IRODALOM FOGALOMTÁR
A
B C
D
E F
G
H I
J
K L
M
N O
P
Q R
S
T U
V W
X Y Z
ZS
A
betűvel kezdődő szavak
Adoniszi sor:
A szapphói versszak negyedik sora. Egy daktilusból és egy trocheusból illetve
spondeusból áll. Képlete: (–UU,––) vagy (–UU,–U)
Akció:
A színészi cselekvés, mozgás, gesztus és mimika együttese.
Alba:
A trubadúr- és a középkori lírában található meg. Ezek a „hajnali dalok” úgy
keletkeztek, hogy a szerelmes lovagot a torony őre vagy őrködő barátja esetleg
egy madár dallal figyelmeztette, hogy közeledik a hajnal, a szerelmes órák vége.
Alexandrinus:
A francia eredetű alexandrinus 12 szótagos, hangsúlyos verselésű sorfaj, a 6.
szótag után felező sormetszettel. A XII. századi francia Nagy Sándor regényről (Roman
d`Alexandre) nevezték el. A magyar fordítások rendszerint időmértékes, jambikus
lejtésű, 12-13 szótagos sorokban adják vissza.
Alkaioszi - strófa:
Alkaiosz ókori görög költőről elnevezett sorfaj, melynek első három sora
emelkedő, a pedig negyedik ereszkedő.
Képlete:
U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor
U–,U–,U–,UU–,U– Nagy alkaioszi sor
U–,U–,U–,U–,U Ötfeles jambus
–UU,–UU,–U,–U Kis alkaioszi sor
Állandó (eposzi) jelző:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme (kelléke). A szerző a mű folyamán
ugyanazt a szereplőt csak ugyanazokkal a jelzőkkel illeti. Például Odüsszeusz
jellemzői: bátor, leleményes
Állatmese:
A szerző a kor visszáságait, főképpen a gonosz hatalmasok hazug erkölcseit
öltöztette az állatmesék köntösébe. A költő minden esetben közli a történetek
„megfejtését”, az erkölcsi tanulságot. Állatai rendszerint saját természetüknek
megfelelően viselkednek, de egyben emberi tulajdonságokat, magatartásokat
testesítenek meg. Állatmese szerzők: Aesopus, Phaedra, La Fontaine
Alliteráció:
Rendszerint a szókezdő, de néha nemcsak a szókezdő hangok ismétlődése. A versek
egyik zenei eszköze.
Ambróziánus himnusz:
Szent Ambrusról lett elnevezve, aki a maga himnuszait antik metrikus formába
öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba. Négy sor egy strófa, s egy himnusz
nyolc versszakból áll. Ez a forma az őshimnuszok kedvelt versformája lett.
Anapesztus:
Két rövid és egy hosszú szótagból álló versláb. Képlete: UU–
Antik dráma jellemző vonásai:
Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló
konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos
tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le.
Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. A tragédia
időtartama csupán néhány óra. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg
tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától.
Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti
tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el
egymástól.
Antikizáló hangsúlyos verselés:
Középkori latin költészet verssorai úgy utánozzák a klasszikus verselés egy-egy
verslábát, hogy a hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig
hangsúlytalan szótag áll. Ezt nevezzük antikizáló hangsúlyos verselésnek.
(Verselési mód)
Apokalipszis:
Külön irodalmi műfaj az i.e. II. évszázadban. Az apokalipszis szerzője a
kinyilatkoztatást látomás formájában kapja és azután írja le. A műfajban minden
jelképpé válik. (Pl.: Jelenések könyve, a Bibliában)
Arszisz:
versláb, a nyomatékosító elem, jele: „ ' ”
B betűvel kezdődő szavak
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
B
betűvel kezdődő szavak
Balassi-strófa:
1 vsz. 3 sor
1 sor 3 egység (6,6,7)
vers 3x3 strófa
A hármas szerkesztési elv valósul meg. Dante Isteni színjátékában is
megtalálható ez az elv. Képlete: aabccbddb...
Ballada:
Villon idején táncdal
13. századtól csak formai jelentése van:
egyszerű ballada: 4 vsz. (összefoglaló, ajánlás) – Villon
kettős ballada: 6 strófa
a versszakok 3 rímet váltogatnak, és refrénnel végződnek
drámai feszültségű, szaggatott menetű, általában tragikus tárgyú verses
kisepikai műfaj párbeszédes, lírai elemekkel – Arany János
Barokk:
Az ellenreformáció szellemi áradatát kifejező, az érzelmeket az ész fölé rendelő
túldíszített, Itáliában keletkezett művészeti és irodalmi stílus.
Nélkülözhetetlen eszköze a meghökkentés, a gyönyörködtetés. Kedveli a virtuóz
rímtechnikát, a körmondatokat, költői képek bőségét, a patetikus hangnemet.
Barokk eposz:
A barokk korban keletkezett új műfaj. A hagyományos műformáknál lazább keretű.
Új kompozíciós formákat tartalmaz: sok részletből, epizódból felépülő, poklot,
földet, mennyet egybeölelő monumentális szerkezet. A korábbi műfajoknál emberibb
mivolta, sajátos szerkesztési módja van: Azt is igazzá teszi, ami nem az például
a magyarok erkölcsi győzelme a Szigeti veszedelemben.
Barokk körmondat:
A barokk korra jellemző, sokszorosan összetett, grammatikailag bonyolult, de
ennek ellenére érthető mondat. Pázmány Péterre nagyon jellemző.
Belső rím:
egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással
Bevezetés (expozíció):
A drámai művek bevezető része, amelyben az író megismertet az előzményekkel és
bemutatja a kiinduló helyzetet.
Bibliai história:
A XVI. század első évtizedeiben protestáns prédikátorok új irodalmi műfajok
megteremtésével hirdették eszméiket. Ilyen volt a bibliai história is, amely a
zsoltárfordítással együtt pótolta a még le nem fordított Bibliát, elsősorban az
Ujszövetséget.
Blank vers:
Shakespeare-re jellemző. Drámáit új versformában, a tíz szótagos, időmértékes
(jambikus lejtésű), rímtelen "blank vers"-ben írta, s ez az Erzsébet kori drámák
általánosan használt sorfaja.
Bokorrím:
Bokorrímnek nevezzük, ha a egy strófán belül végig ugyanolyan vagy hasonló
szótagok rímelnek, tehát a rímképlet: aaa...
Bonyodalom:
A bonyodalom a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az
alapszituációból következő eseménysor. Ha a cselekmény összeütközésre,
konfliktusra épül, egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, a két egymással
szembenálló törekvés egymás elleni küzdelme. Az események sorában bontakozik ki
a szereplők jelleme és kapcsolatrendszere.
