- Kékmoszatok törzse:
1. nincs sejtmagja
2. energia fotoszintézis útján
3. színanyaga kékeszöld, fotoszintézissel építik be a szerves anyagokat – autotróf élőlények.

-Egysejtű eukarióták:
1. van sejtmagja
2. ostor, v. csilló a mozgásszervük
3. mitokondrium nevű sejtszerve van, feladata a lebontás – szőlőcukorból energia
4. kialakulása: endoszimbionta elmélet szereint: Belső, kölcsönösen ható együttélés

- ostorosmoszatok törzse:
1. ostor a mozgásszerve, növ. És áll. Táplálkozásra egyaránt alkalmas
2. az ostor kapcsolatban van egy szemfolt nevű szervecskével, ha világos van az ostor leáll, sötétben pedig mozog
3. zöldszíntesttel fotoszintetizál
4. sejtszájával törmeléket fogyaszt
5. ősi o.moszatoknál vált szét, a növén yés állatvilág fejlődése.

- egyféle magvúak törzse:
1. gyökérlábúak osztálya: heterotróf táplálkozás, álláb

- kétfélemagvúak törzse:
1. csillósok osztálya: heterotróf, csilló

Többsejtű eukarióta gombák:
1. gombák törzse: idetartozik a- moszatgombák osztálya: fonalak

- tömlőgombák: spórák

- bazídiumos gombák: fonalak végén bazídium

2. zuzmók törzse:

Többsejtű eukarióta növények
- zöldmoszatok törzse:
 
- barnamoszatok törzse:

- vörösmoszatok törzse:

- mohák törzse:

- harasztok törzse:
zsurlók és páfrányok osztálya

- nyitvatermők törzse(magvas növények):
fenyők osztálya

- zárvatermők törzse:
egy és kétszikűek osztálya

Többsejtű eukarióta állatok:
- szivacsok törzse

- csalánozók törzse

- laposférgek tözse:
örvényférgek,szívóférgek és galandférgek oszálya
- hengeresférgek és

- gyűrűs férgek törzse

2 tétel Autotróf és heterotróf táplálkozás, lebontó és felépítő anyagcsere

Heterotróf élőlények:
a testük felépítéséhez szerves anyagokat, pl. fehérje, szénhidrát, zsír, használnak fel.

Autotróf élőlények:
felépítéséhez szervetlen anyagokat, pl. szén-dioxid, víz használnak fel.

Kemoszintézis:
kémiai energiát használnak fel, szén-dioxid megkötésre.

Anyagcsere:

Lebontó anyagcsere: disszimiláció.
Felépítő anyagcsere: asszimiláció

Lebontó anyagcsere:
Energiát szabadít fel. A legnagyobb mennyiségű szénhidrát lebontása a sejtben, a biológiai oxidáció következtében történik. A folyamat során először a poliszacharidok glükózfoszfát építőegységekre bomlanak le.

1. szakasz:

Glikolízis:
- a glükózfoszfát három szénatomos glicerinaldehid foszfáttá alakul, majd pirosszőlősavvá, amely ezután két szén atomos acetilcsoporttá alakul, ez Koenzim-A molekulára kerül, és mint Acetil-koenzim-A molekula lép be a folyamatba.

2. szakasz:

citromsavciklus:
- a Koenzim-A molekuláról leváló acetilcsoport felvevője a négy szén atomos oxál-ecetsav. Ez a felvett acetilcsoporttal hat szénatomos citromsavvá alakul, majd újra oxálecetsavvá.

3. szakasz:

terminális oxidáció:
- ide szállítja az előző két szakaszban leadott H-eket a NAD szállítómolekula NADH alakban.

A biológiai oxidáció létrejöhet oxigéndús környezetben, AEROB körülmények között, ANAEROB környezetben, kevés O-el. Ezeket a reakciókat erjedésnek nevezzük a végterméke pedig etanol és tejsav.

Felépítő anyagcsere:
kisméretű részecskéből nagyot állít elő. Energiát nyel el.
- fehérjeszintézis és fotoszintézis folyamata szükséges hozzá.

