Szövegszerkesztés

1. SZÖVEGFELDOLGOZÁS SZÁMÍTÓGÉPPEL

A szövegfeldolgozás annyit jelent, hogy a karaktereket a számítógépen tároljuk, és utólag bármikor változtathatunk rajta, vagy tetszőleges példányszámban kinyomtathatjuk.
A szöveget ún. szövegfeldolgozó programokkal kezelhetjük, melyeknek a következő típusai léteznek:

1.1 Egyszerű szerkesztőprogramok (editorok)

Ezekkel a programokkal kizárólag karakteres módban ASCII formátumú szöveget kezelhetünk. A szöveg bevitelét, javítását, keresést, cserét, mentést és nyomtatást végezhetünk el vele. A fejlettebb editorokkal sortördelést, szövegblokk műveleteket, lapmargók beállítását is elvégezhetjük. Az a lényeg, hogy csak formázatlan karaktereket tartalmaz.
Az editorokkal elsősorban szöveges állományokat, parancsfile-okat, konfigurációs állományokat, forrásprogramot készíthetünk.
Ilyen szerkesztő például a DOS Edit programja, a Norton Editor és a különböző shell programok editorai.

1.2 Szövegszerkesztők

A szövegszerkesztő programokkal formázott szöveget lehet előállítani. A formázással a betűk stílusát, méretét, egymáshoz való helyzetét, valamint a szövegnek a lapon való elhelyezkedését állíthatjuk. Ezenkívül a legtöbb programmal oldalanként ismétlődő szöveg beállítása, oldalszámozás, tartalomjegyzék beillesztése, helyesírás-ellenőrzés, képek, táblázatok beszúrása is elvégezhető.
Ezeket a programokat igen széles körben lehet használni. Elsősorban levelek, feljegyzések, jegyzetek, dolgozatok, egyszerűbb könyvek, szórólapok készítésére alkalmazzuk.
Az újabb szövegszerkesztők a karaktereket grafikusan kezelik, és grafikusan nyomtatják, ezért megoldott bármilyen típusú, méretű betű nyomtatása, valamint szöveg és kép együttes kezelése. Ettől függetlenül a programokat két csoportba lehet sorolni. Az egyik típusba azok sorolhatók, amelyeknél a szerkesztési környezetben nem látszik a kész dokumentum formája, az csak nyomtatás után lesz látható. A másik típusba azok tartoznak, amelyeknél szerkesztés közben úgy látjuk a dokumentumot, mintha a kinyomtatott papír a képernyőn lenne. Ez utóbbi típusú programokat WYSIWYG szövegszerkesztőknek hívjuk. A WYSIWYG a What You See Is What You Get rövidítése, aminek a jelentése, hogy azt látjuk (a képernyőn), amit majd (a nyomtatás után) kapunk.
Néhány ismertebb szövegszerkesztő: Write, Wordpad, Word for Windows, Works, WordPerfect, Ami Pro.

1.3 Kiadványszerkesztők

A legsokoldalúbb szolgáltatásokkal a kiadványszerkesztő programok rendelkeznek. Ezekkel a programokkal szinte bármilyen összet dokumentum elkészíthető, ahol nem csak szöveg, hanem kép is nagy számban előfordulhat, és a színeknek is fontos szerepe van.
Ezek a programok elsősorban a már begépelt szöveg oldalakra, hasábokra tördelésére alkalmasak. További feladatuk a dokumentum nyomdai továbbfeldolgozásra való előkészítése.
Kiadványszerkesztőkkel készülnek az újságok, könyvek, termékcímkék, egyes plakátok, hirdetések stb. Ilyen programok például a Ventura, a Page Maker és a QuarkXPress.