Bosszúdráma:
Shakespeare idejében igen népszerű műfaj (a Hamlet, dán királyfi is ilyen). Az
alapvető konfliktusmotívum a bosszú.
Bujdosóének:
A kései kuruc költészet jellegzetes műfaja. Keletkezésük a Rákóczi -
szabadságharc bukása utáni időkre tehető. Bennük a reményvesztettség és a
forradalom bukása iránti fájdalom jelenik meg.
Bukolika, bukolikus költészet:
A görög bukolosz ('marhapásztor') szó alapján nevezzük a pásztorköltészetet
bukolikus költészetnek, bukolikának. Később a vergiliusi cím (Eclogae) nyomán
ezt a műfajt ekloga névvel is illették.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
C
betűvel kezdődő szavak
Carmen:
A carmen, más néven óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett
hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a
latin carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai
változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat.
Horatius legérettebb alkotásai, Kölcsey Himnusza is ebben a műfajban íródott.
Choriambus:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (–UU–)
Clown-jelenet:
A középkori tragédia komor fenségét közbeékelt, ún. clown-jelenetek (clown =
bohóc) oldották: a korabeli közönség nemcsak rémüldözni akart a véres események
láttán, hanem megkívánta a felszabadult nevetés lehetőségét is.
Commedia dell'arte:
Az olasz eredetű commedia dell'arte legfőbb műfaji sajátossága a rögtönzés volt.
A színészek nem szöveget kaptak, csak a cselekmény vázlatát, mely csupán a játék
lényeges fordulópontjait rögzítette. A részleteket, a párbeszédeket a
színészeknek kellett rögtönözniük. Erre adott lehetőséget, hogy a műfaj állandó
típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott, s egy-egy színész rendszerint
ugyanazt a típust személyesítette meg. Ez a műfaj Moliere-re is hatással volt.
Csodás elemek:
A klasszikus eposznak egyik állandó eleme, ún. eposzi kelléke. Ennek lényege,
hogy természetfeletti lények beavatkoznak a szereplők életébe.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
D
betűvel kezdődő szavak
Daktilus:
Egy hosszú és két rövid szótagból álló versláb (–UU)
Detektívregény, krimi:
Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítő szórakozást
kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. A művek végén mindig ott van
utólagosan a megfejtés is. Hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét
feltáró törekvés, a célkitűzés.
Dialógus:
Párbeszéd a drámában a szereplők között.
Dikció:
A színész beszéde, a helyzetnek és a megformált alaknak megfelelően elmondott
drámai szöveg.
Disztichon:
A legelső strófaszerkezet, hexametrikus és pentametrikus sorok váltakozása.
Dokumentumirodalom:
Igazi történeteket leíró irodalmi műfaj Pl.: emlékirat, napló, levél,
publicisztika).
Dráma:
Irodalmi műnem. Az ide tartozó műfajok: tragédia, komédia, színmű. A drámai mű
eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait,
egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből (dialógus), magánbeszédeiből
(monológ) és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben előttünk
bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát,
törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hőst vagy
hősöket akcióra, drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot
bemutató mű, cselekménye – a terjedelem miatt- sűrített, gyakran a szemben álló
erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa
áll a középpontjában. A drámai művek nyelve tömörebb, erőteljesebb mint a többi
műnemé. A dráma szerkezete kupolás, részei: bevezetés (expozíció), bonyodalom,
cselekmény kibontakozása, tetőpont, megoldás. Színpadra szánt alkotás.
Drámai expozíció:
A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s
bemutatja a kiinduló helyzetet, szereplőket.
Drámai harc:
Két ellentétes akarat egymás elleni tettsorozata. Pl.: Antigoné-Kreón
Drámai szituáció:
Akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt
elvek érvényesülését.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
E
betűvel kezdődő szavak
Egyperces novellák:
Általában feltűnően rövidek, mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Az
egyik oldalon az író részéről a közlés minimuma, az olvasó részéről pedig a
képzelet maximuma áll, így az ember a fantáziája révén aktív szereplővé válik.
(Örkény István)
Ekloga:
Lásd bukolikus költészet! Radnótinál(Vergilius fordítások)fontos műfaj.
Elbeszélés:
Az epika műnemébe tartozó műfaj. Az epikai közlési formák között az alapvető
forma a közvetlen szerzői elbeszélés. A novellától abban különbözik, hogy
ráérősebb, részletezőbb, több szereplővel dolgozik, akiket sokféle módon,
részletezőbben jellemezhet terjedelme változó. A novella a szereplők életének
egy fordulópontját mutatja be, röviden kevés szereplővel, akiket tömören
jellemez. Fontos része a vezér- (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum.
Elégia:
A görögök minden disztichonban írt költeményt elégiának neveztek. A mai
elnevezésű elégia a reneszánsz korban alakult ki. Az újkori európai irodalomban
csak olyan költeményre alkalmazták az elnevezést, amely csendes szomorúságot,
bánatot, fájdalmat fejezett ki. Ez a mai elégikus hangulat a görög gyászdalokra
vezethető vissza.
Emelkedő verslábak:
Elöl álló theszisz és azt követő arszisz esetében emelkedő verslábról beszélünk.
Ilyen verslábak: jambus (U–), anapesztus (UU–).
Énekvers:
Olyan lírai alkotás, amelyet hangszeres kísérettel adnak elő. Nagyon fontos a
dallam. Magyarországon a XVI-XVII. században volt jellemző. Tinódi Lantos
Sebestyén művei és a kurucdalok is ilyenek (tárogatók).
Enumeráció:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke, de az újabb kori
eposzokban is előfordul. Seregszemlét jelent, a szemben álló hősök és csapatok
bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.
Epeiszodion:
Az epeiszodion a tragédiának az a párbeszédes része, amely a két teljes kardal
között foglal helyet (a modern drámák jelenetnek nevezett részével rokon).
Epigramma:
Az epigrammát az elégiával közös származás és forma (disztichon), sőt tartalom
jellemzi. Eredetileg sírkövekre, műemlékekre, isteneknek szánt tárgyakra,
épületre vésték (epigramma = felirat), s ezért tartalmában igen tömör és
terjedelmében rövid volt. Később mint könyvepigramma veszített tömörségéből,
rövidségéből is. Ma bölcs gondolatot, szellemes gúnyt, fontos igazságot tömören
összefoglaló, gyakran csattanóval végződő, viszonylag rövid versek neve, a
disztichonforma már nem feltétlen követelmény.
