Szép, sárgaaranyozott szerkezet, elsõ pillantásra csak az egyszerû hidak tûnnek fel. A csavarfejek polírozottak, az összkép nem is rossz.

A billegõ ütésbiztosítása KIF-Protechoc, a billegõ aránylag kicsi, valószínûleg egyszerûbb nikkelötvözet. Ez egy 1239, a második karakter jelöli a méretet, jelen esetben 12". Ezért is ilyen kicsi a billegõ, létezett 10" -s méret is (cal. 1039), mely lényegében azonos szerkezet, csak az alaplemez külsõ mérete változott. Érdekes a számlaplábak rögzítése, ugyanis akárcsak a régi 30 -as évekbeli karórák és zsebórák esetén, aszimmetrikus csavarfejekkel.

Nem közvetlenül tartozik ide a téma, de jól jellemzi a szerkezetet: gyárilag nincsen szotoár, a határolást a mutatóigazító karok geometriája adja. A dátumállítás is unikális: visszafelé forgatva a mutatókat, a dátum gyorsan lépeget elõre - a megoldás egy kis bolygókerékre épül. Utána elõrefelé normális módon állítható az idõ. A naptárcsát csak körbetekeréssel lehet állítani. A valóságban annyira nem is kényelmetlen megoldás!

A rotor egyszerû, préselt lengõtömeg, a csapágya réz. Egy kis lemezke tartja a helyén. Sima, jelöletlen, de elõfordult "Ronda-Matic" felirattal is.

Aránylag tartós a megoldás, járt a kezemben olyan darab, amelynek tokja hátulról gömbölyûre kopott (krómozott tokosak ezek a Sicurák), de a rotor még nem ért bele a hidakba. Persze, azért van helye bõven, nem olyan szûkre szabott, mint a "pillangórotoros" Omegákban.

Itt talán jobban látszanak a préselt lemez hidak, a felhúzókerék egyszerû fogazása. De az acél alkatrészek fényesre polírozottak, és jól láthatóan viszonylag minõségi acélból készültek. Látszik, hogy az automatika külön modul. A rotor tengelye acél, egyébként szegecselve van az automatika alsó hídjába.

Az automata modul. Látszik a rotor tengelye, peremezéssel rögzítették a hídba. Ha megkopik - komplett cserélni kell. Már, ha még foglalkozik ezzel bárki. Ezek már akkoriban is olcsó "divatórákba" készültek, és még így is alkalmasak voltak évtizedes használatra!

A kék nyilak az automatika két átviteli kerekének alsó csapágyazását jelölik. Egyszerû rézcsapágyak, de azért nem közvetlenül a híd anyagából készültek, a lehetõségekhez képest igényes megoldás!

A rugó kilincse és kilincskereke is egyszerû kivitelû, könnyen kialakítható alkatrészek. A felhúzókerék (fent) szegecselt, fixen a hídban van, ott is megspóroltak egy csavarkötést, méghozzá egy drága fordított meneteset.

A járat viszont kövezett, teljesen korrekt.

Kézi szétválasztás nincsen, de az automatika kis ellenállású, így nélkülözhetõ.

A teljes automatika, látszik a két alsó csap, ami a fenti helyekre illik.

A nem látható alsó lemezen megtakarították az aranyozást.

Az automatika által a piros nyíl irányában történhet a felhúzás. A másik irányban a szerkezet kilincse is zár.

Persze nem csak a rugó kilincse végzi a zárást - az automatika is rendelkezik egy kilinccsel. Mint látni fogjuk, anélkül nem is lenne mûködõképes...

Az alsó híd bonyolultabb formájú, a felsõ egyszerû préselt lemez, ahogyan a kilincs is. A kis bolygókerék látható a rotortengelyhez közel - bizony, ez egy bolygókerekes automata. Az acél kilincs és a réz fogaskoszorû harcában hosszú távon a kilincs nyer - de a fogak jelentõs kopásához sok használat kell.

A kék nyíl jelzi az automata kilincset. Már az automatikában zár tehát a rendszer, korábban láttuk, hogy ez miért fontos.

A rotor tengelye mellett látszik a bolygókerék ovális csapágyazása. És igen, jól látszik, kissé szennyezett a szerkezet, a képek a szétszedés során készültek.

Piros nyíl jelzi a kis bolygókerék felsõ helyét. Nem hívnám csapágyazásnak, mivel ez egy félig nyitott kis nút, melybe a hídba préselt rugó szorítja a kereket. Itt is látható, hogy milyen szennyezett: gyárilag zsírozták, és az évek során ez megkeményedett és magába gyûjtött némi port.

A bolygókerekes elv hátránya egyébként a nem pontos kapcsolódás a nyomatékátadás kezdetén, a kis kopások okozta pontatlanság az elhasználódástól függõen, és a fogak csúszása a minden kapcsolódáskor. Éppen ezért a bolygókerék általában edzett, minõségi acélból készül.

A teljes automata kerékrendszer látható a képen. A kis bolygókerék a fent bemutatott csapágyazásban mozoghat. Nyugalmi helyzetben a rugó a rotor és az elsõ átviteli kerék közé nyomja, ahonnan a rotor elmozdulására már húzhat is. Amennyiben a piros nyíl irányába lendül a rotor, ez meg is történik, a kialakuló nyomatékviszonyok pedig stabilizálják a kis bolygókereket. Azaz az benyomódik a "helyére", és csapjai körül elfordul - az automatika húz.

Amennyiben azonban a másik irányba indul a rotor, a kis fogaskereket részben ki is emeli az átviteli kerék fogai közül, részben pedig elfordítja. Mivel ekkor az automatika kilincse is zár, a kis kerék "kénytelen" kiugrani a fogak közül, és "elracsnizik".

Ez a szerkezet mindkét irányban finoman "zizeg", ugyanis egyik irányban az engedõ kilincs, a másikban viszont a szabadon futó rotor által forgatott bolygókerék adja a hangot.

Összességében egy érdekes, ötletes és egyszerûen tömeggyártható szerkezet, mely az alsó-középkategóriát célozza meg.

Mivel csak egyirányban húz, ezért elméletileg nem túlzottan hatékony, viszont a mindennapi használat során ez nem így jelentkezik. Ugyanis a kéz kisebb mozgásai során ha a rotor kimozdul helyzetébõl, akkor oda vissza is tér, így egyik irányban mindenképpen húz. A viszonylag súlyos rotor és aránylag kis súrlódású automatika segíti ebben.

Tény, hogy nem életre szóló szerkezetnek szánták, de általános anyagválasztása, megoldásai hosszú élettartamot biztosítanak ennek a szerkezetnek. Mindenképpen képes túléni az egyszerû, krómozott-aranyozott tokos olcsóbb órákat, amikbe jellemzõen beépítették.

Hosszú távon az automatika fogai, a bolygókerék csapágyai kophatnak meg, és a nem igazán tisztítható felhúzókerék környékén is lehetnek kopások. A különféle préselt pozícionáló rugók törés esetén cserélhetõk, de a rotor tengelyének kopása esetén az csak komplett hídcserével orvosolható - igaz, a rotor rézcsapágya elõbb várható, hogy problémás lesz.