ERKÖLCS ÉS JOG
Az erkölcs a társadalmi érintkezés formáinak megszabott, de nem mindig leírt és konkrétan
megfogalmazott rendszere, az erkölcsi és magatartásbeli szabályok összessége. Etikusan
(erkölcsösen) viselkedik az, aki becsületes, tisztességes. Egy gesztus vagy viselkedési forma
az egyik társadalmi csoportban udvarias lehet, de egy másikban akár udvariatlannak is
számíthat. Ezek a fogalmak viszonylagosak, kultúrkörönként másként értelmezhetik őket,
ugyanakkor sok erkölcsi alapelvet, parancsot majdnem mindenki elfogad (pl. ne ölj, ne lopj).
Ellentétben az erkölccsel, a jog már egyfajta írott magatartási szabálygyűjtemény: a
törvények és egyéb jogszabályok. A jogi szabályozás erősebb az erkölcsi elveknél, a jogi
szabályozást az állam végzi. A vitás esetekben a jogértelmezés a bíróságokon történik.
A törvények rangsorában kitüntetett fontosságú az a törvény, amelyből az összes többi
törvény, jogszabály levezethető. Ez az alaptörvény az alkotmány. Az alkotmány
rendelkezéseinek értelmezése az alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik.
INFORMÁCIÓS ÖNRENDELKEZÉSI JOG
Az érvényes magyar alkotmány szerint az állampolgárokat megilleti a személyes adatok
védelméhez való jog, illetve minden állampolgárnak jogában áll, hogy a közérdekű adatokat
megismerje, illetve terjessze.
A személyes adatok védelméhez való jogot nem a hagyományos védelmi jogként
értelmezzük, hanem annak aktív állampolgári oldalát is figyelembe véve, információs
önrendelkezési jogként. Ez azt jelenti, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak
feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában
csakis az érintett beleegyezésével szabad, kivéve, ha azt törvény vagy törvény szellemében
készült rendelet írja elő.
Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját,
vagyis joga van mindenkinek tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes
adatát.
Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája
a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan
meghatározott és jogszerű célra szabad. Vagyis a meghatározott cél nélküli adatgyűjtés,
mintegy készletre, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adattárolás
alkotmányellenes.
Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és rögzített célnak.
Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az
adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá,
hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival.
Az adatvédelem állami biztosa őrködik az ide vonatkozó szabályok betartásán és
betartatásán. Bárki fordulhat az adatvédelmi biztoshoz, ha véleménye szerint személyes
adatainak kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak
gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte. Az adatvédelmi biztost az Országgyűlés választja
meg erre a tisztségre.
A SZOFTVER, MINT SZELLEMI TERMÉK
A számítógépes program és a hozzá tartozó dokumentáció szellemi alkotás. A szellemi
alkotásokat az eltulajdonítás ellen védelem illeti meg.
A szellemi alkotások két nagy jogintézmény keretében részesülhetnek védelemben:
Ma a szoftvert a második kategóriába tartozónak tekintik, annak ellenére, hogy nagyon sok
vonatkozásban az elsőbe is beleillene.
A szoftver szerzője az a személy, aki azt megalkotta.
A nagy szoftverházak alkalmazottai általában nem egyénileg, hanem csoportosan oldják meg
a programozói feladatokat, ezért nehezen lenne eldönthető, ki is a program alkotója. Ezekben
az esetekben az együtt alkotók szerzőtársak, és a szoftver közös művüknek tekinthető.
A szerzői jogvédelem alá történt besorolást a szoftvergyártók erősen ki is használják, emiatt
nem vonatkoznak a szoftvervásárlásra bizonyos kereskedelmi törvények: nem vállalnak
garanciát termékeik működéséért, a hibás terméket nem vásárolják vissza, a programhibák
miatti károkozásért nem vonhatók felelősségre.
A szerzői jogi védelem nincs nyilvántartásba vételhez kötve, tehát a szoftver létrejöttének
pillanatától védelem alatt áll.