Epika:
Az egyik műnem, legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük a külvilág áll az
ábrázolás középpontjában, s nem a lélek belső világa. Alapvetően monológikus
formájúak, tehát egy "elbeszélő" mondja el a történetet. Az elbeszélő művekben
is lehetnek dialógusok, ezek azonban "idézetek"-nek tekintendők. Az alkotó csak
közvetítő a valóság és az ábrázolt világ között, saját értékelését,
állásfoglalását a történet megformálásába építi bele.
Epikai közlésformák:
Az alapvető közlési forma a közvetlen szerzői elbeszélés; emellett a cselekmény
színterét és az egyéb tárgyi mozzanatokat a leírás, a szereplők szóbeli
megnyilatkozásait általában a dialógus közvetíti. Ez utóbbi esetben a szereplők
mondatait az elbeszélő szó szerint "idézi": ezt a közlési formát egyenes
beszédnek is szokás nevezni. Előfordul, hogy az író valamelyik hőse szavait
csupán tartalmilag "idézi", egyes szám harmadik személyben: ennek függő beszéd a
hagyományos elnevezése. A szereplők ki nem mondott gondolatait, érzelmeit az
újabb epikai művek vagy a belső monológ, vagy a szabad függő beszéd (átélt
beszéd, átképzeléses stílus) technikájával jelenítik meg. A szabad függő beszéd
közben az író gyakran a saját gondolatait is belecsempészi a szövegbe. Ezeknek a
formáknak az előfordulása, gyakorisága írónként különböző, kifejező szerepük is
lehet.
Epikus hasonlat:
A klasszikus eposzok egyik állandó eleme, kelléke, amely nagy terjedelmű,
részletező, szinte önálló életet élő hasonlat.
Epikusság:
Az epikára jellemző sajátosságok esetleges (nem meghatározó) alkalmazását
jelenti a másik két műnemhez tartozó alkotásokban.
Epizód:
A nagyepikai művekben gyakran, a drámában ritkán előfordulnak mellékesemények.
Az ilyen önmagukban lezárt, némelykor életképszerűen megrajzolt részleteket,
melyek nem viszik ugyan előre a cselekményt, de az írói szándéknak megfelelően
fontos szerepük van (pl.: Új vonásokkal gazdagítják a szereplőket) epizódoknak
nevezzük.
Eposz:
Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény.
Rendkívüli képességekkel rendelkező hőse istenektől is támogatva nagy, egész
közösség számára jelentős tetteket visz véghez.
Eposzi kellékek:
A klasszikus eposzok állandó elemei:
• invokáció - valamely istenség segítségül hívása • propozíció - témamegjelölés
• in medias res - a dolgok közepébe vágó kezdés • enumeráció - seregszemle •
csodás elemek (deux ex machina) - istenek beavatkozása • állandó jelzők és
ismétlődések • epikus hasonlatok
Ereszkedő versláb:
Elöl álló arszisz és az azt követő theszisz esetében ereszkedő verslábról
beszélünk. Ilyen például a spondeus (––), trocheus
(–U), daktilus (–UU), pürrikhiusz (ÚU), choriambus (–UU–).
Esztétikai minőségek:
A mű összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezeteket nevezzük esztétikai
minőségeknek. Pl.: szép, fenséges, kellemes, tragikus, komikus, kellemetlen,
groteszk, rút
Evangélium:
Görög szó latinosított formája, „jó hírt”, „örömhírt” jelent. Jézus
élettörténetét nevezik evangéliumnak. Négy evangélium van: Máté, Márk, Lukács,
János evangéliuma.
Exodikon:
A tragédiát lezáró, a mű tanulságait összefoglaló, életbölcsességet megfogalmazó
rövid kardal, amit a kórus elvonulás közben énekelt.
Exodosz:
Végkifejlet, befejezés. Az utolsó kardalt lezáró dialógikus rész.
Expozíció:
A drámai műnek azon része, melyben az író megismertet az előzményekkel, s
bemutatja a kiinduló helyzetet.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
F
betűvel kezdődő szavak
Fabula:
A XVI. század első évtizedeiben, a reformáció során a protestáns prédikátorok új
irodalmi műfajok megteremtésével hirdették tanaikat. Ilyen volt a fabula (tanító
mese) is, amelyek példázataival terjesztették antifeudális erkölcstanukat.
Heltai Gáspár sok fabulát írt.
Fantasztikum:
A realitáson messze túlmenő (Pl.: álomban) ábrázolt, szó szerint véve képtelen
eseménysorozat megjelenítése a fantasztikum. Karinthy Frigyes A cirkusz című
novellájában is megtalálható.
Félrím:
Félrím esetében csak minden második sor rímel. Képlete: xaxa
Fenség:
Az eposzban a legfontosabb esztétikai minőség a fenség: a szokatlan, már-már
emberfeletti nagyságú és intenzitású érték, amely félelmes fenyegető hatású is
lehet.
Figura etymologica:
A figura etymologica a szó tövének ismétlődésével előállt stílusalakzat. Ez
figyelhető meg a Halotti beszédben: „halálnak halálával halsz”.
Filozófiai párbeszéd:
Platón görög filozófus teremtette meg ezt a műfajt. A szépirodalomhoz kapcsolja
műveit a dialógusok könnyed bája, természetessége, elegáns szellemessége. Nem
elvont filozófiai tételek megszemélyesítéséről van szó, a vitapartnerek hús-vér
emberek, mindegyik külön-külön, önálló karakterrel jellemzett egyén. Platónnál a
párbeszédek színhelye mindig Athén.
G
betűvel kezdődő szavak
Giccs:
A külső formájában az irodalmi művekhez hasonló írást, amely az igazi művészet
látszatát kelti, szélsőségesen torz, otrombán hamis, hazug módon eszményített
ábrázolásban tükrözi korát giccsnek nevezzük.
Gondolatritmus:
A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott
ismétlődését jelenti. Előfordul Balassi Júlia verseiben, amikor is a szeretett
nő tökéletességét ismétli. A Zsoltárok könyvében is megfigyelhető.
Görög drámai verseny:
Az ókori görögöknél minden évben tavasszal (március-április) rendezték meg a
nagy Dionüszosz-ünnepet, melynek fénypontja a drámai verseny volt. Ezen
i.e.534-től tragédiaköltők, i.e.486-tól komédiaköltők is részt vettek. A
versenyeket irányító arkhón (állami tisztviselő) három tragédiaköltőnek és öt
komédiaszerzőnek adott játszási engedélyt. (Később ez is háromra csökkent.) A
tragédiaírók rendszerint tetralógiával (három tragédia és egy hozzákapcsolódó
szatírjáték), a komédiaköltők egyes darabokkal pályáztak. A versenyen tíz, előre
megválasztott bíró mindegyike felírta az általa megállapított rangsort egy
táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján
döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül hagyták). A győztes híres és tisztelt
költő lett, a harmadik hely azonban a bukással volt egyenlő.
