//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A magyar költészet az önkényuralom korában. Arany lírája és balladái. Vajda János lírája.

Az 1849-es bukás és az 1867-es kiegyezés közti magyar irodalmat az útvesztés, a tanácstalanság jellemzi. A csalódásokat, szárnyaszegett reményeket azonban ellensúlyozták a bizakodás, az élni akarás hangjai.

A pályájukat még a forradalom előtt kezdő írók reményeit a bukás ugyan kioltotta, de nem adták fel. Ezek a vágyak számos jelentős művet segítettek a világra.

A szellemi élet 1859-1861 között élénkült meg, az értelmiség és a politikusok új reformkor eljövetelében bizakodtak, elérkezni látták az időt a nemzeti függetlenség kivívására. Az optimizmus az irodalmi műveken is érezhető: ekkor született meg Arany: Magányban c. verse, amely szintén bizakodással zárul.

A remények azonban nem valósultak meg. A köznemesség több utat látott a megoldás előtt, végül a nemzet sorsáért érzett aggodalom vezetett el az 1867-es kiegyezéshez.

A kor legnagyobb költője, ARANY JÁNOS ( 1817-1882 ) 1849 után lírikus lett, hogy kifejezhesse lelkének szomorúságát. Saját sorsának bizonytalansága, a reménytelenség, a fölöslegesség sajátos érzésvilágot hozott létre, ami Letészem a lantot és Ősszel c. elégiáiban is megjelenik.

Személyes jellegű költeményeinek témái a menekülés, elzárkózás a valóság elől ( Kertben, Reményem ). Felbukkan már az élettel való leszámolás gondolata is ( Visszatekintés, A lejtőn ).

A Visszatekintés c. versben Arany számadást készít, összegzi életét. Letöltött éveit kudarcként ítéli meg, önmagát hibáztatja, hogy nem tudott élni a felkínált lehetőségekkel.

Arany a kiegyezés után évekre elhallgatott, személyes gondjai nyomasztották. A bénító hatások megszűntével azonban újra alkotni kezdett, a Kapcsos könyvbe gyűlni kezdtek a versek, megszületett az " őszi ember " ciklusa, az Őszikék.

Az őszike számára az emberi életet jelképezte. A hervadó természetben üde színfoltot jelentő virág a mi elmúló életünk apró örömeit, szépségeit jelenti. Az Őszikék-ciklus a költő belső világának szorongásait, aggodalmait idézi.

A korszak legismertebb remeke az Epilogus. Létösszegző versnek nevezhetjük, számot vetett benne életével. A költő talán végszónak szánta egy költészet és egy élet lezárásaként, ahogy a Visszatekintés is hasonló volt. A vers három részre tagolódik:

1. Múlt - tréfás, ironikus jelleg

2. Jelen - az írói létet vizsgálja

3. Jövő - a megálmodott jövővel, az illúziók elvesztésével szembesít

Arany balladáinak legfontosabb témái az erkölcs és a lélektan. Téma szerint három csoportba sorolhatók:

1. népi balladák - székely és skót balladák hatása: Ágnes asszony, Tengeri-hántás, Vörös Rébék

2. drámai balladák - tömörítés, párbeszédesség: Tetemre hívás, V. László, A walesi bárdok

3. históriásének-szerű balladák - tragikus légkör, történeti téma feldolgozása: Zách Klára, Szondi két apródja

Az Ágnes asszony megírására az késztette, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. A mű a helyszínek szerint három szerkezeti egységre osztható:

1. A patak partja ( 1-4. szakasz)

2. A börtön és a tárgyalóterem ( 5-19. szakasz )

3. Újra a patakpart ( 20-26. szakasz )

A ballada témája: a lelkiismeret, a bűntudat bomlasztó hatása egy szép, érzéki asszony tudatában az őrületbe vezet. Arany felfedezte a tudatalatti fogalmát, rádöbbent, hogy egyes élményeket a tudat nem akar a felszínre engedni. Ágnes asszony is így van: azt állítja, valami titkos dolog történt, aminek nem szabad kiderülnie.

A ballada az asszony megőrülésének mélyüléséről szól, az őrület éjszakáját és az ész világosságát állítja szembe egymással. Ágnes nem érti a helyzetet, csupán azt fogja fel, hogy nem mehet haza, hogy kimossa a foltot a lepedőből. A bírák is szánalommal nézik, megértik elmezavarát. hazaengedik, mert tudják, hogy a fehér lepel itt a lelkiismeret maga.

VAJDA JÁNOS ( 1827 - 1897 ) egész munkássága elkeseredett küzdelem a haladásért, a boldog szerelemért, de minduntalan értetlen közönybe ütközött. A Gina-szerelem hivatott a költőt vigasztalni az elvesztett forradalomért, de a lány a szerelem helyett a gazdagságot választotta.

A Húsz év múlva 4 rövid strófában mondja el a költő örök szerelmét. A természetet is mozgósítja, hogy bizonyítsa szenvedélyét és rendületlenségét. A Harminc év múlva c. vers minden szakasza egy-egy gondolatot fogalmaz meg, még mindig hű a tönkrement Ginához.

Az 1867-es kiegyezést bűnnek tartotta, ennek adott hangot a Lusitán dalban. Úgy érezte, a szenvedés és a gyász is méltóbb a nemzethez, mint a becsület odadobása. A Credo c. költemény viszont már hitvallás egy modern, művelt Magyarország mellett.

Filozofikus költészetének szép darabja A vaáli erdőben c. vers. A műben a halál kérdésével foglalkozik, azt vizsgálja, mi van a halál után. Közben saját félelmeit is igyekszik nyugtatni.