Maga a szerkezet ránézésre is egyszerû kivitelû, krómozott, legtöbbször felületi megmunkálás nélküli hidakból, a horgony felett lemezhídból áll. Az anyagok minõsége elmarad a megszokottól, az acél csavarok edzettsége sokszor hagy kívánnivalókat maga után.

Az ütésbiztosítás a gyakran alkalmazott KIF másolat, a billegõ anyaga ismeretlen, a hajszálrugó lapos spirál, nem ismert anyagú. Pontossága elviselhetõ, az óra alapvetõen hordható minõségû. (Az acéltok, amiben kínálják, meglepõen jól kimunkált, svájci kivitelben egy nagyságrenddel drágább órát adnának így).

Ha a rotort eltávolítjuk, kiderül, hogy azért egy golyóscsapágyas, korszerû felfüggesztéssel rendelkezik, a megszokottól nagyobb számú golyóval. Az elsõ ránézésre kör alakú csap, amire a rotor felfekszik, valójában egyik oldalán kissé belapított keresztmetszetû - így a csavar csak rögzít, de elfordulás ellen nem kell biztosítania.

Második pillantásra az is látszik, hogy a futómû és az automatika a rugóházzal egyetlen, közös hidat kapott. Ez a legolcsóbb, tömeggyártással legegyszerûbben, nagy szériákban gyártható megoldás. A képen balra a futómû, jobbra az automatika kerékrendszere látható.

A rotor maga egyszerû, két részbõl összeállított lengõsúly, valószínûleg rézötvözet vagy nikkelötvözet tömegrésszel, vastag lemezbõl kipréselt középrésszel. Szintén eléggé olcsó, de mûködõ megoldás. Itt látszik a rotor aszimmetrikus furata is.

A híd leemelésével - külön kilincs híján a horgonyt és a bilegõt eltávolítva kell a szerkezetet "lefuttatni" elõtte a rugó feszültségmentesítéséhez - láthatóvá válik az automatika és a futómû. Utóbbi egy megszokott indirekt másodperces megoldás, az automatika érdekesebb. Érdemes még egy pillantást vetni a fent látható felhúzókerékre, ezt is maga a híd tartja a helyén, így is kevesebb csavart kellett felhasználniuk.

A felsõ nyíl a rugóház kilincskerekéhez kapcsolódó automata kerék alsó csapját jelzi, az alsó nyíl az automatika (és lényegében az egész szerkezet) kilincsét. Mivel ez a híd alaphelyzetében nem hozzáférhetõ, általa nem tudjuk a rugót leereszteni sem.

Az automatika kilincskereke. Egyetlen van belõle, mindjárt meglátjuk, mennyire egyszerû és önmagában ötletes megoldásról van szó.

A kerék közös csapon ágyazott két fogaskoszorúból és egy fogastengelybõl áll, utóbbi viszi át a nyomatékot, az alsó, ferde fogazású kerékkel együtt fordul. Míg ez fel van szegecselve a tengelyre, a felsõ, "normál" fogaskerék elfordulhat. Közöttük kettõ horgony formájú kis elem van a fentrõl is látható két tengelyre fogatva. Ezek egyik irányba szabadon futnak, a másikban zárnak, így egyik irányban a kerék nem visz át nyomatékot, csak a felhúzóirányban. A rugóház lefutását a kilincs biztosítja.

Az automatika: középen, a másodpercengely leszorító rugója alatt a rotor tengelye és fogaskereke. Ez hajtja meg a "K" jelû, fent bemutatott kilincskereket. Itt látszik az alsó fogaskoszorújának kilincsrendszerû fogazása.

Az "R" jelû fogaskoszorû a rugóház klasszikus kilincskereke, ebben a szerkezetben nincsen külön kilincse, az automatika zárása miatt elhagyható. A rugóházat a "K" és "R" között látható átviteli kerék hajtja meg közvetlenül. Mivel a "K" jelû automata kilincskerék alsó fogaskoszorúja és a tengelye/fogastengelye egymáshoz képest nem mozdulhat el, ezért kizárólag az alsó fogaskoszorú és a kilincs által engedett irányban tud elfordulni. Ha a rotor a másik irányba hajtana, szabadon fog futni.

A balra látható, tengelyén kissé "lötyögõ" fogaskerék biztosítja a kézi felhúzást és annak leválasztását az automatikáról. Felhúzáskor az automatika kilincse szabadon fut, annak leválasztásáról nem szükséges gondoskodni, a felhúzás is könnyû marad.

Látható, hogy alapvetõen ötletes, jól mûködõ koncepcióról van szó, gyenge pontjai a megfelelõ anyagminõség híján az erõsen terhelt automata kilincskerék környékén lehetnek: a zárást biztosító karmok kopása, a kilincs és a ferde fogazású kerék kopása jelenthetnek hosszú távon rizikót.