Görög tragédia szerkezete:
Ezek az egységek az i.e. V. század közepén alakultak ki:
Prologosz: az előadás a főhős monológjával, vagy egy dialógussal indult
Parodosz: a kar bevonulása, az orkhésztrán való elhelyezkedése közben
énekelt dal
Sztaszimon: minden későbbi kardal neve
Epeiszodion: a tragédiának a két teljes kardal között levő párbeszédes
része
Exodosz: a végső sztaszimont követő dialógikus rész (végkifejlet)
Exodikon: a kar elvonulása közben énekelt tanulságos tartalmú dal
Kommosz: a szereplőnek a karral folytatott lírai dialógusa
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
H
betűvel kezdődő szavak
Haláltánc:
Irodalmi műfaj. A XIV. századtól templomok, temetők falára festett képek,
fametszetek, lírai alkotások figyelmeztették az élőket az elmúlás közelségére és
könyörtelenségére.
Hármas egység:
Arisztotelész Poetika című műve alapján a hely (egy színhely), az idő (maximum
egy nap), és a cselekmény (egy szálon futó) egysége. A racionalizmus időszakában
Boileau megkövetelte a hármas egységet Arisztotelészre hivatkozva.
Hármas színpad:
Shakespeare színházában volt jelen először.
előszínpad (benyúlt a közönség közé) „tömegjelenetek a szabadban”
hátsó színpad -> épületek szobáiban történt események bemutatására
felső színpad magasban történő cselekmény (erkélyjelenet)
Helyzetkomikum:
A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a főhős csapdába
kerül helyzetkomikumnak nevezzük.
Hét szabad művészet:
grammatika, retorika, logika, aritmetika, geometria, zene, asztronómia
Hexameter:
Az eposzok daktilusokból és spondeusokból felépülő, hat verslábból álló
hagyományos verssora.
Históriás ének:
Az énekvershez hasonlóan legfőbb tulajdonsága a dallamosság. Hangszeres
kísérettel adták elő. Témája harcokról való "tudósítás"-ok. Tinódi Lantos
Sebestyén sok ilyen műfajú éneket írt.
Hitvitázó dráma:
A protestáns prédikátorok hitvitázó drámákban vitatták az egyház hittételeit a
reformáció keretében. Két szereplője van egy ilyen műnek: egy református és egy
katolikus személy vitatkozik az elveikről. Maga a műfaj a XVI. század elején
alakult ki. Bornemissza Péter és Sztáray Mihály voltak a fő művelői.
Humanizmus:
A reneszánsz polgárság világi ideológiáját jelenti.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
I
betűvel kezdődő szavak
Iambosz:
Iambosznak nevezték a gúnyos, csipkelődő verseket, melyek kíméletlenül támadtak
minden bűnt, hibát, fogyatékosságot. Bár a gúnyos vers a modern lírából sem
hiányzik, az elnevezést már nem használják. A műfaj megteremtője Arkhilokhosz
(i.e. VII. század) volt.
Idill:
A szicíliai születésű, görög Theokritosz (i.e. III. század) idillnek (görögül
eidüllion = képecske, életkép) nevezett költeményeiben, eklogáiban, pásztorokat
szerepeltet. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a
természet meghitt közelségében élnek. Eszményített világ ez: a korabeli
társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi
közérzet jelenik meg itt.
Időmértékes ritmus:
A vers ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása, ismétlődő
visszatérése állítja elő.
Időmértékes verselés:
Az időmértékes verselésű művek (Pl.: Iliász, Odüsszeia) soraiban a szöveg
kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása,
ismétlődő visszatérése állítja elő. Rövid a szótag, ha a benne előforduló
magánhangzó rövid és legfeljebb egy mássalhangzó követi. Hosszú a szótag, ha
magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó
következik.
In medias res:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, a dolgok közepébe vágó kezdést
jelent.
Invokáció:
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, kelléke, amely valamely istenség,
esetleg múzsa segítségül hívását jelenti.
Irodalmi barokk:
A barokk hatás az irodalomban mindenekelőtt a művek stílusán és szerkezetén
figyelhető meg. A barokk számára nélkülözhetetlen meghökkentés, lenyűgöző hatás,
leginkább formai külsőségekkel érhető el. A barokk költészet kedvelte a virtuóz
rímtechnikát, a merész gondolattársításokon alapuló, újszerű költői képek
bőségét (főleg metaforákat), a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat s ezek
eredményeképpen az ünnepélyességet kifejező patetikus stílust. Különösen
kedvelte a bonyolult összetételű, de áttekinthető körmondatokat, a rokon értelmű
mondatok, szavak halmozását, az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket, olykor a
drasztikusabb népiességet is a légies könnyedség, a kecses finomság
társaságában. Nagymértékben továbbfejlesztette az irodalom nyelvi lehetőségeit.
A barokk új műfajokat hozott létre Pl.: barokk eposz. Barokk írók: Cervantes,
Lope de Vega, Gongóra, Calderon, Tasso, Marino, Milton, Pázmány Péter, Zrínyi
Miklós
Ionicus a maiore:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (--UU).
Ionicus a minore:
A görög kardalokban kedvelt versláb. Képlete: (UU--).
Irodalmi "én":
Az irodalmi "én" esetében az író egyes szám első személyben mondja el a
történetet, mintha az események vele történtek volna meg. Az ilyen előadási
formában az író mintegy a mű egyik szereplőjévé válik, az ő nézőpontjából
mutatja be az ábrázolt világot. De az irodalmi "én" sohasem azonos
maradéktalanul a szerzői énnel - csupán egy fiktív én. Karinthy Frigyes A
cirkusz című novellájában is megtalálható ez az én.
J betűvel kezdődő szavak
Jambus:
Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (U-).
Jellemkomikum:
A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik
jellemkomikumnak nevezzük. Ilyen Moliere Tartuffe-je is.
Jeremiád:
Protestánsok által írt siralmas énekek, melyekben a XVI. század vallásos
történelemszemlélete figyelhető meg. (Ezt folytatja Zrínyi a Szigeti
veszedelemben).
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
K
betűvel kezdődő szavak
Kalandregény:
A szórakoztató irodalom egyik fajtája, központjában az érdekesség van. A krimi
rokonműfaja.
Kanonizálás:
A szellemi-kulturális élet fejlődésének egy pontján megindult a múlt irodalmi
emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szövegek kialakítása. Ezt a
folyamatot nevezzük kanonizálásnak.
