//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A magyar valóság eltérő ábrázolása Mikszáth és Móricz műveiben

MIKSZÁTH KÁLMÁN ( 1847-1910 ) JÓKAI mellett a legolvasottabb 19. századi magyar író. Mondanivalója formájának a " kis műfajt " választotta: a karcolatot, a rajzot, az elbeszélést és a kisregényt. Mikszáth művészetében szakadt ki a magyar széppróza Jókai romantikájának bűvköréből. Írásaiban a nosztalgikus-elégikus és az ironikus-humoros hangnem keveredik. Első írásaiban még találhatók romantikus motívumok, de a paraszti élet felé fordulva hamarosan eltávolodott a Jókai-féle úri-nemesi romantikától. Novelláiban az egyszerű falusiak a középpontba kerülnek, főhőssé nőnek. Korai írásaiban még elnéző mosollyal szemléli a dzsentrik úri hóbortjait, de később társadalomszemlélete egyre komorabbá vált. Egyre keményebben ítélte meg a dzsentrik üres, élősködő életét, hitványságukat, e tekintetben a legmesszebre a Noszty fiú esete Tóth Marival c. művében jutott. A vármegyei nemességet állítja pellengérre, dzsentrihősei mind jellemtelen emberek, nemcsak vagyonukat, de régi becsületüket is elveszítették.

A regény témája egy nagy " kerítés " története: a hozományvadász Noszty Feri érdekházasságának meghiúsulása. A cselekmény színhelyét az író egy képzeletbeli vármegyébe, Bontó megyébe helyezi, ahol három nemzetiség él együtt: a tót, a szász és az oláh. Erre azért is szüksége volt, hogy szatirikusan leplezhesse le korának nemzetiségellenes törekvéseit és az erőszakos magyarosítást.

Noszty Feri, a trencséni hadnagy leven, vidám, könnyelmű svihák, modora felelőtlenséggel is párosult. Ezt a tulajdonságát apjától, Noszty Pál képviselőtől örökölte, még az adósságok törlesztésére kapott pénzt is eljátszotta. Ha már pénz nincs, akkor az egyik Noszty-lányt, Vilmát hozzá kell adni a bolondos tót báróhoz, Kopereczky Izsák Izraelhez. Feri erkölcsi érzékének hiányára vall, hogy mindjárt egy szeretőt is kerít nővérének Malinka Kornél személyében.

A tót báró minden faragatlansága ellenére rendelkezik egy kis természetes ravaszsággal, s mivel bekerült a rokonságba, urat is kell belőle csinálni.

Kopereczky főispánná való kinevezésekor kiderül, hogy az országos politikában is a dzsentri kezében van a hatalom, minden az összeköttetésektől függ. Bár a bárót tojásokkal fogadják Bontó megyében, egy szerecsésen elsült ostoba helyzet következtében népszrű ember lesz. Ettől kezdve váratlan cselekkel erősíti a Noszty-klán hatalmát.

A gátlástalan fondorlatok legvégső célja Tóth Marinak és milliós hozományának a megkaparintása. Mari romantikus hős: naiv, bájos, és érzékeny. Bár Feri csak hazudja a szerelmet, olykor mégis őszinte vonzalmat érez iránta. Marinak azonban van egy nagy hóbortja, rögeszméje: csúnyának képzeli magát.

A Nosztyak ezt használják ki: el kell vele hitetni, hogy Feri teljesen véletlenül, önzetlenül szeretett belé. A lány beleesik a kelepcébe, s őszinte érzésnek hiszi a komédiázást.

Mari lelki gazdagságával szemben szöges ellentétben áll Feri léhasága, cinizmusa, erkölcsi üressége. Mikor felsül, a kudarc nem töri meg, hanem egy vállrándítással keresztüllép mindenen, és tovább éli kártékony életét.

A két asszony, Velkovicsnét és Tóthnét valósággal elkápráztatja a Noszty-klán előkelősége, az úri sikk. A fényes házasság érdekében vagyonukat is hajlandóak lennének feláldozni.

A regényben egyetlen értékes jellem található: Tóth Mihály, a milliomos polgár. Egyedül ő mer szembeszállni az úri cinizmussal. Hogy ideális, felvilágosult polgár lehessen, Amerikában kellett élnie két évtizedig, hogy meggazdagodhasson, magába szívhassa a demokrácia eszméit. Birtoka a tipikus mintagazdaság: ipar, új növények, szakértelem, jó fizetés.

Tóth Mihály a becsület megszállottja, leánya érdekében szembe mer szállni a dzsentri gőgjével is. Megszerzi neki azt az elégtételt, hogy az esküvő napjára Rekettyésre csődíti az egész Noszty-rokonságot, s csak az utolsó pillanatban jelenti be, hogy Mari elutazott.

A Bontó vármegyére rászabadult dzsentri klán megszégyenül és hoppon marad, további sorsáról viszont nincs tudomásunk.

MÓRICZ ZSIGMOND realista művészetét naturalista vonások is színezték. Novellái, regényei az eseményeket összesűrítő drámák, szereplői az önmagukkal és környezetükkel vívódó hősök. Műveiben elsősorban a parasztság és az úri osztály világát ábrázolta. A falu világát belülről láttatta, ő fedezte fel a falu társadalmi tagozódását.

Móricz is visszatért Mikszáth jellegzetes témájához, a dzsentrihez, de ő már egészen más megvilágításban. Az ő főhősei kiemelkedő képességű emberek, akikben nagy, előremutató tervek lobognak. Ezért is lesújtóbb a kiábrándulás: a legnagyobbak sorsa is a bukás. Az ún. dzsentriregények a történelmi osztályból való fokozatos kiábrándulás állomásai: bennük az író saját kora visszásságait, korruptságát, erkölcsi züllöttségét mutatta be. Elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy tud-e a dzsentri a XX. században vezetésre termett embert adni a magyarság fölemelkedéséhez. Az Úri muri ( 1927 ) c. regényével arra akart figyelmeztetni, hogy a vezető szerep vállalása és végrehajtása létérdeke a dzsentrinek.

Szakhmáry Zoltánban az író azt a hőst kereste, aki visszavezeti a dzsentrit a munkához. Szakhmáry nagy birtokából mintagazdaságot akar teremteni, de nincs kitartása, semmit sem fejez be. Visszasüllyed Borbiró, Csergheő Csuli, Balogh Ádám szintjére, velük együtt mulat, végül egy éjszakán, amikor a leghangosabb a muri, felgyújtja tanyáját és szíven lövi magát.

A regényben Móricz a félfeudalizmusba rekedt magyar társadalom keresztmetszetét rajzolja meg. Egy utazó könyvügynököt hoz az unatkozó urak közé, őt vezetik körbe a helybéli urak a társadalmi élet színterein: a vendéglőn, a tanyán, a kaszinón, a kúrián, végül Szakhmáry tanyájára érkeznek. Az élet tartalmát evés, ivás, adomázás adja. Az idő egybefolyik egyetlen négynapos dáridóba. Az anekdotizmus a jellemzésnek és ábrázolásnak központi eszközévé válik. Kifejezi és leleplezi a szereplők álomvilágát, megóvja az írót a hősökkel való azonosulástól.