5 tétel Egy és kétszikűek összehasonlítása

a zárvatermők törzsét, 2 osztályba sorolhatjuk:
- kétszikűek
- egyszikűek

kétszikűek osztálya:
- magjuk két sziklevéllel csírázik
- gyökérzetük, főgyökérrendszer tipusú
- fás-v. lágyszárú növények
- a szállítószövet nyalábjai, szabályos körökben helyezkednek el
- a virág ivarlevelei a porzóból és a termőből állnak
- a levélbe érő szállítónyalábok, főerezetes levelet képeznek
- pl.: rózsa, szegfű, mogyoró
- tápanyag a sziklevelekben tárolódik

egyszikűek osztálya:
- tápanyag a szikleveleket körülvevő táplálószövetben
- magjuk egy sziklevéllel csírázik
- gyökérzete, mellékgyökérrendszer tipusú
- lágyszárúak
- szállítószövet nyalábjai szórtan helyezkednek el.
- A virágtakaró levelei virágtakarót alkotnak.
- A virágtakarón belül porzó és termő
- A szárból a levélbe belépő szállítónyalábok a mellék erezetes levelet képeznek (párhuzamosan futnak)
- Pl.: pálmafélék

6. tétel A szelvényezettség kialakulása az ősszájú állatoknál


A gyűrűsférgek osztályába tartozó állatok testének legjellemzőbb vonása a szelvényezettség megjelenése. A szelvényes állatok teste gyűrűszerű részekre tagolódik, amelyek egymás után megismétlődnek, a test teljes hosszában. A gyűrűszerű részek a szelvények. A kívül is látható szelvényességnek eredetileg a belső szervek hasonló tagoltsága felel meg. Pl. giliszta, de ez módosulhat, pl. pióca.

Fajaik vízben és szárazföldön is élnek, keringésük zárt rendszerű, ereikben testfolyadék kering, amely nem lép ki a csőrendszerből. A feji részen fejlett idegdúcok vannak. Himnős állatok. Mindkét ivarmirigy egyazon állaton megtalálható.

7. tétel a rovarok jelentősége az állatvilág fejlődéasében

Az ízeltlábúak szelvényes teste a gyürüsférgekkel mutat közelebbi kapcsolatot. Az evolúció során a különböző szelvények nagyobb testtájakra csoportosultak, mint amilyen az ízeltlábúak többségét kitevő rovarok fej, láb és potroh tájéka.

Az ízeltlábúak törzsfejlődésének legjelentősebb lépése testfelépítésükben a külső váz kialakulása volt. A külső vázra tapadnak belülről az állatok erősen fejlett vázizmai. A váz biztosítja az állatok jellegzetes alakját és védi a belső szerveket. Alapanyaga a kitin, amely rendkívűl ellenálló minden kémiai anyaggal szemben, nagy szilárdságú és rugalmas. A külső váz egyes szelvényét vékony kitin hártya köti össze. A váz azonban nem növekszik az állattal, ezért fejlődésük során ezt levetik, és újat növesztenek, ez a vedlés, ami valamennyi ízeltlábúra vonatkozik. A külső váz tette lehetővé a test felemelését, a talajról és ez segíti a gyors helyzetváltoztatást is.

Az ízekből álló lábakat csőszerű kitinpáncél borítja, amelyre belülről az izmok tapadnak. Az ilyen felépítésű ízeltláb már lépes arra, hogy a test teljes tömegét elhordja.

8. tétel A gerincesek osztályainak jellemzői

A gerincesek törzsébe sorolható fajok közös jellemzője, hogy testüket belső porcos, v. csontos váz teszi szilárddá. A váz tengelye a gerincoszlop, és ehhez csatlakozik a koponya is. A gerincoszlop csigolyákra tagolódik, ezek üres része alkotja együttesen a gerinccsatornát, ebben található a központi idegrendszer gerincvelői szakasza, aminek közepén a likvór folyik és az agyhoz érve agykamrává szélesedik.

A halak osztályának:
fajtái vízben élő gerincesek, páratlan végtagjaik a hátúszó, farkúszó és a farok alatti úszó. Páros úszói a mellúszó és a hasúszó. Úszógólyagjuk van. Előbelük kitüremkedéséből alakult ki a kopoltyú, ezen keresztül lélegeznek. Többsége külső megtermékenyítésű. Váza csontos, vagy porcos.

A porcos halak:
teljes váza porcszövetből épül fel, és úszóhólyagja nincs, pl. cápa

Csontos halak:
belső váza csontszövetből épül fel. Van úszóhólyagja.

A kétéltűek osztályának:
fajainál a páros úszók az evolúció során olyan végtaggá alakultak, amely képes volt felemelni a törzset a talajról. Átmenetet képeznek a halak és a hüllők között.

Az emlősök osztályába tartoznak a legfejlettebb gerinces állatok. Testüket szőr borítja és tüdővel lélegeznek, testhőmérsékletük állandó. Belső megtermékenyítésűek. Az utódok többnyire az anyaméhben fejlődnek ki, majd a szüléssel kerülnek a külvilágra.

Tojásrakó emlősök:
a lerakott lágyhéjú tojásokat testük melegével költik ki.

Az erszényes emlősök:
elevenszülő állatok. Mivel méhlepényük nem fejlődött ki, utódaik fejletlenül jönnek a világra. Születés után az erszényben az anyaállat emlőjéből táplálkoznak.