Kardal (dithürambosz):
A kar által énekelt dal, melyben fuvolakíséretre táncolva kísérték és
magyarázták a dráma cselekményét.
Katarzis, katharzisz:
Arisztotelész nyomán, a művészetnek a testet-lelket formáló, megrendítő hatását
nevezzük katarzisnak.
Kétütemű nyolcas:
A hosszabb sorokat a belső rímek két rövidebbre bontják, és így négyes bokorrím
fogja össze a strófákat. (Balassi)
Kisepika:
A valóság egy-egy szűkebb részletét ragadja meg, sűrített, tömör ábrázolásra
törekszik, kevés szereplőt mozgat. Pl.: novella
Klasszicista dráma:
A görög-római irodalomból vezették le. XVII. században, Franciaországban
fejlődött ki igazán. Teljesen a józan észen alapszik. A műveket már felvonásokra
tagolták, és az új racionalista felfogás szerint elképzelhetetlen, hogy a szünet
alatt hosszabb idő teljen el. Arisztotelész Poetika c. művet félreértelmezve
Nicolas Boileau kötelezővé tette benne a hármas egységet. A szereplők jelleme az
idő múlásával nem változik, az előzményekre dialógusok vagy monológok utalnak
vissza, mivel a mű csak a konfliktus kirobbanasát mutatja be. Kötelező szabály a
mértéktartás, a durva dolgokat száműzték, és éppen ezért a női szerepeket már
nők is játszhatták.
Klasszicizmus:
Az antik görög és római művészetet tekintette példaképének, s céljának e
műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, hitték,
hogy az antik remekművek elemzése nyomán képesek elvonni a tökéletes műalkotások
létrehozásának szabályait. A klasszicizmus művészetelmélete ezért dogmákat
alkotott (Pl.: hármas egység). Horatius figyelmeztetése nyomán célul tűzték ki,
hogy a műveknek gyönyörködtetni és tanítani kell.
Kocsi-színpad:
A forgószínpad egyik őse, az ülő nézőközönség előtt gördültek el a kocsikra
szerelt színhelyek.
Komédia:
A dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum. A
komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, szellemi, erkölcsi,
jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában vagy pozitívumként
tüntetik fel. A jellemzés nem nélkülözi a túlzás, karikírozás eszközeit. A
cselekményben sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen, megoldása
pedig mindig szerencsés kimenetelű. A komédia során az értéktelenség
lelepleződik, illetve az értékvesztés nyilvánvalóvá válik. Komikus konfliktusra
épül a darab, ha a kisszerű hősök ütköznek össze és ebbe belebuknak. A komédia
igazsága nem a történet hitelében, hanem a leleplezésben nyilvánul meg: a hamis
látszat alól előtűnik a valódi lényeg.
Komikum:
Olyan értékszerkezet, amelyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik
nyilvánvalóvá.
Kommosz:
A görög tragédia eleme. A szereplőnek vagy szereplőknek a karral folytatott
lírai dialógusát jelenti.
Konfliktus:
A dráma egyik legfontosabb eleme. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató
mű, cselekménye – terjedelem miatt – sűrített, gyakran a szemben álló erők,
egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a
középpontjában.
Kórus (kar):
A kórus (kar), mely énekkel (kardal), esetleg dallal, fuvolakíséretre lejtett
tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától.
Fontos szerepe volt a kórusnak a tragédiák (drámai művek) szerkezeti
tagolásában: a mai jeleneteknek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el
egymástól.
Középkori himnusz:
Az egyházi lírai költészet csúcspontja. A középkori himnuszok istentiszteletek
alkalmából énekelt, a hívők áhítatos érzelmeit kifejező, Istent magasztaló és a
szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú költemények voltak a XII. században. Az
egyik legkiválóbb költője a műfajnak Pierre Abélard, például a Szombatesti
himnusz című műve.
Középkori vallásos irodalom műfajai:
Imádság, prédikáció, passió, példa, látomás és a két legnépszerűbb a himnusz,
legenda.
Krimi:
Az uralkodó értékfajta az érdekesség. Néhány órás érdekfeszítő szórakozást
kívánnak nyújtani, egyfajta logikai játékot. Hiányzik belőlük a
társadalmi-emberi világ lényegét feltáró törekvés, a célkitűzés.
Kuruc táncdal:
A XVII. század első évtizedében alakult ki. A kezdeti kuruc lelkesedés,
győzelmek, remény teremtette meg ezt a műfajt, melyre hangszeres kíséretnél
táncolni lehetett. Ilyen dal a Csínom Palkó.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
L
betűvel kezdődő szavak
Legenda:
A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének, a
velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése.
Levél:
A levél műfaj igen kedvelt volt a XVIII. századi francia irodalomban, s a
leveleknek évtizedeken át való írogatása lehetett Mikes Kelemen legfőbb
időtöltése és vigasztalója a bujdosásban. Ennek a műfajnak nincsenek merev
szabályai, a tartalmat tekintve rendkívül rugalmas: korlátozás nélkül szólhat
mindenről.
Líra:
Az egyik műnem. Az idetartozó irodalmi alkotások legfőbb sajátossága, hogy
elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ: az én válasza a
valóság bizonyos kihívására. A lírikus nem a világot jeleníti meg művében, hanem
önmagát, amint találkozik a valóság dolgaival, s kifejezi mindazokat az
érzelmeket és gondolatokat, amelyek e találkozás során lelkében keletkeztek. A
lírai költemény legtöbbször verses monológ. A lírai formák általában a rövid
műfajok körébe tartoznak (novella, elbeszélés). A hagyományos lírai műfajok
(Pl.: elégia, óda, himnusz, dal) az irodalom története során rengeteget
változtak. A modern lírai alkotások zöme e hagyományos műfajok körébe nem
sorolható, bár tematikai, hangnembeli vagy formai sajátságaik sokszor
hasonlóságot mutatnak e műfaji előzményekkel.
Liturgikus drámák:
A templomokban bemutatott párbeszédes jeletek, a liturgikus drámák a XI.
századtól kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet (Húsvétkor, Karácsonykor
Krisztus életét dramatizálták). Lassanként egyre több világi, komikus, sőt
trágár mozzanat szűrődött be az egyházi színjátszásba, s ezért nem maradhatott
meg a templom falai között, ki kellett vinni a templom előtti térre, a piacra.
Bizonyos egyházi ünnepeken a város óriási színházzá alakult és az emberek
alkalmi színészekké lettek. Később már céhek gondoskodtak a színészekről.
