A szerkezet "modern", hetvenes évekbeli tervezés és kivitel, ez elsõ pillantásra látszik rajta. Kevés, praktikus díszítés, gravírozás helyett festés, sima billegõ (kompenzálás furatokkal alulról), blokkos, oldalra helyezett automatika.
Ennyibõl áll az automatika. Külön blokkot alkot, de alsó hídja az alaplemez, csak a felsõ híd önálló. alatta négy kerék, a rotorról pedig egy külön kerék viszi át a nyomatékot a blokk felé.
Itt jól látszik az átviteli kerék, illetve az automatika külön hídja balra. A rotor acélcsapon forog, mely aránylag nagy átmérõjû, sárgaréz ágyazással.
Az elsõ átviteli kerék egyrészt vertikálisan viszi át a rotor fordulatait, másrészt önmagában egy osztást is megvalósít. Acél dupla fogastengely egy réz csapon, mely az alaplemezbe van ütve.
Itt látjuk a két kis kilincskereket, a márkától megszokott kivitelben. Õk biztosítják, hogy mindkét irányban tudjunk nyomatékot átvinni. (Bõvebben errõla bifora 114 -nél írtam).
A két kis kilincskerék ehhez a harmadikhoz kapcsolódik. Ez csak egyirányban visz át nyomatékot, ha az automatika húz. Kézi felhúzásnál szabadon fut, így a felhúzás nem lesz "kemény". Ezt a korábbi, például a 103 -nál még a racsnis megoldással biztosították.
