Mit láthatunk a lupén át?

 

"Csavaros" billegő - jól kivehető, hogy ezek a csavarok valójában a koszorú finombeállítására szolgálnak. Közepükből eltávolítható némi anyag, ezzel finoman beállítható a koszorú tömege. Különösen az 50-es, 60 -as években volt elterjedt ez a módszer a sorozatgyártású olcsóbb szerkezeteken, ma már lézeresen állítják be az általában sima, Glucydur v. egyéb ötvözetű billegőket. Természetesen megvalósítható a beállítás valódi csavarokkal, és azok kijjebb, ill. beljebb csavarásával, finom aranygyűrűket téve alájuk "nehezékként" - mint az a régi minőségi szerkezeteken szokásos volt.
Ez a csavaros billegő már sokkal finomabb kivitelű, polírozott és aranyozott, a beállítást a csavarokkal lehet elvégezni. Ez akár utólag is, bár sok munkával megtehető, ami például a hajszálrugó vagy a tengely cseréje után pontosabb szabályozást tesz lehetővé.

F 735 szerkezet, az első billegő "tulajdonosa". Szép kivitelű katalógusszerkezet, magas kőszáma (21) a sok fedőkő láttán érthető. Célszerűségük vitathatóbb, esetleg a gátkerék esetében érthető, egyedüli műszaki előnye talán az lehet, hogy jobban tartja így az olajat a csapágy. Marketing szempontból persze sokkal jobb "húzás" volt, a magas kőcsapágyszám sokak szemében a minőség szinonímája volt.

A híres "SWISS" felirat, ami szintén egy jelkép is volt... Az előtérben egy rugóház, a számlap mellett egy régi típusú automatika lengősúlyának ütközőrugója.
Az előbbi automatika kilincskereke, még tisztítás előtt. A csapok sötét színén, a kerék fogainak tónusán látszik az elöregedett kenőanyag és kopási maradék.
Az előbbi kilincskerék, más szögből. A derített képen kicsit jobban látszik a finom fogazás és az elszíneződés. A kilincs acél, finom rugóval szorítják a réz kilincskerékhez. Egyik irányban elforog, a másik irányban a kilincs ellentart és húz.
A kép bal szélén látszik a másik kilincs, aminek a rotor visszalendülésekor van szerepe, a háttérben a mutatók. Szereléskor célszerűbb az egyes alkatrészeket "tematikusan" elhelyezni.
A képen egy gátkerék fedőköve.
Az alaplemez számlapoldala, az alany a régi automata szerkezet. A tölcséres furat a számlap lábának helye, a horgony környékén a beállítást szolgáló "kémlelőlyukak" ("esés, nyugvás"). A horgony csapágya a fedőkő és a billegő ütésbiztosított fedőköve között látható.
A billegő ütésbiztosítása, már félig kiszerelve. Ennél a régies megoldásnál a rugós nyelv az alaplemez megfelelő furatába illeszkedik, ez biztosítja a rugalmas csapágyazást.
A rendszer, kiszerelve. Az aranyozott foglalatú lyukaskövet a fedőkő tartja a helyén. A megoldás nyilván a gyár saját fejlesztése, később, az 50 -es, 60-as évek táján számtalan más megoldás is volt a billegő ütésbiztosítására, napjainkra az Incabloc a vezető cég ezen a piacon. A mai megoldások már a sugárirányú elmozdulásokat is rugalmasan csillapítják.
A közeli képeken jobban kivehető a teljes megoldás. A lyukaskövet a billegő felől egy három helyen rögzített kis fémlemez tartja a csapágylemezen. A lyukaskő foglalata polírozott, aranyozott és pontosan illeszkedik a rugalmas lap alsó felén neki kialakított "bölcsőbe", ezáltal jól tartja az olajat is. Sajnos ez a megoldás még nem tökéletes, a sugárirányú elmozdulások esetén kissé merev, viszont mindössze két alkatrészből áll.