Automata karórák - Eterna 1076H


Egy korai automata rendszer, kalapácsautomata felhúzású megoldás Eterna adaptációja A rotor körülfordulásában két rugós határolóval van korlátozva, amiken felakadva "üt", innen a magyar "kalapácsautomata", "kalapácsos" elnevezés. Maga a rotor kõcsapágyazott, ezért a szerkezet rugalmasan van felfüggesztve a tokban.

A szerkezet kifejezetten igényesen elkészített darab, polírozottak a hidak élei, a rotoron aranyozott felirat, aranyozott álchatonos kõfoglalatok. Jobboldalt felül látható a két határoló rugó, mely a rotort állítja meg. A rugók valójában egyetlen darabból álló tekercsbõl készültek, melyet középen a felettük látható csavar tart pozícióban. Ez a csavar egy hosszú, hegyes tüskében végzõdik, ez fúródik be a menetek közé, így tartja a helyén a rugót.

Látszik egy lemezrugó is, középen emelkedik ki az automatika síkjából. Szerepe a rotor ütésbiztosítása. Különösen hangzik! Nos, mivel mint említettem, a szerkezet van általa rugalmasan a tokba rakva - ez a hátlapnak támaszkodik - így nagyobb ütésekre az egész elmozdulhat, hiszen csupán a felhúzótengely tartja a helyén. Ez fontos, hiszen a nagy és nehéz rotor (hosszú erõkaron) felül kõcsapágyazott, mely tartós, de ütésekre érzékeny megoldás.

Ha leemeljük a felsõ automata hidat, elõtûnik az egyszerû automata futómû. Tulajdonképpen egyetlen kerék, az excenter kerék (vagy fogasív), mely közvetlenül a rugóház felhúzó fogaskerekét húzza (az aranyszínû kerékrõl van szó). Az excenter kerék alsó felét a rugóháznál látható kilincs biztosítja a visszaforgás ellen, errõl majd késõbb még szót ejtünk.

Az óra futómû hídja az automatika alsó csapágylemezéül is szolgál, bár a rotor kapott egy külön kis lemez alsó csapágyat (középen, a kis csavar rögzíti a hídhoz).

Balra a teljes határoló rugó látható.

A futómû csapágyazása itt is szép, aranyozott álchatonos, a billegõ ütésbiztosított, egészen sajátos megoldással.

A puszta óraszerkezet aránylag kicsi - hiszen a nagy rotor lengõtömegének íve így fér el a magasság növelése nélkül. Az automatika alsó csapágyai nem kövezettek, valószínûleg egy idõ után berágódásra hajlamosak lehetnek.

Az automatika alkatrészei Az egésznek a lelke az aranyozott excenter kerék, ami egybe van építve a saját kilincsével és az alsó ferde fogazású automata felhúzókerékkel. A ferde fogazású kerék és annak fogastengelye felett a fogasív excentere elfordulhat (ha a kilincs engedi).

A mûködés lényege a következõ:

A rotor csak az egyik irányban húz, a másik irányban szabadon fut - ekkor a ferde fogazás az excenteren levõ kilincs alatt elcsúszik. Ilyenkor a fogasív mozog, a ferde fogazású kerék (és ennek fogastengelye) áll. A húzási irányban ez a kilincs reteszel, ekkor az excenter kerékkel együtt a rotor által elfordul, az alul levõ fogastengellyel húzva magának a rugónak a kilincskerekét.

Az automatika mûködõ részei és kapcsolódásuk: a rotor fogastengelye kapcsolódik az excenter kerék fogasívéhez, mely a kilincsen keresztül továbbítja a közös tengelyen levõ ferde fogazású kerékhez a nyomatékot. Ez pedig az alsó fogastengelyen adja azt tovább a rugó kilincskerekének... A második kilincs, amirõl a második képnél szót ejtettünk, a rugó visszaható erejével szemben biztosít, mivel a rugóház kilincse nagyobb fogosztáson fog - így a kis mozgások nem tudnának hasznosulni.

Az excenter kerékrõl még kettõ kép:

©teo