Induljunk "mélyrõl". Csak a futómû kerekei, és a jókora rugóház látszik. Utóbbi, 1 -essel jelölve zárja magába a motrrugót. Viszonylag lapos, így nagy mérete nem a járástartalék növelését szolgálja (az elegendõ, valamivel kevesebb, mint két nap), hanem elfér benne a keskeny, de erõsebb rugó.

A futómû hídja az automatika alsó csapágylemezéül is szolgál.

Ha a rugóház hídja a helyére kerül, az hordozza a felhúzókereket (2) és fölötte forog a kilincskerék (1). Látható, hogy nincsen külön kilincs.

A nyilakkal jelölt furatok fogadják az automatika két közvetítõ kerekének tengelyeit. Csapágyazva nincsenek, hiszen a tengelyek rögzítettek, az automatika felsõ csapágylemezébe vannak ütve. A közlõkerekek ezeken a fix tengelyeken forognak, ezáltal egymáshoz képest stabil és kopásra sem különösebben érzékeny, mégis olcsó megoldást konstruáltak.

(1) és (2) kilincskerekek két fogaskerékbõl állnak, a felsõ kerék kisebb átmérõjû az alsónál, és elforoghat a tengely körül. Kapcsolatukat a tengellyel (és az alsó résszel) alakzáró idomok biztosítják, az elv az alábbi rajzon látható: kilincskerék. Az idomok kõben csapágyazottak, mely elsõsorban a könnyû mozgásukat, ezáltal az automatika érzékenységét biztosítja. A rotor bármely irányú mozgásakor azonos irányú elfordulást okoznak az elsõ közvetítõkeréken. (3) -assal jelölve a rotor csapágyának rögzítõcsonkja.

Az elsõ közlõkerék ezen a képen nem látszik, a (4) -es második közlõkerékkel áll kapcsolatban, feladata az áttétel csökkentése. A (4) -es kerék fogastengelye kapcsolódik a kilincskerékhez (5).

Az automatika hídja alulról, (1) és (2) a két közlõkerék, a félrehajtható kis nyelv segít abban, hogy szereléskor ne csússzanak le a kis rudakról. (2) -essel a képen rejtett kilincskerék alsó fogaskereke csatlakozik, a (2) -es kerék fogastengelye hajtja az (1) -es kereket, ennek most felül lévõ fogastengelye csatlakozik a rugóházhoz.

(3) -assal jelöltem a legszélsõ kilincskereket, ebbõl a nézetbõl a szélesebb alsó fogaskereke eltakarja a felette levõt.

A komplett szerkezet a rotorral együtt. A rotor természetesen 5 csapágygolyóval készült csapággyal rendelkezik, egy nagy csavar rögzíti az automatika hídjához. A két kilincskerék is csapokon van ágyazva, melyekre rácsúszik, helyükön a közöttük látható kis lemez rögzíti. Ötletes megoldás.

Mivel a kézi felhúzás nincsen leválasztva az automatikáról, így a kézi felhúzás kissé kemény, de nem kellemetlen; a jó minõségû kilincsek ellenállása nem túlzott. Persze olyankor forognak rendesen...

Összességében egy tartós, jól tömeggyártható középkategóriás szerkezetnek készült, mai utódai minimális változtatással viszik tovább a vérvonalat. Kellõ hatékonysággal húz, a rotor kiváló csapágyazása abszolút partner ebben. Ütésekkel szemben ellenálló, masszív; ugyanakkor kellõen lapos ahhoz, hogy elegáns órákban is alkalmazható legyen.

A fix csapok helyett ma saját tengelyeket és kõcsapágyakat alkalmaznak, amelyek tartósabbak, de ez csak több tíz éves használat után lehet jelentõs. Elhanyagolt esetekben a kilincsek alakzáró idomai berágódhatnak, beragadhatnak, szélsõséges esetekben csak a csere segíthet - szerencsére ez sem gyakori. Más jellegzetes hibalehetõség nem igazán fordul elõ, a konstrukció idõtálló.