Maga az elsõ látásra bonyolult mechanizmus két jól elkülönülõ részre szedhetõ szét: a kronográfmodulra és az automata, mikrorotoros alapszerkezetre. Kettõjük között a kapcsolatot egy billenõ fogastengely biztosítja (a képen 8086).
Ha megnézzük az alapszerkezetet, akkor látszik, hogy felépítésében valóban megegyezik a 1281 -gyel. Csak a képen nem látszik, hogy azt egy kb. 1:1,1 -es nagyítóba tették. :)
(A cal. 11 mérete: 13,75", a Buren 1281 -é 12,5", tehát több mint egy lénia különbség van a csapágylemezek átmérõje között. És mint a képen látszik, nem csak az alaplemez nagyobb, de a teljes felépítmény is).
Az alapszerkezet jellegzetes mikrorotoros elrendezésû, emiatt behatárolt billegõmérettel. Szimpla lapos Nivarox spirál, glucydur billegõ, a pontosság elfogadható.
Az automatika külön hidat kapott, a jellegzetes planétarotor kettõs rubincsapágyazást. Az irányváltást egy bolygókerék végzi, mely egy tengellyel nem rendelkezõ, de középen egy peremes magasítással ellátott, finom fogazású acél kerék (a képen 1500). Kétoldalt hatalmas, lapos rubin kövek alatt mozog.
Érdekesség még, hogy középen a stopper másodpercmutatója van, ezért hasznos volt, hogy maga az alapszerkezet indirekt másodperc kihajtású. Az alapszerkezeten így nincs is másodpercmutató.
Az automatika hídjai aranyozottak, valószínûleg egy pótlás eredményeképp. Legalább a képen jól látszik, mi, hová tartozik. :)
Érdemes megfigyelni középen fent a stoppermechanizmus kihajtását (billegõtõl 45 fokban fent).
A kilincskerék ezen a szerkezeten valószínûleg beázás miatt "mintás", szerencsére más probléma nem volt vele. Érdekes a felhúzószerkezet kapcsolódása (fent): csak kézi felhúzáskor kapcsol be, így automata üzemmódban nem akadályoza a felhúzást. Ez hasznos opció, mivel a kis rotor nyomatéka minden trükk ellenére sem túlzottan sok.
Maga a rotor egyszerû, tengellyel ellátott acél súly. Finom fogazású fogakerék csatlakozik rá alul, ami a középen látható jókora rubin alatt levõ bolygókereket mozgatja.
A bolygókerekes mechanizmusban a fogaskerékre ható fordító erõ elõször eltolja a kereket, és amikor az a határolóba ütközik, kezd el forogni. A mechanizmus egyszerû, de aránylag nagy a kapcsolási és hajtási veszteség, fõleg gyakori kapcsolásoknál (kis elmozdulások). Cserében kis helyen is elhelyezhetõ, itt a magasságon spóroltak vele rengeteget. Ezért is kapott rubin megvezetést, hogy a veszteségeket minimalizálják. Az automatika egyébként nem kõcsapágyazott.
Az automata átviteli kerékrendszert látjuk, felsõ hídjukat eltávolítva. A két egyforma fogaskerék kapcsolódik a bolygókerékhez. Egyikükhöz (jobbra) az automatika kilincse, mindkettõjükhöz pedig egy köztes kerék. Utóbbi a kézi felhúzás esetén az automatika leválasztását végzi. Ekkor a látható rugalmas, három karú tulajdonképpeni egyenirányító acélrugó a kerék lyukain elcsúszik, a fogastengely ui. elforoghat a fogaskerékben. Automata húzáskor viszont a lyukakba beakad, és továbbítja a nyomatékot. A fent látható réz-acél kerék már a rugóház kilincskerekéhez kapcsolódik (a képen eltávolítva).
Itt látszik a két automata kerék és a bolygókerék a rubincsapágy alatt. A finom fogazás mérsékli a kapcsolási veszteségeket, és az automatika kilincse is szinte azonnal tud zárni. A pici rotor minden mozdulatát igyekeztek hasznosítani. A gyakorlatban ez megfelelõ, az óra (akár a lapos Buren automaták valamennyien) alkalmas akár irodai viseletre is.
Egy kis öszehasonlítás: balról a cal.11, jobbról a Buren 1280 azonos funkciójú automata kerekei. Nos, méretükben is eltérnek, nem csak külsejükben. Cáfolnám tehát az elterjedt nézetet, miszerint az alapszerkezet megegyezik a Buren sorozatszerkezetével - sajnos nem. Minden mérete nagyobb, nincsen csereszabatos alkatrészük!
A Buren 1280 automata hídja a három jellegzetes fogaskerékkel. Itt a híd végig csapágyazott - egyrészt az ultralapos kialakítás miatt, másrészt még valószínûleg kevésbé kellett takarékoskodni... A robosztusabb cal. 11 esetében sejtésem szerint a projekt költségeit próbálták az egyszerû kivitelezéssel megfogni.
Végül visszatérve a cal. 11 azonos elemeihez, elvében a két szerkezet megegyezik, azonban akár a híd kivitele, az anyagok vastagsága, illetve a fogaskerekek eltérnek.
Összességében a közös fejlesztés ötletes megoldás volt, bár a bonyolult kronográfmodul és a takarékosnak szánt, de egyedisége miatt valószínûleg drága alapszerkezet nem bizonyult életképesnek. Aránylag gyors megjelenése sem tudott a relatív olcsó kvarcdömping elõestéjén elegendõen nagy elõnyt biztosítani a nég vállalatnak. A Hamilton és a Heuer a Swatch Group elõdjébe (ASUAG ill. SSIH) olvadt, a Breitling is fillérekért cserélt gazdát, ma szintén a Swatch Group tagja. Vigaszuk lehet, hogy nagy konkurensüket, a Zenith El Primerot is hasonló sorsra juttatta az átalakuló piac. Azonban a harmadik vállalat, aki ekkoriban az automata kronográfok piacára belépett, busásan profitált mindkét szegmensben - a Seiko ügyesen aknázta ki lehetõségeit.