Lovagi epika (lovageposz, lovagregény):
A középkorban, a keresztes háborúk idején a lovagi kultúra teremtette meg a
lovageposzt és a lovagregényt. Elsősorban francia és német nyelvű művek maradtak
ránk a középkorból. A lovagi epika feltámasztotta és felújította a korábbi
évszázadokból származó hősmondákat. Ezekben a művekben az emberideál a lovag
volt, aki már ezen a világon kereste a boldogságát. A lovag kötelessége volt a
keresztény hit védelme, a hűbérúr feltétlen szolgálata, az elesettek és a nők
védelme illetve az utóbbi iránti feltétel nélküli tisztelet.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
M
betűvel kezdődő szavak
Mária-himnusz:
A XII. század végén és a XII. század elején szembetűnő a Mária-kultusz
kialakulása nemcsak a kolostorokban, hanem a városi értelmiség körében is. Ennek
a kultusznak a kedvelt műfaja a Mária-himnusz, amelynek egyik fajtája a
Mária-siralom.
Mária-siralom:
A Mária-siralmakban valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi
fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, az Isten anyja a
kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s földi
asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítő
kínhalálát. Az egyik legnagyszerűbb ilyen mű Jacopone da Todi olasz ferences
szerzetes Stabat mater című alkotása.
Metafora:
Szókép, vagy más néven stilisztikai kép: két fogalom, jel, jelentés
azonosítása valamilyen közös jegy vagy érintkezés alapján.
Minnesang:
A német lovagi költészet neve.
Mirákulum:
A szentek életét, csodáit, szenvedéseit, vértanúhalálát színre vivő
misztériumdrámák.
Misztériumdrámák:
Az egész bibliai történet, lehetőleg minél teljesebben, dramatizált formában
való előadása. Több száz szereplő is játszhatott egy ilyen előadáson, ami több
napig is tarthatott.
Mitológia:
A mítoszok összessége és a mítoszokkal foglalkozó tudományág.
Mítosz:
(görög müthosz: monda, mese) A társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv
társadalmi tudatforma: az ember számára érthetetlen éppen ezért félelmetes a
természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése és művészi feldolgozása a
nép képzeletében.
Monológ:
A drámai művekben gyakran előforduló magánbeszéd, melyből a szereplő
gondolatait, érzéseit, a többi szereplőhöz való viszonyát ismerjük meg
Mora:
Az időmértékes verselés időegysége (jele: U egy rövid szótag , – egy hosszú
szótag kiejtésével egyenlő idő).
Moralitás:
A moralitás történeteiben a megszemélyesített jellemvonások, erények és
bűnök viaskodnak az emberi lélekért.
Műfajok:
A műnemeken belüli különböző alosztályok, amiket szinte koronként máshogy
határozhatunk meg, hiszen állandóan változnak.
Műfajok a XVI. században:
bibliai história, zsoltárfordítás, hitvitázó dráma, fabula, prózai dialógus,
prédikációgyűjtemény, históriás ének, széphistória
Műnemek:
epika, líra, dráma
Művészi-esztétikai nyelv:
A művészi-esztétikai nyelv a praktikus közlő funkción túl bonyolult és
összetettebb élmények kifejezésére is alkalmas nyelvhasználat.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
N
betűvel kezdődő szavak
Nagyepika:
A nagyepika olyan műfaj, mely az életet, az énen kívüli valóságot
rendszerint bonyolult összefüggéseiben, térben, időben kiterjedt történettel,
sokoldalúan jellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolja (pl.: regény) szemben
a kisepikai jellemvonásokkal.
Négyütemű 12-es:
Zrínyinél előfordul (Szigeti veszedelem), hogy egy bokorrímmel (aaaa)
ellátott versszak négy négyütemű, 12 szótagos sorból tevődik össze.
Nibelungizált alexandrin:
Azt a sorfajt, amely 7/6 osztású, jambikus lejtésű tizenhármas, melyben a
harmadik versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erős cezúra
(metszet és szünet) keletkezik nem egészen megalapozottan nibelungizált
alexandrinnak nevezik.
Novella:
A novella olyan kisepikai műfaj, mely rendszerint egyetlen, rövidre fogott,
de nagyon jellemző eseményt mond el. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés
és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára. A műfaj fontos eleme
a vezér (vagy Boccaccio után sólyom-) motívum. A novellától megkülönböztetjük az
elbeszélést, mely terjedelmében szabadabb, több és alaposabban jellemzett
szereplőkkel dolgozik és tempója lassabb, tartalma oldottabb. Boccaccio idejében
(XIV. század) az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt, különös
történetet.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
O
betűvel kezdődő szavak
Óda:
Az óda a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű
lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint a görög ódáé vagy a latin
carmené. Ez utóbbiakat nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai
változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat.
Ókeresztény irodalmi műfajok:
A II. századtól a VIII. századig éltek ezek a műfajok, eleinte görög, majd
nyugaton latin nyelven. Főbb művelői: Szent Iraeneus, Szent Jeromos (A híres
férfiakról), Szent Ágoston. A műfaj fajtái: (tanító jellegű) bibliai
szövegmagyarázatok, prédikációk, katekizmusok; (az eretnekeket cáfoló)
vitairatok; mártírakták; legendák; apokrif (nem hiteles) szent iratok;
szerzetesi regulációk (szabályzatok); egyháztörténetek és a lírai himnuszok.
Oktáva:
A nyolcsoros strófát oktávának nevezzük. Például Villon – A nagy testamentum
című alkotása is oktávákból áll.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
P
betűvel kezdődő szavak
Panegirikusz:
Janus Pannoniusnál találkozhatunk ezzel a műfajjal, aki megverselte a
szelek, a hónapok versenyét, s kipróbálta költői erejét, írói becsvágyát a
nagyobb terjedelmű dicsőítő költeményekben.
Parodosz:
Az ókori görög dráma része, ami a kar bevonulása, az orkhésztrán való
elhelyezkedése közben elhangzott első kardalt jelentette.
Páros rím:
A sorok páronként rímelnek. Képlete: aabbcc
Passió:
Jézus szenvedéstörténetét elbeszélő műveket passiónak nevezzük a latin
passio (=szenvedés) szó alapján.
Példa, példázat, példabeszéd, parabola:
A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira kedvelt példa: erkölcsi
tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus
történet. A középkori lelkipásztorok szívesen szőttek a prédikációikba példákat.
Az első három evangélium is nagy számban tartalmazza Jézus beszédeit, aki
tanításának lényegét, erkölcsi tanulságát egy-egy érdekes történet, példabeszéd
érzékletes képeivel világítja meg.
