Egy óra megvásárlása mindenképpen hosszú időre - néhány évtől akár egy életre - szóló döntést jelenthet. Érdemes tehát figyel- met fordítani arra, hogy döntésünket később se bánjuk meg. Első dolgunk, hogy eldöntsük, mit is várunk el az órától? Ha mindenekelőtt a pontosságot, emellett azt, hogy a későbbiek során minél kevesebb figyelmet kelljen fordítani rá, azaz csak egy szükséges rossz számunkra az óra, akkor mindenképpen érdemes kvarcórát választani. Azonban tagadhatatlan, hogy az óra ékszer is, és mint bármi, amit testünkön hordunk, gyakran az egyetlen kiindulópont mások általi megítélésünkhöz. Tehát pénztárcánkhoz képest legyünk igényesek! Egy olcsó, gagyi, esetleg már megkopott kis "vacak" a csuklónkon nem feltétlenül racionalitásunk mindent elsöprő erejét fogja a külső szemlélőben kelteni. Ezért érdemes tehát itt is a minőséget választani. Az aranyozott tokú órák hosszas viselés után megkopnak, a rájuk galvanizált aranyréteg elvékonyodik, lekopik. Ilyen órát igazán csak alkalmi darabnak érdemes választani, vagy ötévente cserélni. A különféle olcsó, krómozott-nikkelezett sárgaréz vagy műanyag tokoktól sem szabad csodákat várnunk. Tehát ha valaki hosszabb, mindennapi használatra választ órát, válassza az antiallergén titánt vagy a rozsdamentes acélt. A műanyag tokos órák ( pl. Casio ) tokjai sem igazán tartósak, leggyakrabban a fültartó kengyelek képesek "felmondani". Ezek az órák amúgy is csak fiataloknak állnak jól, akik még a sok funkció bűvöletében te- kintenek az órákra is. Erről a személyes véleményem az, hogy az óra óra, a kamera, GPS, távirányító miegymás meg az ami. Ha a kettőt keresztezik, az drága és őszintén szólva funkciótlan dolog. A kvarcórák kétségtelen hátránya az elemcsere, aki ezt el akarja kerülni, válassza az autokvarcot. A szíjaknál is érdemes egy pillanatra elidőzni. Az elegáns és rendkívül kényelmes bőr óraszíjak hátránya az öregedés, aki nem akarja évente lecserélni, válasszon fémcsatot. A jó szíjaktól elvárhatjuk, hogy biztonsággal tartsa az órát, de legyen könnyen kezelhető. Innen aztán már ki-ki ízlése szerint döntheti el, mi a jó neki. Tény és való, hogy a kvarcszerkezetek készülnek nagyon olcsó eloállítással gyenge minõségben (Távol-Kelet), melyeknek élettartama nagyon rövid, javításuk csak szerkezet cserével vagy még azzal sem lehetséges. Gyártanak azonban hosszú élettartalmú kiváló minoségû kvarcszabályozós szerkezeteket is ( Svájc, Japán ), melyek javíthatóak, ráadásul megbízhatóak is. Érdemes ilyet választanunk. A gyenge minõségû kvarcok gyakran nem bírják ki az elemcserével járó frekvenciakihagyást, és nem indulnak újra. Sokszor pedig meglepõen pontatlanok.