A SZERZŐI JOGVÉDELEM
Bármely szerzőnek joga van ahhoz, hogy az alkotását az ő nevéhez kössék. Ilyen szempontból
az alkotás speciális egy személyes adat. Erről a jogukról mondanak le önként azok a
programozók, akik a nagy szoftverházak alkalmazottaiként készítenek programokat és
lemondanak szerzői jogaikról a cég javára. Ez azt jelenti, hogy a szoftver értékesítésére a
szoftverház jogosult, és az ebből származó bevétel is a szoftverházat illeti meg.
A szoftver szerzői jogi védelmi ideje alatt a szoftvert felhasználni, sokszorosítani csak fizetés
ellenében lehet. Ez a fizetési kötelezettség a szerzői jogi védelem idejére vonatkozik, ami 70
év a szerző halálától számítva.
A szerzői jogdíj megfizetése alól egy kivétel van, a szabad felhasználás esetei:
A sokszorosítás tilalma különösen indokolt az elektronikus adathordozók esetében, mert
nagyon egyszerűen véghez vihető a jogosulatlan másolatkészítés. A másolás alóli könnyű
kibúvás tényét mintegy ellensúlyozni igyekszik az is, hogy az egyes adathordozók (üres Audi-
vagy videokazetta, illetve írható CD-ROM) ára már tartalmaz egy szerzői jogi pluszt, amelyet
az adathordozót forgalmazónak kell befizetni egy központi alapba.
A szerzői jogvédelem jelenleg nem vonatkozik az interneten közzétett alkotásokra, azonban
az erkölcsös viselkedés szellemében az internetről letöltött anyagból nem lehet sem erkölcsi,
sem anyagi hasznunk.
A SZOFTVEREK CSOPORTOSÍTÁSA A FELHASZNÁLÁS ÉS A TERJESZTÉS SZERINT
1. csoport
Az üzleti célú (kommerciális) szoftverekért minden körülmények között fizetni kell. Még
kipróbálást is általában csökkentett funkciókkal teszik lehetővé.
Az üzleti célú programokat jogtisztán boltban vásárolhatjuk meg, méghozzá mesterségesen
magasan tartott árakon. A vásárláskor kapott végfelhasználói licencszerződés (az EULA -
End User Licence Agreement) egyértelműen közli, hogy a pénzünkért nem tulajdonjogot,
hanem használati lehetőséget kapunk a szoftverre, csupán az adathordozó válik
tulajdonunkká, a szellemi termék nem. Éppen ezért el kell fogadnunk, hogy nem másolhatjuk,
és szívességből is úgy adhatjuk csak kölcsön, ha saját gépünkről letöröljük, viszont a
használati jogot eladhatjuk.
2. csoport
Az ingyenesen terjeszthető (shareware) szoftvereknél bizonyos kipróbálási lehetőség
ingyenes (többnyire bizonyos meghatározott időtartamig), de a kipróbálás után bizonyos -
nem túl magas - összeget majd fizetni kell a terjesztőnek.
Ezek a szoftverek más szempontból is átmenetet képeznek az üzleti és a szabad felhasználású
szoftverek között: egyeseknek hozzáférhető a forráskódja is.
3. csoport
A szabad felhasználású (freeware) szoftverek esetében a közreadó mindig hozzáférhetővé
teszi a szoftver forráskódját is bárki számára, a megváltoztatás és a megváltoztatott formában
történő továbbadás megengedett, illetve bizonyos szabályokhoz van kötve.
A BSD (Berkeley Software Distribution) programokat bárki használhatja, másolhatja,
módosíthatja, csak azzal a kikötéssel, hogy a (jog)tulajdonos neve és a copyright notice
maradjon meg a programon belül.
A GPL (General Public License) programoknál a szerzői jogi kérdéseket aprólékosan
szabályozták, tehát, ha egy ilyen program új programokat "fial", akkor az összes
"leszármazott" is a GPL alá esik - azaz a végfelhasználók biztosak lehetnek abban, hogy
jogaik mindig megilletik őket.