A méhlepényes emlősök:
kifejlett utódokat szülnek, amelyeket emlőikből táplálnak. Legősibbek a rovarevők. Ezek kis termetű ragadozó emlősök, pl. denevér. Fogazatuk tűhegyes fogakból áll.

A főemlősök:
 fogazata metszőfogakból, szemfogakból és gumós zápfogakból áll. Ide tartozik a majom és az ember.

A kétéltűek:
átalakulással fejlődnek ki. Vízbe rakott petéiket kocsonyás burok veszi körül. A fiatal állatok kopoltyúval lélegeznek, mozgásszervük az úszószegély, amely elcsökevényesedik és helyette négy végtag alakul ki. Kopoltyú helyett tüdő fejlődik, amelyet a bőrlégzés egészíti ki.

A hüllők osztályának:
 fejlődése és szaporodása már nem vízhez kötött. A megtermékenyítés az anyaállat testében megy végbe. A nőstény lágy héjú tojásokat rak, amelyeket a napmelege keltet ki. A hüllőknek nincs átmeneti lárvaalakjuk. Bőrük erősen elszarusodott, tüdejük fejlettebb és tagoltabb mint a kétéltűeknek, és nincs bőrlégzésük.

A madarak osztályába:
tartozó fajok testét módosult szarupikkelyek, tollak fedik. Lábuk szarupikkelyes. Mellső végtagjuk a szárny. Fejlett a tüdejük, melyhez tartalék levegőt tároló légzsák is tartozik. Hőmérsékletük állandó. Tojással szaporodnak, amely meszes héjú, és a madarak a testmelegükkel költik ki. Lábuk és csőrük felépítése életmódjukkal függ össze, lehetnek futómadarak, lúdalakúak, tyúkalakúak, verébalakúak.

Rágcsálók:
közös jellemzője a fogak elhelyezkedése a szájüregben. A metszőfogakon kívül, csak zápfogaik vannak, szemfogaik nincsenek. Életmódjuk nagyon változatos.

A ragadozókat:
is jellegzetes foguk alapján különítjük el a többi emlőstől. Erőteljes növekedésű szemfogaik kiemelkednek a fogsorból.

A fókák:
vízi életmódhoz alkalmazkodott tengeri emlősök, de a szaporodási időszakot a szárazföldön töltik, tüdővel lélegeznek.

Cetek:
is tüdővel lélegeznek, szaporodásuk a vízben történik, ragadozók

Az ormányosok:
kizárólag növényeket fogyasztó nagytestű szárazföldi emlősök. Jellemzőjük az orrból és a felső ajakból létrejött ormány.

A patások:
növényevők. Ujjaik számától függően páros és páratlan ujjú lehet. Pl. páros, disznó, páratlan, orrszarvú

9 tétel foszfátok és lipidek biológiai jelentősége

A lipid:
különböző kémiai szerkezetű, de nagyon hasonló oldhatósági tulajdonságokkal rendelkező szerves vegyületek gyűjtőneve. Ezek a vegyületek vízben nem oldódnak, a szervezet azonos úton állítja elő őket.

4 csoportja van:

1. neutrális zsírok:
a természetben a leggyakrabban előforduló lipidek. Növényekben és állatokban egyformán megtalálhatóak (zsír, olai)

– glicerin:
 nagy C atomszámú karbonsav, három karbonsavat köt meg három hidroxil csoportjával. - palmitinsav,szterainsav: 15 és 17 C atomosak
- olajsav

2. karboxil csoport:
valamilyen láncvégű szén atomhoz kettős kötésű oxigén és egy hidroxil csoport kapcsolódik- észterkötés. Három észterkötés, három víz keletkezik Azok a vegyületek melyek karboxilt tartalmaznak azok a karbonsavak. Hangyasav: C-ből 1H, 1 kettőskötésűO+OH

Ecetsav:
C-C elsőhöz 3 H, másodikhoz =O +OH

3. foszfátidok:
 foszfátlipidek. Foszfát csoport nagy elektronvonzó képesség, szerkezetükben a neutrális zsírokra hasonlítanak, csak a harmadik helyen zsírsav helyett foszforsav van. A foszfátlipidek a vízben micellát alkotnak. A glicerin felöli poláris, vízoldékony, a szénláncok pedig apolárisak, tehát víztaszítók. Amofter anyag.

4. karotinoidok:
hosszú szénláncúak, minden kötés után kettős kötés van Konjugált helyzetűek, elvesztik helyhezkötöttségűket, delokalizálódnak, pl. karotin-sárgarépa, likogin-paradicsom. Könnyen leszakadnak, fényérzékenyek.

11. tétel az összetett ch-ok jellemzése, emésztése:


több szőlőcukor molekulából épülnek fel, glikózidos kötés van köztük. Kötéskor vízkilépés történik.