Pentameter:
A pentameter is hat verslábból álló daktilikus sorfaj, s csak annyiban tér
el a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka, egyetlen szótag:
az így keletkezett szünet, erőteljes sormetszet két rövidebb, zengőbb félsorra
töri a hosszabb hexametert. A pentameter önálló sorfajként sohasem szerepel,
mindig hexameterrel váltakozva fordul elő.
Petrarkizmus:
A reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja a petrarkizmus.
Balassi Bálint Anna-verseiben is megfigyelhető.
Planctus (siratóének, siralom):
A Mária-himnuszok egyik fajtája. Ez kezdetben lírai sequentia volt (a
versszakok két, egymásnak formailag pontosan megfelelő részből állnak), és mint
ilyen, a nagypénteki istentisztelet részét képezte.
Processziós színpad:
Az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség
vándorolt az egyiktől a másikig. Ennek ellentéte a kocsi-színpad.
Prédikációgyűjtemény:
A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns
prédikátorok hatalmas prédikációgyűjteményekben dörögtek a részegség, az új
arisztokrácia kegyetlen népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós"
tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság Isten büntetése az ország
romlottsága miatt, s megjövendölték a közeli világvégét. Pázmány Péter
Prédikációk című kötete is ilyen.
Prologosz:
Az ókori görög dráma része, amely az előadást kezdő főhős monológját vagy
két színész dialógusát jelentette.
Propozíció:
A klasszikus eposz állandó kelléke, a téma megjelölését jelenti.
Prózai dialógus:
A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns
prédikátorok hatalmas prózai dialógusokban dörögtek a részegség, az új
arisztokrácia kegyetlen népnyúzása és kicsapongásai ellen, "tudós"
tanulmányokban bizonyították, hogy a török hódoltság Isten büntetése az ország
romlottsága miatt, s megjövendölték a közeli világvégét.
Pürrikhiusz:
Az ókori görög költészetben megjelent új versláb. Képlete: (UU)
R betűvel kezdődő szavak
Rákóczi-kesergő:
A késői kuruc költészet egyik jellegzetes műfaja. A Rákóczi szabadságharc
bukása után keletkeztek, bennük a vereség, a kiábrándulás hangja szólal meg. A
Rákóczi-nóta is idetartozik.
Reneszánsz:
Renaissance - újjászületés. Olaszországból indult ki. A XV. század közepétől
a XVI. század közepéig élte virágkorát. Az ókori görög kultúra értékeinek
felújításával teremtettek egy emberibb kultúrát. A reneszánsz a korában
egyetemes stílusirányzat volt. Szerves része a humanizmus, ami a reneszánsz
polgárság világi ideológiáját jelenti. Mivel ez szorosan összefüggött az ókori
irodalom értékeinek kultuszával, ezért a humanizmus bizonyos klasszikus
műveltséget, tudós magatartást is jelent. Híres alakjai: Giotto (festő), Dante,
Petrarca, Boccaccio, Villon, Balassi Bálint, Janus Pannonius.
Reneszánsz dráma jellegzetességei:
Elsősorban Angliában jelentős. A középkori drámákból megőrizte a tér és az
idő szabad kezelését, a hangulati ellentétességet, a hangnemek kevertségét.
Tehát az idő kötetlen és akár több színen is játszódhat a cselekmény. Azért,
hogy ezáltal unalmassá ne váljon, közbeékelték a clown-jeleneteket. Ez a dráma
nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, kialakította a saját
dramaturgiáját. A szerkezete tudatosan összefogott, sűrített, a figyelmet mindig
ébren tartó, gyorsan pergő, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s
megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.
Reneszánsz szerelmi komédia:
A reneszánsz dráma keretei közt íródott komédia, melynek központi témája a
szerelmi kapcsolatok, sok-sok pikantériával fűszerezve.
Rezonőr:
A komédia fontos szereplője, feladata, szerepe, hogy az eseményeket, a
szereplők magatartását tárgyilagosan megítélje.
Rím:
A vers zenei hangzását megadó eszközök közül az egyik, s talán a
legfontosabb, amely a szótagok hangzása közti hasonlóságot használja ki. Sok
fajtája létezik Pl.: bokorrím (aaa), páros rím (aabb), stb.
Ritmus:
Egy vers ritmusát a szótagok hangtani szempontú szabályos váltakozása, a rím
illetve a szavak zenei hangzása, betűk soron belüli összecsengése adja meg.
Római epigramma:
Janus Pannonius sok csipkelődő, erotikus tartalmú úgynevezett római epigrammákat
írt, Martialis modorában.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
S
betűvel kezdődő szavak
Segélykérés (invokáció):
A klasszikus eposz állandó része, kelléke, ami valamely istenség vagy múzsa
segítségül hívását jelenti.
Sequentia:
A Mária-himnusz egyik fajtája. A lírai műben a versszakok két, egymásnak
formailag pontosan megfelelő részből állnak.
Seregszemle (enumeráció):
A klasszikus eposz egyik állandó eleme, eposzi kelléke. A szemben álló hősök
és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után.
Shakespeare-i színpad:
Az 1599-ben épült Globe színházban jelent meg először. A színpad jellegzetes
hármas beosztása lehetővé tette a színterek gyors váltását és a térbeli, időbeli
távolságok merész áthidalását. A színpad részei: elő-, hátsó-, felső-színpad
vagy erkély. (Ezek pontos szerepét lásd a hármas színpadnál!) A shakespeare-i
színpadon nem voltak díszletek. A helyet és az időt a színészek párbeszédeiből
lehetett megtudni, ezáltal a művek megmozgatták a nézők fantáziáját. A drámák
még nem felvonásokra, hanem színekre tagolódtak. Női szereplők nem voltak.
Sormetszet (cezúra):
Az egy szótagból álló versláb megtöri a sor folyamatosságát, szünet
keletkezik. A cezúra hozta létre a pentametert a hexameterből.
Spondeus:
Versláb, két hosszú szótag (jele: --).
Szapphói sor:
Szapphó görög írónőről elnevezett sorfajta: a harmadik versláb daktilus, a
többi trocheus. (–U –Ú –UU –U –U)
Szapphói versszak:
Három szapphói sorból és egy adoniszi sorból álló strófaszerkezet
Képlete:
–U –Ú –UU –U –U (Ilyen az első három sor) Szapphói sor
–UU –Ú Adoniszi sor
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
SZ betűvel kezdődő szavak
Szatírdráma:
Alig tudunk róla valamit, valószínűleg Dionüszosz dicsőítéséről szóltak és a
három tragédiát követően kerültek színre. Az egyetlen teljes épségben ránk
maradt szatírdráma Euripidész Küklopsz című alkotása nem a bor és a vidámság
istenéről szól. A kar tagjai a szatüroszok pedig Dionüszosz kecskelábú, lófarkú,
lófülű kísérői.