A Szabad Szoftver Alapítvány által kidolgozott GNU-projekt (Gnu's Not Unix) keretében
nyilvánosságra hozott programok legfontosabb tulajdonsága az ingyenesség. Ez csak eszköz
annak szavatolására, hogy a forráskód mindig szabadon hozzáférhető legyen. Fizetni csak az
adathordozóért kell.
SZOFTVERKALÓZKODÁS
Jogsértő lehet csak úgy feltelepíteni a gépünkre bármilyen szoftvert. Ezen az sem változtat, ha
feltört (crackelt) szoftvereket használunk.
A gyártók mindenféle rafinált megoldással védekeznek a jogtalan használat ellen. Az egyedi
azonosító kódoktól, a hologramos tanúsítványokon át, a szoftver által létrehozott
adatállományban elhelyezett kódolt azonosítók alkalmazásáig.
Néhány tekintélyes szoftvergyártó cég létrehozott érdekei védelmére egy nemzetközi civil
szervezetet, melynek neve: BSA (Business Software Alliance - Üzleti Szoftverszövetség).
Ennek célja, hogy segítse elő a nem jogszerű szoftverhasználat visszaszorítását. Eszközei
között semmiféle kényszer közvetlen alkalmazása nem szerepel. A jogszerűtlen
szoftverhasználat felderítésében közreműködnek ugyan, de bármilyen felelősségre vonás
éppúgy csak a rendvédelmi szervek aktív segítségével történhet, mint bármely más törvény
megsértése esetében.
ERKÖLCS ÉS JOG A HELYI HÁLÓZATOKON
A helyi hálózat (LAN) gépeinek együttműködését össze kell hangolni. Ez a rendszergazda
(sysop) dolga. A gépek használói (a userek) alkalmazkodnak a közös géphasználat kereteihez.
A felhasználó jogai például:
A felhasználói igények hálózati kielégítése nem lehet korlátlan; de a rendszergazda
mozgásterét is megkötik a jogi és erkölcsi keretek.
A rendszergazdának legfeljebb technikai vagy biztonsági okokból szabad a felhasználók
adataihoz hozzányúlni, de ilyenkor is csak a feltétlenül szükséges mértékben és az érintettek
megfelelő tájékoztatásával. Természetesen az ilyen módon tudomására jutott információkat
másokkal nem közölheti és nem hozhatja nyilvánosságra. Ez alól kivétel, ha a szabályzat
megértésének gyanúja merül fel, ebben az esetben az információk a kivizsgálásra illetékes
személyekkel közölhetők.
VISELKEDÉS AZ INTERNETEN
Az interneten nincs alá- vagy fölérendeltség, nincs egyvalaki, aki irányítaná, vagy felügyelné.
Ez jó is, nem is. Kritizálói szerint ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy sajátmagát, önmaga
működését kielégítően szabályozza. Ennek ellenére az internet - ha néha lassan is, de
működik. A hálózatot szabályozza egy testület, ami meghatározza az alkalmazott
technológiát, a fejlesztés irányait.
Az internetre nem lehet csak úgy, egyszerűen fellépni: ehhez valamilyen alhálózathoz kell,
hogy tartozzon az internet erőforrásait kihasználni akaró számítógép. Ennek az alhálózatnak is
vannak szabályai, aki ezt nem tartja be, kizárják a használatból. Az eddigi működés során
kialakult, leszűrődött magatartási szabályok erkölcsi kódexe a Netikett. Magyar fordítása
megtalálható a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun
ADATBIZTONSÁG AZ INTERNETEN
Köztudomású, hogy az elektronikus levél nagyon "sérülékeny" és könnyen megnézhető. Soha,
senki ne írjon e-mailben olyat, amit nem merne megírni egy levelezőlapon.
Ennek csak egy ellenszere van: valamilyen elektronikus titkosítást kell használni. Ha a
titkosító kód kellően bonyolult, akkor nehéz dolga van a "kéretlen olvasónak".
Erre szolgál például a PGP kódolási módszer. Ennél egy adott kódoló algoritmus segítségével
elkészül egy privát (titkos) és egy nyilvános kulcs. A nyilvános kulcsot a tulajdonos terjeszti,
mindenki használhatja titkosításra, aki neki akar kódolt, sifrírozott levelet küldeni. Ezt
ugyanis csak a tulajdonos privát kulcsával lehet dekódolni. Az eljárás bonyolultnak tűnik, de
néhány kódolás és dekódolás után könnyedén megtanulható.