2. A SZÖVEGSZERKESZTŐK HASZNÁLATA

2.1 A szöveg bevitele

A szöveg bevitele bilentyűzetről, gépeléssel történik. A számítógép billentyűzetéről vagy közvetve (váltóbillentyűvel, kóddal) a karakterkészlet minden jele elérhető.
Gépeléskor mindig látható egy szövegkurzor, melynek mozgatásával lehet meghatározni, hogy hova kerüljenek a legépelt karakterek.
A szövegszerkesztő programok automatikusan elvégzik a sortörést. Ez azt jelenti, hogy mindig folyamatosan kell gépelni, és azt a szót, amelyik már nem fér a sorba, a program autómatikusan átviszi a következőbe.
Ha a szöveget feltétlenül új sorban szeretnénk kezdeni, üssük le az Enter billentyűt. Az Enter egy új bekezdést hoz létre, ami egy formai egysége a szövegnek.
A gépeléskor betartandó további szabályok:
A szó és a mondatvégi írásjel közé szóközt nem teszünk, utána viszont igen.
A nyitó zárójel előtt van szóköz, utána nincs, a bezáró zárójel előtt nincs, utána pedig van.
Egynél több szóközt ne üssünk le egymás után, tehát szóközökkel nem szabad szövegrészt pozicionálni. Ennek egyik oka, hogy a szóköz szélessége nem álladó érték, a betűk típusával és mértékével változik. Egy nem állandó mérettel pedig nem lehet állandó és pontos távolságot megadni.

2.2 A kurzor pozícionálása

A kurzor pozícionálására, áthelyezésére azért van szükség, mert nem biztos, hogy a szöveget mindig a végén fogjuk folytatni. Szükség lehet arra, hogy a már beírt szöveget javítsuk, vagy a szövegbe karaktereket írjunk. Ehhez a kurzort arra a helyre kell pozicionálni, ahová a következő betűt írni szeretnénk.
Billentyűzetről a kurzort a kurzorvezérlő billentyűkkel mozgathatjuk.
A kurzorvezérlő billentyűkkel nem tudunk minden esetben gyorsan mozogni, de bizonyos billen-tyűkombinációkkal már igen:

HOME	a kurzort a sor elejére pozícionálja
END	a kurzort a sor végére pozícionálja
PAGE UP	egy képernyőoldallal felfelé pozicionál
PAGE DOWN	egy képernyőoldallal lefelé pozícion
CTRL ->	egy szónyit jobbra ugrik
CTRL+ <-	egy szónyit balra ugrik
CTRL+ egy	bekezdéssel feljebb ugrik
CTRL+ egy	bekezdéssel lejjebb ugrik
CTRL+HOME	a teljes dokumentum ele
CTRL+END	a teljes dokumentum végére ugrik

A képernyő a teljes dokumentumnak mindig csak egy kis része fér el, ezért a kurzor mozgatásával a pillanatnyilag nem látható részeket is "belapozhatjuk".

2.3 Javítás a szövegben

2.3.1 Karakter törlése

Ha bírás közben elgépelünk egy betűt, a Backspace billentyűvel azonnal kitörlődik, kitöltve a kitörölt karaktert törli. Ha ilyenkor a kurzor után már van szöveg, akkor az eggyel balra tolódik, kitöltve a kitörölt karakter helyét.
A kurzor utáni betűt a Delete leütésével törölhetjük.
Ha lenyomva tartjuk ezeket a billentyűket, akkor folyamatosan törölhetünk karaktereket.

2.3.2 Szöveg beszúrása, felülírása

Hiányzó betű vagy szöveg könnyedén beszúrható, mindössze a kurzort oda kell vinni, és lehet gépelni. Az újonnan beírt karakterek helyett csinálnak maguknak, tolják maguk előtt a meglevő szöveget.
A szövegszerkesztők egy másik, az ún. felülíró üzemmódban is tudnak dolgozni. Ezt az Insert billentyűvel lehet bekapcsolni, és ilyenkor a gépelt szöveg átírja a kurzor után lévő karaktereket.

2.3.3 Sorok beszúrása, törlése

Ezek a műveletek megegyeznek a karakter beszúrásának és törlésének módjával, hiszen ilyenkor egy speciális jelet kell kitörölni, az Enter kódját.
Amikor többször egymás után leütjük az Enter billentyűt, akkor üres sorok, ún. üres bekezdések keletkeznek. Az üres sor nem üres, hiszen tartalmazza a bekezdés végének kódját. A szövegben az egyes bekezdéseket ez a kód határolja el egymástól, tehát ez is olyan, mint egy karakter, csak éppen nem jelenik meg, de a hatása látható. A hatása pedig az, hogy az utána lévő szöveg mindenképpen új sorba kerül.
Ha be akarunk szúrni egy sort, akkor álljunk a sor elejére, és üssük le az Entert. Ezzel a kurzor helyére elhelyezünk egy bekezdés vége kódot, ami egy új bekezdést jelent, tehát megjelenik egy új sor.
Ugyanez a művelet elvégezhető úgy is, hogy ha nem a sor elé, hanem az előző bekezdés végére állunk, és ott leütjük az Entert.
A bekezdések több bekezdésre tördelése, vagy több bekezdés eggyé való összevonása ugyanígy történik.

