//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

Az ókori világ irodalmai. A görög és a római irodalom.

A világirodalom legrégebbi ismert szövegeiben még nem különült el egymástól a három műnem ( epika, lirika, dráma ). Ezekben a művekben a mágia, a totemizmus, az animizmus elemei mellett megtalálhatók a vallás csírái is.

Az ókor hajnalán az egyes népek addig felhalmozott hagyományai szerves egészet alkottak, s így született meg a mitológia, az egyes kultúrkörök mítoszainak rendszere.

A mítosz az érzékelhető és az érzékelhetetlen határán levő jelenségeket ábrázolta; a maga spekulatív módján kereste, értelmezte a világ jelentőségteljes mozzanatait.

A mítoszok fajtái:

1. Istenek születése ( teogónia )

2. Istenek harca ( teomachia )

3. Egy-egy isten élettörténete

4. Okmagyarázó történet

5. Az özönvízről, alvilágról szóló mítoszok

A mítosztól elkülönül a hősmonda, amely egy-egy hős élettörténetét írja le.

Az újabb korok embere számára a mitológia kulcsul szolgál az ókori kultúrák megismeréséhez.

A mezopotámiai mítoszok közül a legismertebb a babiloni teremtéstörténet és a Gilgames-eposz. Az eposz legteljesebben a 12 táblás ninivei változatban maradt fenn. Gilgames Uruk városának zsarnok királya, az istenek Enkidut küldik ellene. Harcuk egyenlőtlen, ezért hamarosan örök barátságot kötnek. Megszerzik a cédruserdő istenfáját, megölik az égi bikát. Enkidu halála után Gilgames a halhatatlanságot kezdi el keresni, Um-napistit keresi fel tanácsért. Nem tud virrasztani ( lásd Csongor és Tünde ), elveszíti az örök ifjúság füvét. Enkidu árnyának megidézése után végül belenyugszik, hogy dicső tetteiért majd boldogság várja.

A Biblia az európai kultúra egyik alappillére. Nem csupán a keresztény hit iratait tartalmazó gyűjtemény, hanem az emberiség évezredeken át felhalmozott tudásának foglalata is, a könyvek könyve. Műfaji sokrétűség jellemzi, minden műfaj kezdeménye megtalálható benne.

Két részre oszlik: az Ószövetség a zsidóság törvényeit tartalmazza, míg az Újszövetségben a kereszténység első tanításai vannak felhalmozva. Az Újszövetség központjában a négy evangélium ( János, Máté, Márk, Lukács ) áll. Ezután következnek az apostolok cselekedetei, az apostolok levelei és végül a Jelenések Könyve.

A Kalevala a finn nép ősköltészetének kései összefoglalása. A művet a líra és az epika szoros összefonódása jellemzi. Központjában két törzs, Pohjola és Kalevala harca áll. Főhősei: Vejnemöjnen táltos, Ilmarinen kovács és Lemminkejnen. Fő ellenfelük Louhi, Észak úrnője. Céljuk az úrnő lányának és a Szampónak, a csodamalomnak a megszerzése.

Az ókori Európában a görög és a római kultúra játszott vezető szerepet. Az ősi költészet ( munkadal, siratóének, harci dal ) maradványai a görögöknél is fellelhetők. Az akhájok katonai társadalmában hősköltészet alakult ki. A görögöknél jött létre az eposz, a lírai költészet ( Leszbosz központtal ) és a dráma műfaja. A dráma közvetlen előzménye a kardal ( csoportosan előadott ének ) ill. a dithürambosz ( Dionuszosz istent dicsőítő szenvedélyes hangulatú dal ).

A klasszikus görög alkotásokat a mérték és a mértéktartás, a harmónia és a kiegyensúlyozottság jellemzi.

Az eposz műfajában két nagy mű született: HOMÉROSZ Íliásza és Odüsszeiája. A művek jellemzői:

- időmértékes verselésű sorok ( hexameter )

- homéroszi jelzők ( ezüstíjas, széphajú )

- ismétlődő szövegrészek

- jelenetek szerkezeti hasonlósága

Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfölötti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el. Kellékei: invokáció, propozíció, " in medias res ", enumeráció, csodás elemek, állandó jelzők.

Az Íliász tárgya a trójai háború 52 napos szakasza. Előzménye az aranyalma és Szép Heléna, Akhilleusz. A főszerepet a lelki történések játsszák. Akhilleusz és a tábor viszonya azért válik válságossá, mert a főhős eltér a humánus magatartástól. A cselekmény akkor ér véget, mikor az emberiesség ismét érvényesül.

Az Odüsszeia a trójai háborúból hazatérő görög hősök kalandjait beszéli el. Az Íliásszal ellentétben a közösség háttérbe kerül, a téma maga a címadó hős. Odüsszeusz tetteiben szellemi-fizikai kiválóság, tudásvágy, céltudatosság, alkalmazkodóképesség, igazságosság és emberség nyilvánul meg, nemhiába nevezték őt " leleményes Odüsszeusznak ". A cselekményt isteni határozat indítja: térjen már haza Odüsszeusz ! Az út során azonban számos veszéllyel kell szembenéznie: Kirké varázserejével, a lótuszevőkkel, a szirénekkel, Héliosz haragjával ... Ithakába hazatérve csellel tudatja Pénelopéval, hogy hazaérkezett, felesége kérőit leöli, majd elfoglalja trónját.

Az i.e. 7. századtól kezdve megjelent a líra műfaja is. A líra pillanatnyi egyéni érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat fejez ki rövid formában. A görög lírában verssorok tárháza jött létre ( szapphói, alkaioszi, aszklepiadészi ). Az eposz hexamétere pentaméterre változott, e sorpár neve disztichon, a műfajé elégia lett. Az epigramma egy gondolat hatásosan felépített, gyakran csattanóval végződő, rövid és tömör versbe foglalása. A himnusz istenhez fohászkodó költemény, többnyire az istenség lényének magasztalásával. Az egyik legismertebb ókori himnusz SZAPPHÓ: Aphroditéhoz c. műve. ANAKREÓN dalai a boldogságvágyról szólnak, elemei a szerelem, a bor mámora és a dal szépsége.

Rómában a líra a köztársaság utolsó évtizedeiben, a polgárháborúk idején és a császárkor kezdetén ( együttesen: a római irodalom aranykorában ) virágzott fel. Első képviselője CATULLUS, akinek epigrammái és dalai jelentősek. