//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A magyar líra forradalmi megújítása a XX. század elején. Ady Endre költészete.

Az 1867-es kiegyezést gyors ütemű fejlődés követte. Kiépült a vasút- és úthálózat, számos új épületet - ORSZÁGHÁZ, HALÁSZBÁSTYA, MŰCSARNOK - emeltek. A századforduló gyorsuló gazdasági-társadalmi átalakulásai az irodalmi-művészeti életben is éreztették hatásukat. Az új szellemű polgári irodalomnak volt a sajtószerve a KIS JÓZSEF alapította A HÉT ( 1890-1906 ). Az egyelőre még ismeretlen írók, költők csoportokba tömörültek, jelszavuk a modernség lett.

Az irodalom igazi megújulását a NYUGAT c. lap megindulása jelentette. Főszerkesztője IGNOTUS, szerkesztői pedig FENYŐ MIKSA és OSVÁT ERNŐ voltak. A folyóirat a szellemi szabadság és függetlenség fellegvára lett, célja a magyar irodalomnak a nyugati nagy irodalmak színvonalára való emelése volt. Szerkesztői olyan tehetségeket fedeztek fel, mint ADY, BABITS, KOSZTOLÁNYI, JUHÁSZ, TÓTH ÁRPÁD, KAFFKA MARGIT, KARINTHY, MÓRICZ, SZABÓ DEZSŐ vagy SZÉP ERNŐ. A 20-as években jelentkezettek alkotják a második nemzedéket: ERDÉLYI JÓZSEF, ILLYÉS GYULA, SZABÓ LŐRINC, MÁRAI SÁNDOR, NÉMETH LÁSZLÓ. A 30-as években lépett színre a harmadik nemzedék: JÉKELY ZOLTÁN, KÁLNOKY LÁSZLÓ, WEÖRES SÁNDOR, ZELK ZOLTÁN, RADNÓTI MIKLÓS.

A Nyugat független maradt az avantgarde irányzatoktól, hozzá elsősorban a szimbolizmus, az impresszionizmus és a naturalizmus jutott el. Az avantgarde irányzatok képviselői a KASSÁK alapította A TETT és a MA c. lapok körül tömörültek. A magyar szimbolizmus legnagyobb képviselője Ady Endre.

Ady messiásként robbant be a magyar szellemi életbe. Ő is a magyar költészetet megújítani szándékozó törekvések követőjeként indult, de túlnőtt rajtuk. Költői forradalma a szimbolizmus jegyében fogant. Verseinek középpontja ő maga. Költészetében a szecesszió jegyei és megtalálhatók:

1. Költészete mindig szereplíra: Góg és Magóg fia, Dózsa György unokája

2. A hétköznapi szürke élet elviselhetetlen a művész számára, Adynál a szürkeség a magyarság elmaradottságát is jelenti.

3. Ady verseitől elválaszthatatlan a titok, a csoda.

4. A szecesszió kedvelt eleme a könny, a halál, a bűn, a csók, amelyek főleg a Léda-versekben fordulnak elő.

5. A megszépítő halál az élet természetes velejárója.

A LÉDA-VERSEK

Ady 1903-ban találkozott DIÓSYNÉ BRÜLL ADÉLlal. Találkozásuk végzetszerű volt, szerelmük elválások és egymásra találások sorozata.

A Léda-versek gyakori eleme a hódolás, a könyörgés, a fenyegetés, a megbánás, de hiányzik belőlük az együttlét öröme. A hiányérzet miatt a szerelem bús, tragikus színt kap, mintha a halál mindig a szerelmesek mögött lebegne. Szerelmi lírájában az őszinte feltárulkozás, a nő-férfi viszonyban levő érzékiség lefestése is újszerű. Léda Ady számára egyszerre volt öröm és gyötrelem, ez jelenik meg a Héja-nász az avaron c. versben is. A szerelmesek szimbóluma a héjapár, a nász a dúló, csókos ütközet. Az út a Nyárból az Őszbe valójában a szerelmesek útja a boldogságból a boldogtalanságba, a végén vár a lehullás - a pusztulás.