Ide taroznak a:

diszacharidok:
- szacharóz ( répacukor)
- laktóz (tejcukor)
- maltóz (malátacukor)

poliszacharidok:
több száz, több ezer molekula kötődik össze, ezek lesznek az óriás molekulák. Ebbe a csoportba tartoznak a keményítők, ami növényi tartalék tápanyag, pl. burgonya, búza, kukorica.

Két poliszacharid van benne:
- amilóz, több száz szőlőcukor kapcsolódik, spirális szerkezetű
- amilopektin, térhálós szerkezetű.
A keményítő jóddal kimutatható, ezáltal kék színű lesz.

Keményítő bomlása:
Keményítőből, maltóz, szőlőcukor lesz főzéskor, vagy csírázáskor.
- Cellulóz: több ezer szőlőcukorból áll, egyenes láncokat hoz létre és szorosan illeszkednek. A cellulóz vízben nem oldódik, kémiailag stabil anyag, pl. a növényi sejtfal
- Glikogén: amilopektin- szerű, tartaléktápanyag az állatoknál, izomban, májban.

12. tétel a DNS megkettőződése, és szerkezete

DNS dezoxiribóz-nukleinsav. Több millió nukleotidot tartalmaz. Kettős spirál, uracil nincs benne, helyette timin van.a H kötések száma megegyezik. Az egyik szál bázissorendje egyértelműen meghatározza a másik szál bázissorendjét a két szál egymásnak komplementere(kiegészítik egymást). Az mRNS-en kívűl a t és rRNS is a sejtmagban keltkezik, és osztódás előtt a DNS megduplázódik, Replikáció következik be.

a DNS molekula az élőlények öröklődő tulajdonságainak információ hordozója. Ez örökíti nemzedékről nemzedékre a faj jellemző tulajdonságait.

A DNS megkettőződésének folyamatát különböző enzimek katalizálják.

A DNS keletkezése: sejtosztódás előtt megkettőződik, és két ugyanolyan kettősszálú DNS keletkezik, amelyek azonosak, de lehet bennük másolási hiba(mutáció). Azok a sejtek, amelyekben nincs DNS nem életképesek.

A DNS bázis sorendje, és a fehérjék aminósav sorrendje között, szoros összefüggés van. A DNS molekulájában van az információ rejtjelezve, kód formájában. A biológiai kód jelei a bázishármasok, amelyek 1-1 aminósavat fejeznek ki.


-AT- -AT- -AT-
-GC- -GC- -GC-
-CG- - CG- -CG-
-TA- -TA- -TA-
-GC-
-AT-

14. tétel A fotoszintézis

a legalapvetőbb felépítő folyamat a fotoszintézis. A fotoszintézist végző növények ebben a folyamatban kötik meg és alakítják át a nap fényenergiáját, minden élőlény számára felhasználható kémiai energiává. A fotoszintézishez pigmentekre is szükség van, ezek a fényenergiát kötik meg.

A fényenergia megkötése a fényelnyelő pigmentek segítségével történik.

A fotoszintézis folyamata:
6CO2+6H2O-C6H12O6+6O2, zöldszíntestben megy végbe

Két részfolyamat:

- Fényreakció:
csak fény jelenlétében megy végbe, a fényenergiát köti meg és alakítja át kémiai energiává. ATP is keletkezik ebben a folyamatban, pigment rendszrek, klorofill tartalommal kötik meg a fényt.2H2O-O2+4H+4e- O2 távozik, így NADP lesz.
- Sötétreakció:
sötétben is lejátszódik, ebben a szakaszban történik a szén-dioxid megkötése és redukciója szerves molekulává. NADP hozza a H+, e- -t

Az energiát az ATP szolgáltatja, nem kell hozzá fény. Szén-dioxid belégzéssel veszi fel a növény

4H+ + 4e-+CO2 - C6H12 O2+O2 cukor távozik a növény ebből épül fel.

13. tétel fehérjeszintézis

sejtplazmában megy végbe, a riboszómák feladata.

20 féle aminósav van a szervezetben, szerves bázis pedig négy féle, ezenkívűl 64 féle tRNS. Ebben a folyamatban a tRNS és az mRNS kapcsolódik.

Egyféle tRNS mindig ugyanolyan aminósavat szállít, de mivel tRNS-ből 64 féle van és csak 20 aminósav, lesznek olyan aminósavak melyek több tRNS-hez kapcsolódnak.

A 20 aminósav kódolásához, csak 4 szerves bázis áll rendelkezésre, ezért egy aminósavat 3 egymás melletti bázis határoz meg. Ezt a három bázist, bázis hármasnak nevezzük.(triplet).