Automata karórák - Bifora cal. 103


Az 1900 -ban alapított Bifora (Joseph Bidlingmaier, Schwäbisch Gmünd) gyár az egyik legnagyobb német manufaktúra volt, német automata órák terén ugyancsak úttörõ. Az alkatrészek nagy része is vállalaton belül készült, a hajszálrugók és motorrugók kivételével. Általánosságban elérhetõ árú, de jó minõségû szerkezetek készültek, néhány felsõbb kategóriás kivétellel (pl. B 120). 

1900: Joseph Bidlingmaier alapítja meg a vállalatot.
1928: az elsõ német, horgonygátszerkezetes karóraszerkezet.
1951: az elsõ német automata karóra, a Bifora 103 (aut).
1955: Bifora 120, minõsített kronométerek
1970 -es évek: saját kvarcszerkezetek kifejlesztése
1977: a vállalat fizetésképtelen
1978 -tól az új indiai tulajdonos a gyártást is kiviszi, ahol a 91 -es kalibert 2000 -ig gyártják
1983: a gyártás leáll Németországban
2006: Bifora Uhren GmbH. újraalapítása Németországban.

A 103 -as az elsõ Bifora és az elsõ német automata karóra, az alább bemutatott szerkezet a második generációs változat. Érdekesség, hogy 103 -as szám alatt készült manuális felhúzású verzió is, nem különböztették meg kaliberszámozásban.

A szerkezet egyszerû, "németes" kivitelû, szálhúzott felületû hidakkal, különösebb feliratozás nélkül. Érdekes a kõcsapágyazott és a felhasított egyszerû rotor. A felhasítás a rotor rugózását hivatott szolgálni, ez segíti a kõcsapágyazású felfüggesztést tehermentesíteni. Erõsebb ütésre a rotor koszorúja felül a hidakon vagy a hátlapon, csökkentve a csapágyát ért ütés hatását.

Egyszerû, ugyanakkor jó minõségû anyagok jellemzik. Kõcsapágyazás a kritikus helyeken, mint a tartós, de nem drága szerkezetek jellemzõi.

A bontást kezdhetjük az automatika blokk eltávolításával, mely a kézifelhúzós alapon, illetve afelett foglal helyet. A képen a felhúzókereket levéve látható a mellette levõ automata átviteli kerék alsó csapágya is.

Az automatika nem sok alkatrészbõl áll, látszik, hogy billenõhidas, két fogaskerekes (azaz két irányba húzó) megoldás, van egy kilincsünk, és egy érdekes kerék...

Az automatika hídjai, az alsó hídban van préselve a rotortengely, a felsõ két, vékony lemezbõl álló híd a szerelést könnyíti.

Az automata átviteli kerék, mely magában is érdekes megoldású. Innen egy egyszerû fogaskeréknek tûnik...
...innen nézve viszont látszik, hogy a fogaskoszorú csupán ferde farkasfogakkal kapcsolódik a tengely-fogastengely funkciójú eleméhez. Két részbõl áll tehát, maga a fogaskerék rendelkezik egy beépített "egyenirányítóval" (magyarul "racsni").
A fogastengely, minõségi acélból készült, finom alkatrész. Elvében a kézi felhúzó mechanizmus hornyoskerekének funkciójával rendelkezik, csak az automatika felõl!
Itt kapcsolódunk a felhúzó mechanizmushoz, látszik, hogy innen az alapszerkezet elemeit használjuk.
A teljes automatika csupán ennyi alkatrészt igényel. Jól látszik a rotor jó minõségû, sötét és fényes acéltengelye. Csupán egy köztes osztókerék van a rendszerben.
Az osztókerék egyben a kilincs által reteszelve van, hogy ne veszítsünk sok elmozdulást... Rugója a hídba préselt lemez.
Rotorunk kõcsapágyazott, egyszerû megoldás, a képen látható kis lemez tartja a helyén, mely a kialakított vályatba illeszkedik a nyakban.
Az automatikablokk, érdemes megfigyelni a billenõhíd határolását, a két fogaskerék felett levõ széles hengerek a nagyobb átmérõjû furatokban határolódnak. A határolással a kapcsolódási mélység minimuma biztosítható, segítve a veszteségek és a fogterhelés csökkentését. A billenõhíd is kõben csapágyazott.
Billenõhíd, két acélfogaskerékkel.
Az acél sima felületét jelzi magas fénye és a tükrözõdése. Jó minõségû anyagot használtak a tartósság biztosítására.
A billenõhíd az elsõ átviteli kereket hajtja, mely az automatika kilincskereke is egyben. Innen adódik át a nyomaték a racsnis kerékre.
A racsnis kerék állandó kapcsolatát ez a lemezrugó biztosítja. A kerék szerepe a kézi felhúzás leválasztása, ezáltal nem lesz kemény a felhúzás.

©teo