Maga a szerkezet késõbbi tervezés, mint a 2416, a klincskerekes konstrukció szele a szovjet tervezõket is megérintette. A méretek miatt minden kilincskerekes konstrukció precízebb megmunkálást igényel, mint egy kapcsolókerekes megoldás, ráadásul általában új elemeket kell gyártani hozzá (míg a kapcsolókerekes rendszer általában némi lemez és fogaskerék igényû csupán).

A rendszer elõnye, hogy kisebb a kapcsolódási veszteség, mint akár a 2416 -os automatikájában, nem véletlen a kilincskerekes rendszeres elõretörése. Ráadásul a kapcsolókerekek jobban ki vannak téve kopásnak, mint egy alakzáró kilincses rendszer.

A képen jól látszik a súlyos rotor, nem bízták a véletlenre az elvtársak. A rotor tengelyét alkotó csõ végén van kialakítva a felhúzást végzõ fogaskerék.

A csupasz szerkezet felépítésében ismerõs lehet a felhúzós poljotokból.Az elsõ felhúzókerék érdemel figyelmet, ami egy egyirányú kilincsmû is, a könnyû felhúzást biztosítja, amikor szétkapcsolja az automatikát. A szerkezet kilincsét is ide helyezték.

A képen látszik az automata hídjának helye, három csavarjából egy a futómû hídjával is közös.

Az automata híd, egyben a rotorral, szépen leemelhetõ az alapszerkezetrõl. A szerelést megkönnyíti az ilyen moduláris megoldás.

Alul egy közlõkerék látható, ez kapcsolódik a felhúzókerékhez az alapszerkezeten. Jobbra fent az egyik kilincskerék látszik. Alul is kövezett mindenütt, ahol magasabb a fordulatszám, így kellõen tartós és könnyû a felhúzás. Az utolsó kerék (a közlõkerék) az alsó automata híd csapján forog, ezáltal a nyomaték itt már nagyobb felületen oszlik el, talán jobb kenési viszonyokat biztosítva. Valószínûleg ez motiválhatta a tervezõt, amikor nem hagyományos tengelyt konstruált ide.

Az automatika alsó hídját leemelve láthatjuk a felépítését. A kilincsek alakzárók, kis belsõ fogas gyûrû végzi a zárást (jobbra fent). A gyûrûn a fogak kialakítása olyan, hogy a kilincskerék belsõ fogastengelyének fogain egyik irányban elcsúszhatnak, a másik irányban viszont zárnak. Zárt állapotban magukkal viszik a külsõ kereket, ami az automatika többi kerekével kapcsolódik (a belsõ fogastengely körül a külsõ kerék elfodulhat, így nyitott irányban szabadon foroghat).

Alul a rotor tengelye látható, fényesre polírozott edzett acélcsap. Aránylag hosszú, így jól tartja az olajat is, és megfelelõ siklási tulajdonságokat biztosít.

Automata kerékrendszer: felül a két kilincskerék, alsó fogastengelyükkel kapcsolódnak a középen látható nagy fogaskerékhez, mely fogastengelyén keresztl adja át a nyomatékot az alul látható közlõkeréknek. Ez kapcsolódik végül a felhúzókerékhez.

A két kilincskerék teljesen egyforma, de ellentétesen forognak, hiszen egymáshoz kapcsolódnak. Ezáltal egyik forgásirányba egyikük nyomatékot visz át, vele ellentétesen forgó társa pedig szabadon fut; a másik forgásirányba pedig fordítva.

A középen levõ lyukon nyúlik be a rotor fogastengelye, mely a jobbra levõ kilincskereket hajtja. Látható, hogy itt a rotor csak egy kerékkel kapcsolódik, nem úgy, mint az ETA-Eterna -féle megoldásnál (ott viszont csak egyik kilincskerék kapcsolódik az átviteli kerékhez).

Jobbra fent a kilincskerék másik oldala, látható, hogy maga a kerék is eléggé robosztus. Ezért is ilyen vaskos ez a szerkezet. A kis fogastengely kapcsolódik a lent látható átviteli kerékhez, meglehetõsen nagy redukáló áttételt hozva létre.