Ötletes a rotor rögzítése, egyszerû bronzcsapágyat kapott. A billenõ fogaskerék éppen a felsõ fogaskerékkel van kapcsolódásban, azaz a rotor balra (óramutató járásával ellentétesen) forgott.
A rotort levéve láthatóvá válik az acél tengelye. Látszik, hogy az automatika hídja három csavar oldásával leemelhetõ.
A rotortengelytõl jobbra levõ kör alakú kivágásban forog a billenõkerék, határolását az alaplemezben látható kis kör alakú lyuk végzi.
Érdemes megfigyelni a két kilincset. Alul a motorrugó hagyományos kilincse látszik, fent a hídhoz simulva az automatika kilincse. Ez egy egyszerû lemez...
A rotor tengelye finom kivitelû acél, középen olajtartó horonnyal.
Modulszerû a felépítés, a szerkezet az automatika nélkül egyszerû kézifelhúzósként képes funkcionálni. Az automatika egyszerûen leemelhetõ, különálló egység.
Az automata kerékrendszer, a teljes automatika szinte önálló egység. Saját asó híddal. Jól látszik az egyszerû kilincs megoldása. A csapok alul is kõben futnak, egyszerûsége ellenére igényes megoldás. (Ebben az Oris mindig jó volt, gondoljunk a szabályozások miatt pecekgátszerkezetes, de kronométerminõségû szerkezetekre...)
Maga az automata kerékrendszer, itt a rotor is a helyén (balra). A középen levõ, a helyérõl kifordított kerék viszi át a nyomatékot az automatika módosító kerekére, akár a billenõkerékrõl, akár a másik kapcsolókerékrõl.
Itt jól látszik a billenõkerék, ez ennek az automata megoldásnak a lelke. Vagy egyik, vagy másik kapcsolókerékkel kapcsolódik és visz át nyomatékot.
Az alapszerkezet, a felhúzókerékkel kapcsolódó utolsó automata kerékkel.
Látszik, hogy az alapszerkezet egy hagyományo, modern elvek szerinti központi másodperces megoldás. Érdekesség, hogy a takarékosság jegyében az automatika és az alapszerkezet hidakat rögzítõ csavarjai azonosak... Az egész szerkezetre jellemzõ a praktikus, de alapvetõen korrekt megoldások alkalmazása. Egy jó minõségû, alsó-középkategóriás kaliber, tartós és olcsó.
Az automatika darabokban. Itt látszik, hogy a billenõkerék a rotorra van rögzíve, a rotor fogaskoszorúja alatt elforduló kis lemezen ül. A rotor fordító nyomatéka billenti kapcsolódásba. Határolását az alsó stiftje és az alaplemez furata végzi. A határolás biztosítja a fogak megfelelõ mélységû kapcsolódását, megakadályozza a túlterhelésüket és egyenletessé teszi a nyomatékátvitelt. A billenõ híd pedig a rotor fogaskerekével történõ kapcsolódás állandóságáért felel. Ez a megoldás sokkal jobb átviteli jellemzõkkel és tartóssággal bír, mint egy egyszerû bolygókerék.