//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

Az emberiség nagy kérdései Madách: Az ember tragédiája c. művében

MADÁCH IMRE ( 1823 - 1864 ) egyetlen remekműve, amelyre szinte egész életében készült, Az ember tragédiája. Halhatatlanságának titka abban rejlik, hogy minden kor számára van érvényes mondanivalója. Ez az egyetlen mű a magyar irodalomban, amelyben a nemzeti kérdés nem központi elemként jelenik meg. A Tragédia az egész emberiség, az egész európai civilizáció nevében szólal meg. Sajátos vonása a műnek filozófiai jellege is.

Madách maga is bízott a felvilágosodásból táplálkozó eszmék diadalában, a forradalom után azonban megrendült hitében. Ez a lelki-világnézeti válság a drámai költemény létrejöttének elsődleges forrása ( 1859-1860 ). Pesszimizmusát tovább mélyítették személyes csapásai - rokonainak elvesztése, letartóztatás. A kiábrándultság és a hinni akarás vitája dúlt az író lelkében. Hinni akarását Ádám, kétségeit Lucifer képviseli. a Tragédia alapkérdése: van-e értelme, célja az emberi létnek; van-e emberi fejlődés, tökéletesedés ? A Tragédia e tetkintetben összevethető GOETHE Faustjával, amelyben a főhős arra keresi a választ, hogy vajon mi az élet értelme.

A mű szerkezete: a 15 részből álló költemény első három színe ( menny, Paradicsom és a Paradicsomon kívül ) és az utolsó szín a keretszínek ( biblikus színek ). A 4-14. szín Ádám álma az emberiség történelméről, ezen belül a 4-10. a múltat, a 11. Madách jelenét, a 12-14. szín pedig a jövőt mutatja be. A mű cselekménye röviden: az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen, tagadja a világ tökéletességét. Ádámon, az emberen, vagyis az Úr teremtményén keresztül akar vereséget mérni Istenre. Az emberre bocsátott álom révén majdnem eléri célját, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, így Lucifer végül elbukik.

Lucifer az egyetlen főangyal, aki nem dicséri a létrejött világot. Kétségbe vonja az egész teremtés értelmét, a cél, a változás és az összhangzó értelem hiányát kifogásolja. Célja az Úr világának megdöntése, ezt úgy akarja elérni, hogy bizonyítja az emberi lét céltalanságát. Végzete a szüntelen bukás, de mindig újra lázad, minden vereség ellenére.

Ádám a jövőbe szeretne látni, tudni akarja, miért fog küzdeni, mit fog majd szenvedni. ezt a jövőt Lucifer mutatja meg neki, aki Ádám kísérője lesz. Nagy igazságokat mond ki, hamis illúziókat leplez le. Ádám hinni akarásával a kétely érveit állítja szembe. Örökös tagadásával viszont Ádámot további küzdelmekre sarkallja.

Kettejük között áll Éva, aki miatt az ember kiűzetett a Paradicsomból. A nőnek fontos a szerepe, mert bár ő vette rá a bűnre, ő menti meg a pusztulástól Ádámot.

A történeti színek alapkonfliktusa az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó gyakorlat közötti összeütközés.

EGYIPTOM ( IV. ): Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé, de mégis boldogtalan, mivel mindezt nem magának köszönheti. Halhatatlanná akar válni, amihez minden eszközt felhasznál. A magasból nem hallja a nép szavát, csak Éva sikolya teszi érzővé. Rádöbben, hogy értelmetlenség mindaz, amit csak milliók élete árán érhet el. Megszületik a szabadság eszméje, az állam vágya, ahol minden ember egyenlő.

ATHÉN ( V. ): a szabadság-eszme eltorzulása Ádámot csalódásba taszítja. A nép csak jogilag szabad: valójában ki van szolgáltatva a hatalomnak. A felheccelt tömeg halálra ítéli a hős Miltiadészt ( Ádám ), mert nem bírja elviselni, hogy valaki különb legyen nála. Ádám első veresége után megtagad minden eszmét és erényt.

RÓMA ( VI. ): a szín az élvezetekbe menekülésnek a csődjét ábrázolja. Éltető eszme híján a közösség széthullott. A züllöttségben új eszme tűnik fel: a szeretet és a testvériség ( kereszténység ). Ádám ettől újra fellelkesül, hiába óvja Lucifer az újabb csalódástól.

KONSTANTINÁPOLY ( VII. ): Tankréd ( Ádám ), a keresztes vitéz riadtan látja, hogy a szent tan, a testvériség-eszme eltorzult, önmaga visszájára fordult. Ádám másodszor is vereséget szenved, kiábrándul a nagy eszmékből.

PRÁGA I. ( VIII. ): Ádám ( Kepler ) cselekvő hősből csupán szemlélő lesz. A nyugalmat az eget fürkésző tudós alakjában véli megtalálni.

PÁRIZS ( IX. ) Ádám ( Danton ) újra cselekvő hős lesz, rendíthetetlen meggyőződéssel áll a nagy eszmék szolgálatába. Sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, hanem a bizakodás hangjai követnek.

PRÁGA II. ( X. ): Ádám bizakodva tér vissza a hitvány korba. Felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, s ezután újult erővel indul el egy új világba.

LONDON ( XI. ): Madách jelene. Ádám ismét szemlélődővé alakul, a Towerből szemléli a vásári nyüzsgést. A színnek nincs kerek története, csupán összefüggéstelen jelenetek füzére. Ádám a magasból meglátja ennek a világnak a romlottságát, halálra ítéltségét. A szín végén olyan világba vágyik, ahol az értelem az úr.

FALANSZTER ( XII. ): a szín már a jövőbe mutat. A nagy eszmék helyébe új kérdések lépnek: a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. A falanszterben a tudomány célszerűsége uralkodik, ez a ridegség Ádámot újra csalódásba taszítja.

AZ ŰR ( XIII. ): Ádám ki akarja tépni magát a földi élet megkötöttségéből, a természeti végzet elől a térbe menekül. A Föld hívó szavára azonban visszatér, s a küzdelmet választja. Ádám a küzdelmet az élet és az ember lényegének tartja. A nagy eszmékért folytatott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha nem hozza meg a kívánt eredményt.

ESZKIMÓ-VILÁG ( XIV. ): Ádám megtört aggként tekint szét a jégvilágban. Itt már nem lehetséges a küzdelem, ez az emberi lét utolsó, szégyenletes felvonása.

A PARADICSOMON KÍVÜL ( XV. ): Ádám és Lucifer vitája. Ádám a szabad akaratra hivatkozik, Lucifer tudós érvei viszont lefegyverzőek. Erre Ádám öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága visszaszólítja az életbe. Abban kezd reménykedni, hogy Lucifer válaszai hazugok, álmai hamisak. Kérdésére ( " Megy-é előbbre majdan fajzatom ... " ) az Úrtól várja a választ.

Az Úr nem ad egyértelmű választ, csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmei során mindig kövesse lelkiismeretének szavát. A világ rendjében helye van Lucifernek is, akinek " dőre tagadása, hideg tudása " sarkallja az embert minduntalan újabb tettekre.