A szerkezet elsõ ránézésre is egy hagyományos felépítésû automata, a szerkezet átmérõjének megfelelõ méretû rotorral. a felületkezelések egyszerûek, azonban az anyagminõségek jók, öszességében a "keleti blokk" óragyártásából is a jobb minõségûek közé tartozik.

A rotor rögzítõcsavarját meglazítva látjuk, hogy igényes, kõcsapágyazott kivitelû. A csavar a rotor tengelyére zár, maga a csapágyazás acél-rubin kapcsolódás, kopásra nem érzékeny, könnyen, kis súrlódással forog. Egyetlen hátránya, hogy ütésekre fokozottan érzékeny, ezért a rotor lemeze rugalmas kialakítású. Így a rotor karimája elõbb felül a hidakon vagy a hátlapon erõs ütések esetén. Egyszerû és olcsó megoldás, hasonlítsuk össze pl. az IWC megoldással, ahol külön ravasz felfüggesztést konstruáltak. Igaz, az az oldalirányú ütésekkel szemben is védelmet nyújt, míg a GUb -é nem.

A rotor maga egyszerû kivitelû, két darabból álló test, a lengõtömeg rész szegecselve van a lemez alapra. Általában nem a szegecselés a megszokott rögzítés, hanem a két fél egymásra préselése. Ez itt afféle "régimódi", munkaigényes megoldás.

A rotor csapágyazása rubin, alul és felül egy-egy nagyméretû rubingyûrûben fut az acél csap. A fogaskoszorú acél.

Az automatika felsõ hídja, az alsó maga a futómû hídja is. Látszik, hogy a glashuttei hagyományoktól eltérõen a rugóház külön hidat kapott. Érdekes, hogy a billenõhidas megoldás határolása a felsõ hídba mart két kis lyukkal történik (a billegõ felé esõ két kis fogaskerék tengelyét érdemes figyelni). A rotor a felé esõ kis fogaskerékkel kapcsolódik, ami a tengely felé kissé "belógat" néhány fogat. Az automatikának is van külön kilincse, mindjárt a billenõhíd utáni elsõ kereket zárja. Irányváltáskor így a legkisebb a veszteség. A rugóház szintén kapott egy hagyományos kilincset.

Sajnos a rotor tengelye itt nem igazán látszik, de finomra munkált, polírozott minõségi acél.

Az automata kerékrendszer. A billenõ híd után az automatika kilincskereke, utána egy közvetítõ kerék található, majd egy jellengzetes, összetett kerék viszi a nyomatékot a felhúzókerékre. A megszokottól eltérõen ugyanis ebben a szerkezetben a felhúzókeréken keresztül kapja az automatika irányából is a felhúzást. A dolog hátránya, hogy a másik irányból kizárólag a rugóház tengelyének csapágya támasztja meg, nem segít neki egy másik kerék. Ez egyoldalú kopást eredményezhet.

Érdekes még, hogy a felhúzókerék, és a rugóház kilincskereke közel azonos méretû (itt a kézi felhúzás miatt szoktak erõsebben áttételezni).

A kis kilincs, ami az automatikán belül zár. A rotor irányváltásaikor megakadályozza, hogy egy fognál többet visszaengedjen az általa kontrollált kerék. Ilyenkor ugyanis a billenõhídon levõ egyik kerék kilép a továbbító, itt kilinccsel is rendelkezõ kerék kapcsolódásából, és csak néhány pillanat múlva lép kapcsolódásba a másik. A rugóház kilincskerekénél lévõ kilincs ezen a keréken akár több fordulatnyit is visszaengedne az áttétel miatt! Ez felhúzási veszteséget okozna, és a visszaforgás megállítása feleslegesen terhelné a fogakat is az automatikában.

Nagyrészt ennek a kis elemnek köszönhetõen az óra felhúzása kifejezetten jó.