Vizmentes

Napjainkban már a mindennapi életünkben is elvárjuk óránktól a vízmentességet, tehát hogy ellenálljon a külső nedvességnek, ne kelljen egy kézmosástól, megázástól féltenünk kedvencünket. Ezért már eléggé korán megjelentek a különféle tömítések, eleinte a szerkezet porvédettségének biztosítására, később a felmerülő igények viszont már vízmentességet is követeltek. Ehhez tömítéseket helyeznek el a hátlapnál, az üvegnél valamint a nyomógomboknál és a koronánál. A gumitömítéseket a tok olyan részeihez helyezik el, ahol annak egyes részei egymással csatlakoznak. Háromrészes tokoknál (ez a leggyakoribb, tk. az üvegtartó rámából, a tokközéprészből és a hátlapból áll) a három fő elem közé helyezik őket. A hátlap tömítése típusától függ: a beppatintható hátlapé a viszonylag kis erő miatt lágy gumiból készül, de még így is csak maximum "30 m" -es vízállóságot biztosít. A csavaros hátlapok tömítettsége sokkal jobb, valamennyi jó vízállóságú tokot így készítik. Az "üveg" (ez a régi óráknál igen gyakran plexi volt, de ma is előfordul) tömítése történhet ragasztással (kétrészes tokok), illetve hasonló gumigyűrűs elven. Régebben alkalmazták a plexi rugalmasságából kifolyólag annak alakíthatóságát kihasználva magát az üveget foglalták jól záróan (lásd anfibio tokozás). A plexi óraüveg hátránya, hogy nem teljesen vízzáró. Vízbe helyezve mintegy 4% vizet képes felvenni, de a vízgőz is átdiffundál rajta (cserében rugalmas, nem törik, olcsó, viszont öregszik). Ma a valódi üvegeknél és a zafírüvegeknél akár többszörös tömítéseket alkalmaznak, előfordul, hogy nejlonból vagy teflonból, a nyomásállóság biztosítására pedig az üveg vastagságát növelik (búvárórák). A korona tömítése a legkritikusabb pontja a vízzáróság biztosításának. Itt a tömítés gyakran van kitéve különböző hatásoknak, még kvarcórák esetén is pl. mutatóállításkor. A kronográfok nyomógombjainak tömítése szintén nem egyszerű feladat. Nagyobb ellenállóképesség biztosítására nem ritka megoldás a becsavarozható korona illetve nyomógombok. Végül az igazi búvárórák esetén kifejlesztettek egy kis eszközt, a héliumszelepet is. Ennek célja, hogy a nagy nyomás hatására a tokból kidiffundált levegő helyére nyomuló hélium felemelkedéskor szét ne robbantsa a tokot. Tulajdonképpen a kitáguló gáz feleslegét kiengedi. A gumitömítés legnagyobb hátránya, hogy elöregedhet, ezt a folyamatot viszont a különféle környezeti hatások fel is gyorsítják. A meleg, a különféle vegyi anyagok, szárazság erősen öregíti a gumit. Az uszodák vize gyakran tartalmaz klórt vagy egyéb kemikáliákat, de általában a természetes vizek sem teljesen semlegesek, nem is beszélve a tengervízről. A hideg víz, meleg levegő eltorzíthatja a tömítéseket. Éppen ezért ha óránk vízállóságában biztosak akarunk lenni , évente ajánlatos elvinni szakszervizbe, ahol ezeket kicserélik.

Az órák vízmentességére különféle megjelöléseket alkalmaznak, hivatalosan az alábbiak léteznek: water-resistant/water resistant 30 meters ( 3ATM ) ( waterproof, wasserdicht ) Ez az egyszerű vízmentes tok, freccsenő víz, pára, eső, stb. ellen véd. Egyszerű kézmosásnál "mélyebbre" nem ajánlott vinni. Figyelem! Hiába bírja elvileg a tömítés 30 m mélységig, annak állapotában nem lehetünk biztosak, illetve az úszás kézmozdulataiból eredő dinamikus erőhatások a mértnél jobban is a tokba préselhetik a vizet! water-resistant 50 meters ( ~150 feet, 5ATM ) Úszásra már alkalmas, de merülésre még nem.

A nyomásállóság mérése statikusan, arra alkalmas gépekkel történik. Ajánlatos elvégeztetni évente, és minden toknyitás után ( szervíz, elemcsere ), szakszervízben. Óvjuk a tömítéseket a kémiai és hőhatásoktól ( tusolás, fürdővíz, szauna )! Ha ezeket betarjuk, óránk sokáig szolgálhat, akár a vízben is!