Az órák ütésállóságáról
Óráinkat a mindennapok során különféle behatások érik, fizikai koptató hatások (dörzsölés), nedvesség, pára, víz illetve rezgések, ütések. Ez utóbbi már a korai időkben is komoly kihívást jelentett az órásoknak. Először Abraham Louis Breguet próbálta az óra billegőjét rugalmasan csapágyazni, azóta pedig számtalan megoldás született a problémára. De mi is a gond valójában az órát ért ütésekkel? Kvarcórák esetén a nehezebb szerkezeti egységek elmozdulásukkal károsíthatják a kisebb, sérülékenyebb alkatrészeket, analóg óránál sérülhetnek a tengelycsapok is, de nem jellemző. Elmondható, hogy összességé- ben a kvarcórák kevésbé sérülékenyek ütésekkel szemben a mechanikus óráknál. Mechanikus óráknál leggyakrabban a billegő finom csapjai hajlamosak törésre. Ennek oka, hogy a pontosság és finom szabályozhatóság érdekében feláldozzák az ellenállóképességet, és a csapokat rendkívül finomra mé- retezik. Különösen igaz ez a billegőre, amelynek csapjai a legvékonyabbak a nagy tömegű billegőkoszorúhoz képest . Breguet 1800 körül kidolgozott egy ütésbiztosítási megoldást, az ún: „parachute” (ejtőernyő) konstruk- ciót. Ennek elve megegyezik a mai, korszerű ütésbiztosításokkal:
A rendszer lényege, hogy a billegő vékony tengelycsapja helyett, amely könnyen törik, annak vastagabb ten- gelye, helyesebben annak válla ül fel a csapágylemez furatában. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, a „parachute” rugós csapágytartó gondoskodott. A rendszert ma mégsem használják, elsősorban helyigénye és bonyolultabb tömeggyárthatósága miatt. A ma alkalmazott leggyakoribb rendszer az Incabloc, melynek működési elve megegyezik az előbbivel, de itt már egy lyukaskő és egy fedőkő rugózik. Tudniillik a későbbi órákban bevezetett ún. fedőlapos v. fedőköves csapágyazás a billegő csapágyazása egy-egy lyukaskőből és fedőkőből áll a súrlódás csökkentése érdekében. Az alábbi ábrákon az Incabloc csapágyazás felépítését láthatjuk. A képekre kattintva az alkotórészek neveit és funkcióját is tanulmányozhatjuk. Látható, hogy itt a lyukas- és fedőkő közösen van foglalva, a fedőkő elmozdul- hat a fészkében. A kőtartó két kúpfelületen fekszik fel, ezek finomra munkált felületén képes elcsúszni a rugó el- lenében. A kúpoknak köszönhetően mind radiális, mind axiális ütésnél a kőtartó axiálisan enged, felültetve ezzel a billegő tengelyvállát a csapágycsészén.
A fent bemutatotthoz teljesen hasonlóan működik a többi ma használatos ütésbiztosítási megoldás is. Ilyen például az incabloc másik termékének, a Novodiac-nak a működése, vagy a másik gyakran alkalmazott rend- szer, a KIF is. Ez utóbbi laposabb építési elvének köszönhetően elsősorban az elegánsabb órákban jellemző ( a Zenith, Patek Philippe vagy Jaeger le Coultre szerkezetekben alkalmazzák például ). A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni néhány régebbi megoldást is: ( Mivel a billegő tengely csapágyazására állítólag legalább 300 féle szabadalom létezett, csak néhányat említe- nék meg, jellemző elveket képvisel mindegyik. ) A Monorex megoldás az Incabloc-kal ellentétben mindkét követ külön foglalja, itt a lyukaskő foglalata fekszik fel egy kúpfelületen, illetve annak sík peremén. A fedőkő ennek foglalatára szorul a rugó hatására. A Trishock biztosítás csak a lyukaskövet foglalja, a fedőkő közvetlenül ennek felületén ül. A Rufarex biztosításnál a lyukaskő a csapágycsésze kúpos oldalán és annak fenekén foglalatlanul ül, a fedőkő fogalatát pedig a rugó szorítja a fészkébe. Létezett egy Super-Resist-Shock megoldás is, ennél a lyukaskő a parachute kicsinyített változatához hasonló rugalmas foglalatban volt, és a fedőkő foglalata, ami maga is rugalmas volt, tartotta a helyén. Itt teljesen külön ru- góval működött mindkét kő, mozgásuk teljesen független lehetett. Alkalmazták még magának a szerkezetnek a rugalmas beágyazását ( pl. a Certina magának a billegőtengely- nek rugalmas beágyazása mellett, vagy a Junghans önmagában Trilastic néven, három gumigolyóval ). Végezetül, hogy melyik órát tekinthetjük lökésbiztosnak: Amelyet 1 m magasról keményfa padlóra ejtve, semmilyen helyzetben nem szenved szerkezeti károsodást, pontossága az addigi járáshoz képest nem romlik jelentősen ( kevesebb napi egy percnél ). Legalábbis régi definíció szerint.