1.1. ábra: A billentyűzet felépítése
A billentyűzet egy billentyűjének lenyomása egy hétbites kódot állít elő. Ez rendszerint
ASCII kód. A billentyűzeten a számok, betűk és írásjelek mellett általában találhatunk ún.
funkcionális billentyűket, amelyek lenyomása egy előre beprogramozott funkció végrehajtását
váltja ki. A funkcionális billentyűkhöz kapcsolódó programot a felhasználó adhatja meg.
A billentyűzeten lévő SHIFT, CTRL és ALT billentyűk lenyomása módosítja a többi
billentyű által generált kódot. A CTRL általában arra szolgál, hogy visszavegyük a vezérlést a
programtól annak befejezése előtt, a SHIFT a billentyűkön lévő "alsó" és "felső" jel közötti
választást teszi lehetővé, az ALT-ot általában további módosításokra használjuk. Ezen kívül a
billentyűzeten még találunk a program vezérlésére használt ESC billentyűt, a képernyőn való
szerkesztésre használt nyilakat, DEL és INS billentyűt valamint kapcsolókat.
Több fizikai megoldást dolgoztak ki és használnak arra, hogy a billentyű
benyomása elektromos jelet váltson ki. Igen megbízható a
mágneses kapcsoló, aminél a billentyű lenyomásával egy
mágnest közelítünk két fémlapocskához, amelyek ennek
hatására összeérnek és zárnak egy áramkört.
Más megoldások mágneses effektuson,
kapacitásváltozáson és elasztikus ellenállások mérésén
alapulnak. A billentyű lenyomásával kapott hét bithez a
billentyűzet csatol egy ellenőrző bitet, majd a biteket
sorosan vagy párhuzamosan a központi egységbe
küldi. A nyolcbites kódot egy ún. startbit előzi
meg, és egy stopbit követ, erről tudja a hardver,
hogy mikor fogadjon egy kódot, és az meddig tart.
A billentyűzet áramkörei megakadályozzák azt, hogy ha például két
billentyűt egyszerre nyomunk le, felismerhetetlen kód képződjék.
Egy szintet vissza, vagy
vissza a főmenübe.