2.4 Kijelölés

A kijelölés olyan művelet, amivel összefüggő szövegrészt további műveletek céljára megjelölhetünk. A megjelölt szövegrész általában inverz formában jelenik meg.
A kijelölt szövegrésszel egyszerre végezhetők műveletek. A kijelölt szöveget törölhetjük, áthelyezhetjük, másolhatjuk, átírhatjuk, átformázhatjuk.

2.5 Oldalbeállítás

A dokumentum legtöbbször nyomtatásban jelenik meg, ezért meg kell adni a lap méretét és a do- kumentum helyzetét a lapon.
A lapmargókkal határozhatjuk meg a szövegnek a lap négy szélétől való távolságát. A lapméret és a margók együttesen adják a szövegterület méretét, és ebből számítja ki a program, hogy hány sor fér ki egy oldalra, és milyen széles egy sor.

2.6 A szöveg formázása

A formázással alakíthatjuk ki a dokumentum végleges és esztétikus formáját, kiemelhetjük a hangsúlyos részeket, érzékeltethetjük a szöveg hangulatát, és díszíthetünk is vele.
A formázás a szöveg jellemzőinek megváltoztatását jelenti.
A szövegszerkesztőknél a karakter a legkisebb szint, tehát egyetlen karakter már önmagában is formázható.
A következő szint a bekezdés, ami egy Enter-rel lezárt szövegrész. Vannak olyan formátumok, amelyek csak egy egész bekezdésre értelmezhetők, ezért ezeket bekezdésjellemzőknek hívjuk.
Megkülönböztetünk még újabb önálló formai egységeket, de ezek már az alkalmazott szövegszerkesztő sajátosságaitól függenek.

2.7 Karakterek formázása

2.7.1 Betűtípus

A betűk alakja rendkívül változatos lehet. Az azonos stílusú, egymáshoz tervezett írásjelkészlet karaktereire mondjuk, hogy egy betűtípusba tartoznak.
A betűtípusokat többféle szempontból csoportosíthatjuk.
Szövegformázási szempontból a következőket kell szem előtt tartani: a betűtípusok két nagyobb csoportja szöveg- és reklámbetűkre bonthatók. A szövegbetűknél talpas és talpatlan betűket különböztetünk meg.
Mindig a szöveg határozza meg, hogy reklám- vagy szövegtípust választunk-e. Folyamatos, hoszszabb szöveget általában nem reklámbetűkkel írunk, ehhez válasszunk egy jobban olvasható szövegtípust. Hosszabb szöveghez inkább talpas betűket válasszunk, mert ez jobban olvasható, ugyanis olvasás közben a betűk alján lévő vonalkák vezetik a szemet. A talpatlan betűket elsősorban címekhez, rövidebb szövegekhez használhatjuk.
A számítógép a betűket kétféleképpen tudja előállítani és tárolni. A bittérképes karakterek (pixelfontok) képe képpontonként van tárolva, és egy megadott felbontású megjelenítő eszközre van tervezve. A bittérképes fontokat ezért csak az előre elkészített méretben lehet használni. A hagyományos, karakteres környezetben működő szövegszerkesztőknél használunk bittérképes betűket.
A másik tárolási eljárás a vektorgrafikus mód. Ennél a betű képét a jellemzői, tehát a sarokpontok, a vonalak, ívek alapján tárolják. Előnye ennek a módszernek, hogy a karakterek bármilyen méretben minőségromlás nélkül előállíthatók. A korszerű grafikus környezetben vektorgrafikus fontokat használunk.
Egy betűtípus 256 jelből álló karakterkészletet tartalmaz. Ha magyar betűket akarunk használni, akkor olyan betűtípust válasszunk, ami tartalmazza ezeket.

2.7.2 Betűstílus

Egy betűtípusnak általában léteznek különböző stílusú változatai, melyeket kiemeléshez használhatunk. Így például a normál mellett lehet dőlt, vastag (félkövér, kövér), aláhúzott, keskeny, széles, üres stb. változata.

2.7.3 Betűméret

A betűk méretét a magasságuk megadásával változtathatjuk meg. A betűméret mértékegysége a szövegszerkesztőknél a pont. Egy pont az inch 1/72-ed része, kb. 0,35 mm.
Az írógépek betűmérete 11 pont, így a normál szöveghez is 10-14 pont közötti méreteket, címekhez 14-24 pontos, lábjegyzetekhez, apró betűs szöveghez 8-10 pontos betűket érdemes használnunk. Vektoros betűtípusoknál bármilyen méretet megadhatunk, bittérképesnél csak a meghatározott méretek közül választhatnak.

2.7.4 Egyéb karakterjellem

Az eddig ismertetett lehetőségek mellett a szövegszerkesztőkkel még további karakterformátumok állíthatók be. Így például címekhez, kiemeléshez jól használható a kiskapitális forma, ami a betűket nagybetűs alakúra változtatja, de méretük a kisbetűkével lesz azonos.
Kitevők, indexek írásához alkalmazhatjuk a felső és alsó index formátumot. Ez a betűket kisebb méretűre állítja, és felfelé, illetve lefelé eltolja.

2.7.5 Betűk helyzete

A betűk egymással való távolsága a betűközzel van meghatározva. Ennek módosításával tudjuk a karaktereket vízszintesen egymáshoz közelebb vagy egymástól távolabb írni. Ritkításnál is ezt a lehetőséget keressük meg, és ne szóközöket tegyünk a betűk közé.
A függőleges helyzetet felfelé vagy lefelé irányuló eltolással állíthatjuk be.

2.8 Bekezdések formázása

2.8.1 Helyi margók

A lapmargók meghatározzák a bekezdéseknek a lap bal és jobb szélétől való távolságát. Azonban, ha egy bekezdésnél ettől el akarunk térni, beállíthatunk helyi margókat. A lapmargókat célszerű akkorára beállítani, ami a legtöbb bekezdésnél megfelel, így akkor ezt már kevesebbszer kell módosítani.

2.8.2 A bekezdések tárolása

Folyamatos, több bekezdésből álló szöveg esetén a jobb áttekinthetőség érdekében az egyes bekezdéseket célszerű tagolni. Ennek kétféle módját alkalmazzák. Az egyik, hogy a bekezdés első sorát egy kicsit beljebb kezdik (első sor behúzása), a másik, hogy a bekezdések között nagyobb távolságot hagynak (térköz).

2.8.3 Sorköz

A sorok közötti távolságot is be lehet állítani. A sorköz minden bekezdésnél más lehet, de egy dokumentumon belül azonban célszerű azonos sortávolsággal írni.

2.8.4 Igazítás

A beállított margók és betűjellemzők meghatározzák, hogy mennyi karakter fér el egy sorban. Azt, hogy az egy sorban lévő karakterek hogyan legyenek elosztva, az igazítással adjuk meg. Mivel ez is bekezdésjellemző. Legalább egy egész bekezdésre vonatkozik.
A szövegszerkesztő programok általában négy igazítástípust kínálnak fel.
Balra igazított bekezdés esetén a sorok a bal margónál kezdődnek, ezért a végződésük nem fog egybeesni, a bekezdés jobb széle hullámos lesz.
Jobbra igazításnál a sorok a jobb margóhoz vannak kiegyenlítve, és a bal
Középre igazított bekezdésnél a sorok középre igazodnak, így a bal és a jobb oldal egyaránt hullámos lesz, viszont a bekezdés szimmetrikus alakzatot vesz fel.
A leggyakrabban alkalmazott igazítási mód a sorkizárt írás. A sorkizárt bekezdések bal és széle egyaránt egyenes. Ezeket a sorokat a program úgy állítja elő, hogy a sor első szavát a bal, az utolsót a jobb margóhoz igazítja, a köztük lévő szavakat pedig egyenletesen elosztja. Az elosztás következményei a megnövekedett szóközök lesznek. Sorkizárt írásnál pont erre kell figyelni, hogy ne legyenek túl nagyok a szavak közti távolságok, mert ez rontja a szöveg esztétikai hatását. Elválasztás alkalmazásával csökkenthetünk ezen. Az utolsó sora a sorkizárt bekezdésnek nem lesz sorkiegyenlített.