Széphistória:
A reneszánsz novellairodalom erotikája szólalt meg benne. Bornemissza Péter
átdolgozva és lefordítva Szophoklész Élektráját a magyar irodalomban is
megteremtette ezt a műfajt.
Szépirodalom:
Az autonóm művészeti ágak egyike. Anyaga a nyelv, műveit tehát a nyelv
segítségével kell rögzítenie, ezért is szokták a szó művészetének,
nyelvművészetnek is nevezni.
Szimultán színpad:
A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki.
Kb. 40-50 méternyire elnyúló 6-8 méter széles emelvény volt. Egymás alatt,
fölött, mellett helyezték el a poklot, a földi tereket, a mennyországot, illetve
a paradicsomot valóságos állatokkal, fákkal.
Színjátszás:
A drámai művek megjelenítésében a legfontosabb eszköz. Akció és dikció
összességéből tevődik össze.
Szójáték:
Azonos vagy hasonló hangzású, de különböző értelmű szavak váratlan
összekapcsolása.
Szókép:
Két fogalom, jelenség összekapcsolása valamilyen közös vonás alapján.
Szonett:
14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a harmadik és a
negyedik 3-3 soros. Az első két versszak és a második két strófa is egy-egy
rímrendszert alkot. Rímképlete: abba-abba-cdc-cdc. Később ettől eltérő
változatok is kialakultak. A rímrendszerhez hasonlóan a szonett formailag is
kettős: a két rész általában ellentéteket tartalmaz. Petrarca feloldotta ezt a
szerkezetet, nála az utolsó versszak állt szemben az első hárommal.
Szóvers:
Olyan költemények, amelyek a dallamtól függetlenül önmagukban is
gyönyörködtető alkotások. A nyelvi ritmus tökéletessége fölöslegessé teszi az
énekkíséretet. Balassi Célia-versei is ilyenek.
Sztaszimon:
A parodoszon és az exodikonon kívüli összes kardal (álló dal) .
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
T
betűvel kezdődő szavak
Tartalom és forma egysége:
A műalkotásokban fontos, hogy az író mit és hogyan ír le, mivel a tartalom
és a forma egymástól elválaszthatatlan, szerves egységet alkot.
Témamegjelölés (propozíció):
A klasszikus eposz kelléke, a mű tárgyát megjelölő, tömören leíró rész.
Tercina:
Háromsoros strófaforma. A versszakok középső sora rímel a következő versszak
első és harmadik sorával:(aba, bcb, cdc) Dante: Isteni színjáték.
Tetőpont (krízis):
Drámai művekben az ellentétek legvégsőbb kiéleződése, kirobbanása. Utána
következik a végkifejlet.
Theszisz:
Nyomaték nélküli időtartam, az arszisz ellentéte.
Tragédia:
A dráma egyik műfaja, uralkodó esztétikai minősége pedig a tragikum. A
tragédia főszereplője a tragikus hős.
Tragikum:
Olyan értékszerkezet, amelyben hirtelen nagy, visszafordíthatatlan
értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a
kiemelkedő hősök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg.
Tragikus hős:
A tragikus hős átlagon felüli, de nem tökéletes. Többnyire a korszakban
általánosan elismert, pozitív erkölcsi értékeket képviseli, céljaiért vállalja a
harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el. Bukása a félelem és
együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, olvasóból, s megerősíti a hős által
képviselt érdekek tiszteletét.
Trocheus:
Arkhilokhosz ókori görög író által megteremtett versláb. Képlete (–U).
Trubadúrének, trubadúrlíra:
A középkori zenének az első világi megnyilvánulása. Az eszményített udvari
szerelem és a lovagi életmód állt középpontjában.
Tudományos-fantasztikus irodalom:
A szórakoztató irodalom egyik fajtája, uralkodó esztétikai minőség a
fantasztikum. A krimi rokonműfaja.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
U
betűvel kezdődő szavak
Utánzás (művészi utánzás):
Arisztotelész szerint a világ valóságának lemásolása, azaz maga a művészet.
Ezt az "utánzó" szerepet azonban nem mechanikus, hanem szolgai másolásnak fogja
fel.
Ütem:
Az ütemhangsúlyos verselés alapegysége, egy hangsúlyos és néhány
hangsúlytalan szótag kapcsolata.
Ütemhangsúlyos verselés:
A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos változása adja a ritmust.
Balassi Bálint Hogy Júliára talála, így köszöne neki című versében is így
keletkezik a ritmus.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
V
betűvel kezdődő szavak
Vágánsköltészet:
A világi lírának az egyik harsányabb hangú ága, a művelt vándordiákok
művészete. Virágkorát a XII.-XIII. században élte. Legfőbb téma az életöröm
hirdetése, de ostorozzák bennük a feudális társadalom mindhárom rétegét is.
(Carmina Burana)
Vásári bohózat:
Komikus színdarab, melyeket a középkorban vásárokban adtak elő. Moliere
műveiben továbbélnek ennek a műfajnak a hagyományai.
Végkifejlet (katasztrófa):
A drámai művek befejező része, a konfliktus megoldása.
Versfő:
A versszakok kezdőbetűi. Balassi Bálint a Kiben bűne bocsánatért könyörög
versében a versfőket összeolvasva a költő nevét kapjuk.
Verslábak:
A szótagok kiejtési időtartamán alapuló verselés ritmikai alapegysége.
Lehet: jambus, trocheus, spondeus, anapesztus, daktilus, choriambus, ionicus a
minore, ionicus a maiore, pürrikhiusz.
Világkép:
A világról, az életről, a társadalmi jelenségekről vallott nézetek
összessége, összefüggő rendszere s ennek jelentkezése valamely irodalmi műben.
Visszatükrözés (művészi visszatükrözés):
A művész a saját szubjektumát, lelki vitáját tükrözi vissza műveiben.
Vitairat:
Indulatos érveléssel a protestánsokat támadó művek, amelyek felhasználják a
gúny, a humor és a szatíra stíluseszközeit. (Pázmány Péter)
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
ZS
betűvel kezdődő szavak
Zsoltár:
Istentiszteletkor használt ritmikus énekek, verses szövegek. Pl.: Zsoltárok
Könyve
Zsoltárfordítás:
A XVI. század első évtizedeiben a reformáció hatása alatt a protestáns
prédikátorok zsoltárfordításokkal pótolták a még le nem fordított Bibliát.
A
B
C
D
E
F
G
H
I
J
K
L
M
N
O
P
Q
R
S
T
U
V W
X Y Z
ZS
<TOP>
|