Borjúfóka

Rendszertani hely: osztály : emlosök ( Mammalia ); rend: úszólábúak ( Pinnipedia ); család: valódi fókák ( Phocidae )

Leírás : Testhossza maximum 2 m, testtömege is 150 kg alatti, s ez azt jelenti, hogy a borjúfoka nem túl nagytermetu a fókák világában. Színezete barnásszürkés, de a színárnyalatok nem oszlanak meg egyenletesen az állat testén. A barnásszürke különbözo árnyalatai pettyekben, foltokban jelennek meg testén, bár általános szabályként elmondható, hogy a hasoldal mindig lényegesen világosabb a hátoldalnál.

Elterjedés, élohely : Az Atlanti- és a Csendes-óceán északi vizeiben honos, de nemcsak az óceánban, hanem néha tavakban is találkozhatunk vele. A Kanada keleti vidékén található Seal-tóban például szintén elofordulnak, s a tó egyébként a fókákról kapta a nevét.

Életmód, táplálkozás : Idejének nagy részét a vízben, a víz felszíne alatt tölti, a szárazföldön meglehetosen esetlenül mozog. Tápláléka halakból, rákokból, illetve különféle lábasfejuekbol, néha vízimadarakból áll. A tájékozódásban egyéb érzékszervei mellett bajuszának tapintó szorszálai is igen nagy segítségére vannak.

Szaporodás, egyedfejlodés : Bár a fókák sok mindenben alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, elléskor mégis a partra kell jönniük. Így tesz a nostény borjúfóka is. A vemhességi ido elég hosszú, mintegy 10-11 hónapra teheto. A fókák kölykeit borjaknak nevezzük, ami ebben az esetben kicsit furcsán hangzik, amikor a borjúfóka borjáról beszélünk. Ellésenként jobbára csak egyetlen borjú születik, s már egészen fiatalon otthonosan mozog a vízben. Bár a szárazföldön jön világra, kevéssel születése után már a víz alatt szopik.

Érdekességek : A borjúfóka testét az északi vizek alacsony homérsékletétol vastag bor alatti zsírrétege védi meg. Bár mechanikai védelmet és tápanyagraktárt is jelent az állat számára, legfontosabb azonban a hoszigetelo szerep. Nem véletlen, hogy az emlosállatok világában a fókáknak van a legsurubb, leginkább zsírdús teje, hiszen a borjaknak gyorsan kell hoszigetelo zsírréteget növeszteniük.

A Budapesti Állatkertben 1912-ben alakítottak ki egy viszonylag nagyobb fókamedencét, éppen a jegesmedvék elotti térségben. Az elmúlt évtizedek során éltek már ebben a medencében patagóniai sörényesfókák, kaliforniai oroszlánfókák, kaszpi gyurusfókák is, jelenleg azonban ez a medence borjúfókáink otthona.