A Lédával a bálban c. költemény kétféle szerelem ellentétére épül. Az egyik oldalon áll a " víg terem ", tavaszi színeivel, szerelmes mátkapárjaival. Ezzel szemben azonban belép a testet öltött boldogtalanság, " egy fekete pár ". A zene elhal, a fiatalok sírva rebbennek széjjel: a fenyegető elmúlás testesül meg a táncoló halott szerelmesekben. A vers azt érzékelteti, hogy nincs igazi szerelem,,, a boldogság mögött mindig ott lappang a könyörtelen boldogtalanság.

Az egyesülés vágya és az egyesülés lehetetlensége a legtöbb Léda-versben megjelenik ( Örök harc és nász ).

A Léda-szerelemnek az Elbocsátó, szép üzenet kegyetlensége vetett véget. Ady ebben a versben már nagyságának magasságából küldi halálos csapásait Léda felé. Leszed róla minden díszt, amit rárakott, kíméletlenül kimondja, hogy szerelme rég nem volt igaz. A vers valójában az egész szerelem megtagadása. Kimondja, hogy Lédában is csak önmagát szerette.

AZ ISTENES VERSEK

Ady költészetére 1908-1912 között jellemzőek az istenes versek. A halál állandó közelsége, az élet kiúttalanságán való töprengés vezette el a költőt az Istennel való találkozásig. Ady nem volt vallásos, de hitt Istenben, a maga által teremtett, elgondolt Istenben. Verseiben felbukkan a görög mitológia, a pogány istenek ( ős Kaján ), de a legnagyobb az Ótestamentum istene. A humánus, az embert segítő istenes versek ( Ádám, hol vagy; Imádság háború után ) mellett az értelmetlen istenkép is feltűnik: a szorongás, a félelem ( A nagy Cethalhoz ).

Istenre akkor van szüksége, mikor úrrá lesz a költőn az élet fáradtsága, fásultsága ( Imádság háború után ). Az Álmom: az Isten c. versben az elárvult lélek keres kapaszkodót az Istenben a Semmivel szemben. A Sion-hegy alatt c. költeményben az ifjú Ady és a " rongyolt lelkű " férfi emlékei keverednek.

FORRADALMI VERSEK

Ady forradalmi verseiben megjelenik a szegénység iránti szánalom, az elnyomók elleni gyűlölet, a szegény-gazdag ellentét ( A grófi szérün, Proletár fiú verse ). " Véreinek " nevezi a magyar proletárokat, erejüket mitikussá nagyítja. A forradalmi erőkbe vetett hitéhez támaszt a magyar múltban keres ( Dózsa György unokája, Dózsa György lakomáján ). Az 1912-es munkásforradalmat Ady is üdvözölte, azonosult a tömeggel. Verseit optimizmus hatotta át, de amikor 1914-ben kitört a világháború, a költőben is felrémlett a nemzethalál képe ( Ki látott engem ).

MAGYARSÁG-VERSEK

A nemzetféltés, a szorongás váltotta ki Adyból is a keserű, átkozódó, ostorozó költeményeket. Az a kérdés izgatta, hogy a magyarság fenn tud-e maradni a népek közti versengésben, vagy elvérzik a harcban. Legkönyörtelenebb népostorozó verse a Nekünk Mohács kell című. A Himnusz ellentétjének is tekinthető, mivel Isten csapását kéri a magyarságra. Szerinte csak akkor maradt fenn a magyarság, ha állandó csapások érik, enélkül elpusztulna. További jelentős magyarság versei a Magyar jakobinus dala és A föl-földobott kő.

VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZETE

Ady világháborús költészetének központjában a magyarság féltése áll. Verseiben a háború metaforái: " nagy Tivornya ", " elszabadult pokol ", " gyilkos, vad dúlás ". A költeményekben új küldetéstudat fogalmazódott meg: szava az emberi természet tiltakozása a háború ellen.. Egyik legjelentősebb háborúellenes verse A mesebeli János.