ELEKTRONIKUS DOKUMENTUMOK, DIGITÁLIS AZONOSÍTÁS
A jogi frázisrendszerben a bizonylat (vagy dokumentum) neve: okirat. Kétféle, alapvetően
különböző okiratot különböztetnek meg, magánokiratot és közokiratot. Ám mindkettő
megegyezik abban, hogy az okirat kibocsátója - kiadományozónak nevezik - valamifajta
kötelezettséget vállal, s ezt alkalmas módon hitelesíti (aláírja, vagy lepecsételi).
A teljes bizonyító erejű magánokirat az, amelyet a kiadmányozó teljes egészében saját
kézírásával írt, és aláírt. A géppel vagy szövegszerkesztővel előállított magánokirat csak
akkor fogadható el teljes bizonyítóerejűnek, ha azt a kiadmányozó - saját kezűleg - aláírta, és
aláírásának hitelességét két tanú a saját kezű aláírásával igazolja.
Egy elektronikus bizonylatban bárki számára be kell tudnunk bizonyítani, hogy az a bizonylat
hozzánk tartozik, valamint védekeznünk kell az ellen, hogy más a nevünkben ilyet ne
bocsáthasson ki.
Lehet-e vajon "digitális aláírást" előállítani? Gondolnánk, ez nagyon egyszerű: csak egy gép
és egy szkenner kell hozzá. Az aláírásunkat beszkennelve megvan a digitális aláírás
(képállomány formájában). Ezt aztán beilleszthetjük a szövegszerkesztő segítségével a
dokumentumunkba. Igen ám, de ahogy ezt mi megcsináljuk, bárki más is megteheti, aki
rendelkezik az aláírásunkkal. Tehát aláírásunk nem hiteles.
Az igazi digitális aláírás az az elektronikus okirat védelmét szolgáló titkos aláírási kulccsal
készített digitális jelsorozat (kód), amely egy hozzá tartozó időbélyegzővel és hitelesítési
tanúsítvánnyal azonosítja az aláírási kulcs tulajdonosát, és egyértelműen bizonyítja az okirat
hitelességét és sértetlenségét. Az interneten már most is beszerezhetünk ilyen digitális aláírást,
viszonylag mérsékelt áron.
A fejlesztés arra irányul, hogy az elektronikus okirat jogi hatálya azonos legyen a más úton
keletkezett okiratéval; érvényessége, kikényszeríthetősége, vagy bizonyítékként való
elismerése ne legyen megtagadható pusztán azért, mert csak elektronikus formában létezik.
A NÉVTELENSÉG ILLÚZIÓJA
Az ember szörföl az interneten, és nem is gondolja, hogy elég világos és látható nyomokat
hagy maga után.
Minden számítógép, amely az internetre kapcsolódik, ezt csak akkor tudja megtenni, ha arra
az időre az Internet részévé válik. Ez azt jelenti, hogy a gép kap egy IP-címet.
Bármely számítógép saját magát a 127.0.0.1 IP-címen találja meg, ez az ún. localhost száma.
Ráadásul az IP-cím alapján nagyon könnyen beazonosíthatóak leszünk. Az interneten működő
forgalomirányítók (routerek) szintén egyedi IP-címmel rendelkeznek.
Vannak olyan diagnosztikai programok, amelyek megmutatják, hogy a mi gépünktől a
célszámítógépig hány és milyen számítógépen megy át a közlésünk. Gondoljunk arra, hogy
ezek közül bármelyikről "lenyúlhatja" egy cracker, aki külön élvezetet talál abban, hogy
mások elektronikus leveleiben turkáljon.
Nem csak e-mailek küldésénél, de a szörfölésnél is ugyanilyen nyomokat hagyunk magunk
után a hálózat csomópontjain.
Egy szintet vissza, vagy
vissza a főmenübe.