2.8.5 Tabulátorok

A tabulátor egy olyan lehetőség, amellyel soron belül egy megadott pozícióba tudunk szöveget igazítani. A pizíciókat a programmal lehet meghatározni, majd a szöveget a Tab billentyű leütésével tudjuk a következő tabulátorpozícióba vinni.
Azt, hogy egy adott pozícióba írt szöveg milyen irányban helyezkedjen el, a tabulátor típusa határozza meg. Ez lehet balra, jobbra, középre igazítású, vagy decimális tabulátor.
A tabulátorpozícióhoz beállíthatunk ún. kitöltő karaktereket, melyek automatikusan kitöltik két tabulátorpozíció között a helyet.
Példák a tabulátorok alkalmazására:

Balra igazító:

Név:	Nagy Elemér
Foglalkozás:	vállalkozó
Életkor:	36


Középre igazító:

aláírás


Jobbra és tizedesjelhez igazító (kitöltő karakterrel)

10	2%
154	15%
215 900	56,2%
1 000 000	121,25%

Az 1. példában a három sorban ugyanarra a helyre került egy-egy balra igazító típusú tabulátorütköző. Egy a Név, Foglalkozás, Életkor kezdőpontjában, egy pedig az adatok kezdőpontjába.
A 2. példában a pontok és az aláírás közepénél egy középre igazító tabulátor van elhelyezve.
A 3. példánál az első oszlopban lévő számok végénél egy jobbra igazító, a második számoszlop tizedesjelénél pedig egy decimális tabulátor pontozott jelöléssel van elhelyezve.




3. SZERKESZTÉST GYORSÍTÓ MŰVELETEK

3.1 Keresés, csere

Szövegrészek keresését már a legegyszerűbb editorok is lehetővé teszik. Meg kell adni a keresendő karaktersorozatot, majd a program megkeresi a szövegben a következő előfordulást. Itt elvégezhetjük a szükséges műveletet, vagy kerestethetjük tovább.
A csere is kereséssel indul, de megadhatjuk azt a kifejezést, amire a keresett szöveget ki kell cserélni.

3.2 Stílusok

Stílusnak nevezzük egy szövegrész formátumának névvel ellátott és elmentett összességét. Egyszer meg kell adni a szövegrész összes jellemzőjét, ennek adunk egy nevet (stílusnév), utána bármelyik szövegrészre alkalmazhatjuk a stílusnév megadásával.
A stílusokkal való formázás előnyei:
Gyorsabb a munka, mivel sok ismétlődő formátumot csak egyszer kell definiálni, utána csak érvényesíteni kell a szövegrészekre.
A stílusokkal formázott szövegrészeket utólag egyszerre lehet átformázni.
Az azonos jellegű dokumentumokat könnyedén tehetjük azonos kinézetűvé, mert az egyikben alkalmazott stílusok átvihetők a másikba.




4. NYELVI ESZKÖZÖK

4.1 Helyesírás-ellenőrzés

Egy önálló vagy a szövegszerkesztőbe beépített programmal elvégezhető a beírt szöveg helyesírásellenőrzése. Csak azon a nyelven működik, amely nyelvhez rendelkezésre áll a program.
Ezek a programok elsősorban magukat a szavakat vizsgálják meg egyenként, összehasonlítják a saját szótárukkal, és ha eltérést észlelnek, jelzik. A ragozások, összetett szavak helyességét pedig a nyelvtani szabályok algoritmizálásával valósítják meg.
Az ellenőrzés legnagyobb hiányossága, hogy nyelvtani, stilisztikai, valamint összefüggésbeli ellenőrzést csak nagyon korlátozottan tud végezni.
Nagy előnyük ezeknek a programoknak, hogy a ténylegesen elírt és hibás szavakat jelzik, amit viszont első átolvasásra nem biztos, hogy észrevennénk.

4.2 Elválasztás

Az elválasztást vagy manuálisan végezzük el, a megfelelő helyre történő elválasztójel beszúrásával, vagy rábízzuk egy elválasztó programra.
A manuális elválasztáshoz olyan kötőjelre van szükség, ami ha a sor végére kerül, akkor ott megjelenik és elválasztja a szót, viszont ha sor közben van, akkor nem látszik. Ezt a fajta kötőjelet feltételes kötőjelnek hívjuk.




5. HASÁBFORMÁTUM

Olyan kiadványoknál, ahol széles a lap mérete a betűkhöz képest, nem célszerű túl hosszú sorokat kialakítani, mert nehéz olvasni. Ilyenkor a lapot több függőleges oszlopra, ún. hasábra osztjuk, és ezeket a hasábokat töltjük fel a szöveggel.
A szövegszerkesztők csak bizonyos lehetőségeket nyújtanak a hasábok alkalmazására, változatos és sokoldalú megoldásokra azonban csak kiadványszerkesztők adnak módot.




