Egy aránylag lapos kivitelû automata, érdekes rotor rögzítési megoldással (az egyik, a rotor közepénél látható csavar egy kis lemezrugót mozdít, ez a lemezrugó ül be a tengely vályatába).

Kettõs kilincskerekes automatika jellemzi, az egyik kilincskerék a billegõhíd fölé nyúlik.

A rotor tehát a csavar elfordításával levehetõ, alatta az acél csap látható. Rézben perselyezett acél rotortengely - nem túl drága, nem érzékeny, könnyen gyártható konstrukció, megfelelõ kenéssel kellõen tartós is (pláne vastagabb csapot alkalmazva, mely nagyobb oldalirányú erõk esetén is biztosítja a kenõanyagon való futást).

Az automata hídon látszik, hogy csak három csapágyunk van, a két kilincskeréken kívül mindössze egy átviteli kerék segít a fordulatok átadásában. Az is látszik, hogy az automatika itt nem kövezett (a szerkezet igényesebb kiviteleiben viszont igen).

Maga az automata kerékrendszere tehát eléggé egyszerû: két kilincskerék és egy köztes kerék. Az automatika külön blokk, bár takarékossági és elhelyezési okokból az átviteli kerék alsó csapágya az alaplemezen található.

Az átviteli kerék fogastengelye nem közvetlenül a rugóház irányában ad át nyomatékot, de ez itt még nem látszik.

Az automatika teljes fogaskerék-rendszere. A két kilincskerék egyszerre kapcsolódik az átviteli kerékhez, de csak egyik irányban húznak - klasszikus megoldás. A rotor fogaskoszorúja aránylag nagyméretû, ez jól hasznosítja a kisebb elmozdulásokat és kíméli a fogakat.

Itt látszik az alaplemezen a kõcsapágyazott hely, ahová az átviteli kerék tengelye illik. A rugóház alatt egy plusz átviteli kerék kapott helyet, mely a rugóházhoz alulról kapcsolódó farkasfogas kereket hajtja meg. Ezzel oldották meg egyben a kézi felhúzás leválasztását is.

Az automatika egy jól tervezett megoldás, a szerkezet kellõen lapos lehet, így sok ismert márka is elõszeretettel használta...

A kis kilincskerekek egyszerû alakzáró horgonyos megoldásúak, érdekes, hogy a horgonyok a kerék egyik oldalára kerültek, nem szimmetrikusan.