//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\
Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.
Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.
Két regénytípus – három regényíró: Kemény Zsigmond, Eötvös József, Jókai Mór
1849 után az illúzióvesztés, a kétség és a remény váltakozása fejeződött ki irodalmunkban. A fásultságot Arany László verses regénye, A délibábok hőse ábrázolta a legárnyaltabban. A magyar középnemesség letűnését mutatta be Gyulai Pál kisregénye, az Egy régi udvarház utolsó gazdája is.
A középnemesség az 1850-es években már nem volt képes a függetlenségi küzdelmek élére állni. A kiegyezés után átalakult társadalmi szerepe, élősködő életmódra kényszerült, majd a dzsentri egyik alkotóeleme lett.
A magyar epika a XIX. század közepére megerősödött. Az első nagyobb sikereket Kisfaludy Károly novellái és Jósika Miklós regényei aratták, széles olvasótábort azonban csak Jókai művei tudtak megteremteni. A lényegretörő valóságábrázolásra először Eötvös József vállalkozott.
Eötvös József nemcsak nagy író, de jelentékeny gondolkodó és nagyhatású politikus is volt. Már A karthausi c. regénye jelezte, hogy gondolkodását megérintették a szocialista utópisták is. Arra törekedett, hogy a szentimentalizmus közhelyein felülemelkedve általános érvényű bölcseleti mondanivalóját hitelesen fogalmazza meg. A karthausi főhőse Gusztáv, aki egy szerelmi csalódása után kolostorba vonul, s végül megbékélt lélekkel készül az elmúlásra. A történet elmondását az író többször is fejtegetésekkel, értekezésekkel szakítja meg, amelyek Eötvös világszemléletéről tanúskodnak.
A falu jegyzője c. regény a vármegyei rendszer konzervativizmusának és mozdíthatatlanságának kemény bírálata. Főalakja, Tengelyi a vármegyei maffia áldozata lesz: ellopják nemeslevelét, őt magát kiszorítják a kiváltságosok közül. A befejezéskor csüggedten áploja gyümölcsfáit, mivel megszűnt az a lehetősége, hogy másokért bármit is tehessen. Eötvös arra mutat rá, hogy meg kell teremteni a demokratikus intézményrendszert, különben örökre megmaradnak az olyan alakok, mint Nyúzó, a főbíró. A regény képet ad a kor Magyarországának intrikákba süllyedt világáról, ez az első magyar prózai mű, amely világsikert aratott.
A Magyarország 1514-ben egy történelmi regény, amely beteljesíti azokat a kezdeményezéseket, amelyek a lélektani regény megteremtésére irányultak. Témája a Dózsa-féle parasztlázadás, élesen bírálja Dózsa módszereit. Ellenben minden rokonszenve a tisztafejű, okos Lőrinc papé, aki a regény cselekményének egyik mozgatója is. A forradalom olyan erő, amelyet csak józan, előrelátó gondolkodók tarthatnak kezükben.
Eötvös igyekszik rávenni saját korának nemesi osztályát arra, hogy tekintsenek magukba, és vegyék észre hibáikat, melyek bevallása nélkül csak további önemésztő háborúk következnének. Ártándi Pál alakjában a kor henye nemesi úrfijait lehet felfedezni, akik céljuk eléréséhez minden törvényt, becsületet semmibe vesznek. Ártándi jellemtelenségének is része van abban, hogy a keresztesek gyújtogatni kezdenek, s a végzet veszi át a főszerepet.
Eötvös inkább a részletek megfestésében volt otthon, az elbeszélő elemek kezelésében kevésébé. Kiválóan bemutatja a szereplőket, a cselekmény azonban nehezen halad előre.
Kemény Zsigmond kora talán legmélyebben szántó írója volt, ezért soha nem is értékelték igazán. Akárcsak Gyulai, Jósika, ő is a süllyesztőbe került, helyettük a divatlapok uralkodtak izgalmas írásaikkal. Kemény többször is megfogalmazta regényírói elveit, s bírálta a csak az érzésekre ható írásokat.
Legtöbb regénye történelmi tárgyú. A rajongók c. mű I. Rákóczi György Erdélyében játszódik. Középpontjában a hős gondolata áll: “ El volt tévesztve egész életünk ”. Ez a felismerés tükrözi a főhős, Pécsi Simon passzivitását is. Hiába a jószándék, ha ez nem párosul tetterővel és józan belátással. Az író szerint ez a kettő csak együtt képes arra, hogy kilendítse a nemzet sorsát a tragikus kényszerpályáról.
A Zord idők c. regény 1541 után, Izabella királynő korában játszódik. Összeveti saját korát az akkori időkkel. Azok a történelmi alternatívák, amelyek akkor vetődtek fel, kísértetiesen érvényesek az 1861 utáni időszakra is, amikor az önkényuralom nyomása ismét erősebbé vált.
A saját korában játszódó regényekben azt elemzi, hogyan jutott el az ország Világosig ( Ködképek a kedély láthatárán ).
Kemény alapeszméje, hogy a magyarság képtelen önerőből kivívni függetlenségét, mivel nagyhatalmak közé van beékelődve. A magyar függetlenségnek nincs reális esélye, ezért az egyetlen kiút az Ausztriával való megbékélés.
Ha regényeivel nem is, hírlapíróként óriási sikereket ért el Kemény Zsigmond. Ő volt az önkényuralom korának legnevesebb vezércikkírója.
Jókai Mór ( 1825-1904 ) művészete és küldetése az önkényuralom éveiben bontakozott ki igazán. Egy személyben teremtette meg a magyar nemzeti romantikát, valamint a reformkor és a szabadságharc mitológiáját. Műveit a liberalizmus és az optimizmus hatja át. Írásaiban a tevékeny akaratot segíti diadalra. Stílusának kialakításában nagy szerepet játszott Jósika Miklós, Walter Scott és Dickens, az idősebb Dumas, Verne és Zola. Jókai a legnagyobb szókincsű írónk, műveiben a zamatos népnyelvet vegyítette a köznyelvvel, alkalmazta a rétegnyelvek széles skáláját. Regényei között négy alaptípust lehet kimutatni:
Műveiben nem feltétlenül a valóságot ábrázolta, de képes volt arra is, hogy a valóságról kialakult ábrándképet hitelesítse. Hősök és gonoszok vívják harcukat, előbbiek ezer akadályon átjutva elnyerik jutalmukat, utóbbiak pedig elbuknak.
Új földesúr – arra törekszik, hogy helyreállítsa a magyar nemesség megtépázott önérzetét
A kőszívű ember fiai – a szabadságharc legjobb regényes feldolgozása
Eppur si muove – regényes korrajz a múlt világáról
Az arany ember – a polgárosodni vágyó kereskedőréteg rajza mesébe ágyazva, feltűnik az elveszett paradicsom utáni sóvárgás képe is ( Noémi a Senki szigetén )
Fekete gyémántok – a magyar Germinal – a bányászok életét mutatja be áhítatos tisztelettel és a magyar ipar fellendítése iránti hévvel