6. MŰVELETEK TÖBBOLDALAS DOKUMENTUMOKKAL

6.1 Fejléc és lábléc

A fejléc és lábléc olyan ismétlődő szövegterület, mely a lap tetején és a lap alján helyezkedik el.
Lényegük, hogy csak egyszer kell megadni a tartalmukat, és azután azok minden oldalon megjelennek. Nem csak szöveget, hanem képeket és egyéb utasításokat, változókat is tartalmazhatnak. Például könyveknél a fejezet címét, a könyv címét és az oldalszámozást helyezhetjük el ezekre a területekre.

6.2 Oldalszámozás

Általában a fej- vagy láblécbe kerül egy olyan utasítás (kód), ami nyomtatáskor az oldal számát jeleníti meg. Tetszőleges formában és helyen jelenhet meg.

6.3 Tördelés

Tördelésnek nevezzük azt a műveletsort, amellyel a sorokat elrendezzük az oldalakra vagy a hasábokra. A tördelést általában elvégzi a program, de sokszor nekünk kell beavatkozni.
Egy oldalnál hosszabb szöveg esetén szinte mindig oda kell figyelni a tördelésre, melynél a következőket tartsuk szeme előtt:
Ha egy bekezdést új oldalon szeretnénk kezdeni, mellőzzük azt a megoldást, hogy üres sorokat szúrunk be a bekezdés elé, mert ha módosul a szöveg, elcsúszhat a bekezdés. Ezt szabályosan egy ilyen funkciójú bekezdésjellemző bekapcsolásával, vagy oldaltörés beszúrásával végezhetjük el.
Ha egy bekezdés oldal alján kezdődik, és már egy sor el is fér belőle, akkor ezt a sort fattyúsornak nevezzük. Másik hasonló eset, amikor egy bekezdés utolsó sora nem fér el ugyanarra az oldalra, hanem a következő oldal első sorába kerül, akkor ezt árvasornak hívjuk. Biztosítani kell, hogy fattyú- és árvasorok ne alakuljanak ki.
A fattyú- és árvasorok kiküszöbölését általában be lehet kapcsolni a programokban, manuálisan ezt nehéz szabályosan lekezelni. A fattyúsort a program automatikusan átviszi a következő oldalra, az árvasorhoz pedig még egyet átvisz az előző oldalról, így az nem lesz egyedül.
Beszélhetünk tehát sorok, illetve oldalak tördeléséről, és a tördelés történhet automatikusan vagy pedig manuálisan, egy megfelelő kód beszúrásával. A kétféle törésmód kódjait "lágy", illetve "kemény" jelzővel különböztetik meg, így beszélhetünk "lágy Enter"-ről és "kemény Enter"-ről, valamint lágy oldaltörő és kemény oldaltörő jelekről.
A törések jellemzői:

	Sortörő jel	Oldaltörő jel
Lágy	A sor végén automatikusan létrejön, nem törülhető.	Az oldal végén automatikusan létrejön, nem törölhető.
Kemény	Enter leütésével szúrhatjuk be, törölhető.	Oldaltörő jel beszúrásával szúrhatjuk be.




7. A SZÖVEGSZERKESZTŐK EGYÉB SZOLGÁLTATÁSAI

7.1 Táblázat készítése

Sor-oszlop szövegelrendezést a legkönnyebben táblázat beszúrásával készíthetünk. A sor és oszlop számának megadása után megjelenik a táblázat, amit cellák alkotnak.
A cellák önálló szövegterületként viselkednek, tehát cellákon belül igazíthatjuk a szöveget, lokális margókat adhatunk meg stb.
A táblázat rácsvonalait általában különböző vonaltípusokkal formázhatjuk meg, a cellákat egyesíthetjük, vagy éppen megoszthatjuk.

7.2 Képek beillesztése

A szövegbe illesztett kép egy önálló objektum. Lehetőség van a teljes dokumentumot képekkel együtt elmenteni, ilyenkor a képek a dokumentumba beágyazva vannak tárolva.
A másik lehetőség, hogy a képeket csatolva illesztjük be a dokumentumba. A csatolásnál a dokumentumban csak egy hivatkozás történik a képre, ami a képernyőn és a nyomtatásnál meg is jelenik, de maga a kép nem lesz része a file-nak. Ilyenkor kapunk egy dokumentumfile-t és külön-külön a képek állományait.

7.3 Rajzolás

Bizonyos szövegszerkesztők már rendelkeznek rajzolási műveletekkel, és ezzel a módszerrel is létrehozhatjuk a képeket. A rajzolt elemek részei a dokumentumnak, így együtt mentődnek el vele.