Ha azonban nem vetettük el azonnal a mechanikus órákat, érdemes alaposabban körüljárni a kérdést. Miért? Napjainkban újra divatba jöttek, elsősorban az individualista korszellem hatásaként; azért, mert az emberek egyediségük kifejezésében páratlan eszközt találtak bennük. Férfiak esetén, bár nem ritka a nyaklánc és a karkötő, de a konzervatívabb, klasszikus úriemberek számára még ma is szinte az egyetlen ékszer a karórájuk. A helyzet hasonló egy kicsit, mint az autóknál. A különféle márkák gyakran jellegzetes szerkezeti megoldásokat alkalmaznak, a presztízshierarchia különféle szintjein helyezkednek el, természetesen nagyon eltérő árakkal. A vásárlónak igen gyakran a márkanevet kell megfizetnie, bár általában drágább árucikk jobb kidolgozást, finomabb technikai megoldásokat, hosszabb élettartamot is takar. Víszont a hetvenes évek, a kvarckorszak beköszöntének és virágkorának óraipari válsága a svájci óraipart a csőd szélére taszította, az olcsó távol-keleti dömpingáru szinte elsöpörte a klasszikus óraipart. Miután a Swatch kihúzta a csődből, a mechanikus svájci karórakészítés ismét talpra állt, de sok régi, neves gyártó változtatta meg a hierarchiában betöltött szerepét. Sokan közülük még ma is más gyáraktól veszik a szerkezeteket, ami az igényesebb vevők szerint kevésbé egyedi; ők csak az igazi "manufaktúrák" által gyártott órákat tekintik személyiségükhöz illőnek. Ez persze már ízlések és pofonok kérdése. A másik dolog, amiért valaki a mechanikus órát választja, az az, hogy egyszerűen sokkal érdekesebb működését tekintve, mint egy kvarcóra. A rengeteg parányi kerék és csap, csillogó kövek, mozgó alkatrészek lelkünk gyermeki felét szólítják meg. Ezért jöttek divatba az üveghátlapos órák, melyek működését tulajdonosa bármikor megcsodálhatja. A Svájcban gyártott órák 92%-a ma kvarcszerkezetû, 8%-a pedig mechanikus. Azonban ez utóbbiak az összérték 47%-át teszik ki! Az igazi luxust képviselő, akár több tízmillió forintos idõmérõk is mechanikus szerkezetekkel készülnek, egyediségük gyakran pár száz darabra korlátozódik! Végül a pontosságról: aligha akad olyan ember, aki mindennapjait másodpercekre beosztva éli, a napi 5 - 10 mp eltérés a pontos időtől, amit egy jól beállított mechanikus óra képes tartani, bőségesen elegendő. A hetente-kéthetente pontos időre állítás pedig egy mechanikus óra tulajdonosának nem jelent megerőltetést, hiszen addig is foglalkozhat kedvencével. Nagy előnyük, hogy nincsen szükség elemcserére, de néhány évente érdemes őket szervízbe vinni, akárcsak az autókat, ahol azután elvégzik a szükséges karbantartást, olajozást. Cserében nem függünk semmiféle külső energiaforrástól,saját magunk táplájuk az óránkba azt! Végezetül, hogy hol vásároljunk: új óra vásárlásakor feltétlenül szaküzletbe menjünk! Aki a Blaha aluljárójában remél olcsón márkás órához jutni, az magára vessen! A jó szaküzletben hozzáértő eladók udvarias kiszolgálással fogadják a betérő kedves vevőt. Szervíz és garanciális probléma esetén sem viselkednek arrogánsan, a későbbiek során is szívesen fogadják a boldog óratulajdonost. Ha azonban a vevő úgy érzi, a hoz- záértés és a plusz szolgáltatások ( garancia, szervíz, stb. ) nem megfelelőek, érdemes máshová menni. Hosszú távon az olcsó a drága! Sajnos ma Magyarországon nehéz igazán jó szaküzleteket találni, de talán a piac tisztulásával a helyzet változni fog. Használt, szép régi mechanikus órákat antikvitás-üzletekben, használtcikk-piacokon, esetleg aukciókon lehet vásárolni, természetesen eltérő minőségben és árakkal. Főként az utóbbi esetben nem szabad hozzáértés nélkül elindulni, de ha valaki nem riad vissza némi kockázattól, kincsekre bukkanhat. Persze egy szakszerű felújítás gyakran ráfér ezekre az öreg darabokra, de utána akár méltó vetélytársai lehetnek újonnan vásárolt társaiknak.