges, így megspórolták! De miért nem azt használták az automatikáé helyett? Mert az automata kerékrendszere redukáló áttételû, azaz az automatika kilinccsel blokkolt kereke sokkal többet fordul, mint az alapszerkezeté. Akár egy teljes rotor-ívfordulatra sem emelkedne ki a rugó felhúzókerekének kilincse a fogak közül, mely aztán a másik irányú mozgás esetében szépen visszaesne a helyére - az óra egyáltalán nem húzódna fel! Így viszont a rotor kisebb mozgása is hasznosulhat.

A kis "teli" fogaskerék is megér egy fotót azért: ez végzi a kézi felhúzás leválasztását az automatikáról. Felépítése olyan, mint a kézi felhúzóben levõ körmöskerék-hornyoskerék kapcsolat, ferde háromszög fogazású, nyomatékot csak az egyik irányba visz át. Ha az automata rész húz, akkor a lent látható kis elem, mely egyébként egy fogastengely, együtt forog a fenti kerékkel. Ha viszont kézzel húzzuk az órát, akkor visszafelé kellene forgatnunk a teljes automata rendszert, amelyet a kilincs pontosan ezen irányban zár: törés lenne a vége... ezért ekkor ez a kis fogastengely szépen elcsúszik a nagy fogaskerék tengelye körül. alulról egy kis lemezrugó szorítja össze a fogakat, a mindenkori kontaktus érdekében.

Az automatika teljes fogaskerék-rendszere. Itt látszik a kézi szétválasztást is biztosító kerék alulnézetbõl is. A rotor nyomatéka balról-jobbra adódik át.

A rotor hídja szétszedhetõ, illetve a rotor is, amiben a kilincs található. A híd két felében a rotor alsó és felsõ csapágya. Kicsi, de masszív elem mind.

Automatika nélkül ez a szerkezet nem üzemel, hiszen abban van a kilincsrendszer. Fent látszik a lemezrugó, mely a két részbõl álló (hívjuk így) "szétválasztó kereket" nyomja egymáshoz. A felhúzókereket tartó lemezben is van egy lyuk (fent), hiszen alatta a csapágylemez egy plusz csapágyat hordoz: az automatika kilincskerekéét.

Érdemes egy pillantást vetni a billegõhíd sarkánál és fent, az egyik automata határoló mögött levõ két csavarra: ezek bizony a számlapláb leszorító csavarjai. Jellegzetes, leginkább a zsebórákban és csak a korai karórákban alkalmazott megoldás.

Annak ismeretében, hogy ezek a szerkezetek a harmincas évek szülöttei, sokuk pedig ma is kiválóan mûködik, elismeréssel kell adóznunk a gyártónak. Mivel az AS viszonylag nagy sorozatban gyártotta ezeket, ma is sokat lelhetünk még belõlük.

Másrészt elõ-elõfordulnak apróbb problémák, amik miatt nem ártott csiszolgatni a megoldáson: egyik ilyen maga a kalapácsautomata rendszer, ami nem a gyors és könnyed felhúzásáról híres. Kevés mozgás esetén érdemes kézzel besegíteni az automatikának. A másik a tuskók fellazulása, a kézen is érezhetõ ütések. Végül pedig a kilincsek megkophatnak a fogakkal együtt, amikor már bizonytalanná válik a reteszelés, meg-megugrik a rendszer visszafelé.

Maga a felépítés nem teszi lehetõvé a lapos építést, ráadásul a konstrukció is igényli az erõteljes és minõségi alkatrészeket. Nem véletlen, hogy például a Mido csak néhány évig forgalmazta a kalapácsos modelljeit, majd ugyanerre az alapra egy kilincskerekes rendszert készített. A háború után pedig rohamos terjedésnek indultak a rotoros megoldások, amire hamarosan az AS is lépett...