//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A magyar romantika hatása a reformkor küzdelmeire.

Kölcsey és Vörösmarty lírája.

A reformkort az 1825-ös országgyűléstől számítjuk, amikor Széchenyi István felajánlotta egyévi jövedelmét az Akadémia létrehozására. Győzött a nyelvújítási harc, kialakultak azok az intézmények, amelyek segítették a tehetségek kibontakozását, a nép kultúrájának fejlődését. A színészek diadalra vitték a magyar nyelvű színjátszás ügyét ( Nemzeti Szíinház ), a szépirodalom támogatására megalakult a Kisfaludy Társaság.

A reformkor számos nagy alakja közül kiemelkedik SZÉCHENYI ISTVÁN ( 1791-1860 ), aki ugyan nem volt író, de programjában minden addigi elképzelésnél világosabban fogalmazta meg a nemzet felemelkedésének módját. Az ő eszméit a politikában és az irodalomban is képviselte KÖLCSEY FERENC ( 1790-1838 ). Benne megtestesült a reformkor összes nemes tulajdonsága anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tette volna céljai érdekében. Előnytelen külsejétől sokat szenvedett, végül hosszú évek múltán a közért végzett munkában találta meg élete értelmét.

Kölcsey pályája néhány szerelmi témájú verssel indult, ezek közül a leghatásosabb az Elfojtódás. A versben a költő lírai indulatokkal adja az olvasó tudtára, hogy boldogtalansága különlegesen egyedi és fájdalmas. 1823-ban született meg a Vanitatum Vanitas ( Hiúságok hiúsága ). Minden nemes emberi értéket megkérdőjelez, a költő eljut egészen a világ tagadásáig. Megtagadja az ókori filozófusokat, a Biblia alakjait, mert " mind csak hiábavaló ".

Szintén 1823-ban született a Himnusz ( himnusz - istenhez forduló fohász ). Szerkezetileg logikusan van felépítve:

1. vsz.: áldást kér / 2-3. vsz.: természeti adottságainkkal harmóniát sugall / 4. vsz.: a tragikum és félelem semmissé teszi a kezdeti harmóniát / 5. vsz.: a belső viszályok fokozzák kilátástalanságunkat / 6-7. vsz.: a félelemérzés valóságon fölöttivé fokozódik / 8. vsz.: csak Isten segítsége teremthet újra harmóniát

A szavak hangulata fontos stíluselem: balsors, megbűnhődés, vérözön, lángtenger

A Zrínyi dala c. versben a költő és Zrínyi folytat párbeszédet. Kölcsyt lehangolja Szatmár megye állapota ( a megye követe volt ), az adózó nép nyomora. A dialógusból kiderül, hogy már nincs igaz magyarság, a nemzet csak nevében él. A párbeszéd mögött érezhető HERDER hatása, akinek az életképtelen kis nemzetek halálával kapcsolatos jóslata mélyen élt az értelmiségben. Ez a nemzethaláltól való szorongás sokakra hatott, így később VÖRÖSMARTYra is.

A Zrínyi második éneke az előző vers folytatása. A költő itt azonban már személyesen a Sorssal perel a nemzet fennmaradásáért. A Sors önhatalmú lény, akarata kikezdhetetlen és végérvényes. A költő előrevetíti a jövendőt: a nemzetnek nincs jövője, új nép fogja elfoglalni a magyar földet, s ez érdemes lesz a továbbélés jutalmára.

A Rebellis vers ( 1838 ) az elszalasztott lehetőségek költeménye. Kölcsey immár új hangon szólal meg, célja a küzdés a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért.

Széchenyi reformeszméi VÖRÖSMARTY MIHÁLYra ( 1800-1855 ) is hatással voltak, aki 1837-ig mintegy 150 ironikus epigrammát írt jobbító igénnyel. Ahogy a reakció erősödött, mindennapos volt a megfélemlítés, cenzúra, úgy fordult a költő is mindinkább a nemzeti ügy felé. Ebben a légkörben született meg 1836-ban a Szózat, a Himnusz ikerdarabja. Ebben a műben is a nagyszerű nemzeti múlt áll szemben a reménytelen, cselekvésképtelen jelennel, s talán még erősebben fejezi ki a hazához való töretlen hűség és az azzal minden szenvedés közepette vállalt azonosulás gondolatát. A forradalmár diákok a " magyar Marseillaise "-ként énekelték, s azóta is minden ünnepélyes alkalomkor megszólal, hogy a reménytelenségből reményt kovácsoljon.

Szerelmi lírájának tárgya Csajághy Laura volt. A nőt Vörösmarty feleségül vette, de érzete, nem szerelem, hanem csak az egymás iránti kölcsönös tisztelet köti őket össze. Laurához szólnak A merengőhöz c. óda sorai. A költemény bölcseleten átderengő, ellentmondásos, mély érzelmei az önfegyelmezés kínját is sejtetik.

Gondolati lírájában szintén jelen van a nemzeti ügy iránti lelkesültség. A Guttenberg-albumba c. epigrammáját a könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára írta. Alapgondolata, hogy az erkölcs, a tudomány foglalata, a könyv hivatása a világ emberibbé nemesítése. A Gondolatok a könyvtárban c. filozofikus ódában a kiszolgáltatott ember hiábavalóságától eljutunk a megtalált célig. A költő a magyarságélményben lel támaszra, s a végső üzenet: a nemzet életét gazdagítva nyer értelmet az egyetemes emberi sors is.

A forradalom idején politikai cikkekkel szolgálta a nemzeti ügyet. Ekkor született a Harci dal, de a bukás utáni gyász őt is elborította ( Emlékkönyvbe ). Az utolsó nagy föllobbanás, A vén cigány vízióit az aranymetszés szabályozó ereje tartja össze. Bízik a szebb jövőben, ezt jelzi a refrén is: " Lesz még egyszer ünnep a világon ... ".

A beteg költő erejéből már csak egy csöndes, vallomásos elégiára futotta: Fogytán van napod. Ez a rezignált költemény a dal letisztult, őszinte hangján, egyszerű nyelvén szólal meg.

Vörösmarty temetése az önkényuralom elleni legnagyobb megmozdulás volt, több tízezren kísérték utolsó útjára.