//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A népiesség jelentkezése a világirodalomban. Petőfi és Arany népies epikája. Petőfi forradalmi versei és szerelmi költészete.

Az első népies írók a hagyományőrző írók voltak: Orczy Lőrinc, Dugonics András. Azzal, hogy a hagyományok és a magyar népi nyelv felé fordultak, szembeszálltak II. József németesítő törekvéseivel.

A hagyományőrző írók tárták fel először a népnyelv gazdagságát. Műveikhez a népnyelvi forrásokból merítettek, ezt bizonyítják pl. a tájnyelvi elemek.

Petőfi és Arany népies stílusforradalmával új periódus kezdődött: indult a János vitézzel ( 1844 ) és a Toldival ( 1847 ), vége az 1880-as évek végére tehető ( impresszionizmus ).

Az 1840-es évek népiességének jelentőségét Petőfi és Arany egyéni stílusának magas művészi szintje biztosította. Méltatták fontosságát, úgy vélték, hogy az irodalom mindenkihez szólóvá, nemzetivé válásának egyedüli útja a népiesség.

A népiesség a XVIII. század második felében Európa-szerte mozgalommá erősödött ( Herder, Rousseau, Grimm-testvérek ). Uralma a kelet-európai irodalmakban az 1848-as korszakban természetes volt. A román irodalomban a népiesség képviselője Vasile Alecsandri, Nicolae Balcescu, a szlovákban Ľudovít Štúr, Ján Kollár, az ukránban Sevcsenko.

Petőfi és Arany a népet megszólaltató, népnek szóló, érthető, igazi nemzeti irodalmat akartak létrehozni. Irányzatuk nem leereszkedés a néphez, hanem a vele való azonosulás.

Petőfi egyéni stílusának a romantika mellett legjellemzőbb vonása a népiesség. Népdalaiban a nép érzéseit szólaltatta meg, leíró verseiben a néphez közel álló környezetet, a csárdát, a pusztát mutatta be.

A költő újjávarázsolta a magyar szerelmi lírát is. Szerelmi élményét magától értetődő természetességgel fejezi ki, a szerelmet ugyanis egyenlő emberek boldog és megvallásra méltó kapcsolatának tudta. A Cipruslombok Etelka sírjáról és a Szerelem gyöngyei c. ciklusok inkább tárgytalan érzelmeket fejeznek ki, érződik rajtuk a beleélés szándéka. A Júlia-versek viszont már a boldog költő művei, szinte lírai naplóként olvashatók. Ezek a versek Szendrey Júliához íródtak, akit Petőfi végül feleségül vett. A Júlia-versek legszebb darabjai: Reszket a bokor, mert…, Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Minek nevezzelek?

Petőfi költészetét alapvetően meghatározta a népért, a nemzetért való elhivatottság. A nemesi Magyarország elmaradottságát keményen ostrorozta, a reformkori mozgalmak élére állt. Az 1848-49-es forradalom egyik vezéralakja lett, idővel szimbólumává vált. Eszmevilágának központjában a szabadság állott: a szabadság és a szerelem birtokában mindenütt boldog tudott lenni. Ő volt az első olyan költőnk, aki valóban nemzete nevében szólalt meg. Nem csak tollával, de személyesen is harcolt a szabadságharcban. Bem apó szárnysegédje volt, a segesvári ütközetben tűnt el mindörökre.

Forradalmi versei: Nemzeti dal, Föltámadott a tenger, Világszabadság

Népies epikájának jellegzetes darabja a János vitéz c. elbeszélő költemény és A helység kalapácsa c. vígeposz. Mindkettő népies környezetben játszódik ( falu ), nyelvezete az egyszerű nép számára is érthető.

Arany János epikusként indult, bár később lírai műveivel tűnt ki. Az elveszett alkotmány c. szatirikus eposzban a konzervatívok és liberálisok hazug választási küzdelmét gúnyolta ki. A Kisfaludy Társaság pályázatára jelentkezett a Toldival is. A pályázat feltétele az volt, hogy a nyelv és a téma népies legyen, Arany mindezt teljesítette. A Toldi megírásakor Ilosvai Selymes Péter széphistóriáját vette alapul. A műnek hasonló a mondanivalója, mint a János vitézé: a nép fia erős, tehetséges, erkölcsös – győzni tudó. Miklós ugyan nemesi származású, életmódja miatt mégis az egyszerű nép fiának mondható. Természetes, egyszerű, tiszta lélek, mentes minden romlástól.

A Toldi estéje hangulata, életszemlélete már eltérő. Lajos király udvarában Miklós nem a vágyott világot találja meg, s az udvar sem érti meg őt. Arany az öreg vitézt ironikusan ábrázolja, emellett megtűzdeli lelkiállapotokat leíró metaforákkal. A trilógia harmadik része a Toldi szerelme.

A nagyidai cigányok c. groteszk vígeposzban az 1848-as forradalmat énekelte meg. Arany felruházta a művet minden eposzi kellékkel: segélykéréssel, seregszemlével, haditanáccsal, párbajokkal. Csóri vajdában Kossuth eltorzított vonásai ismerhetők fel.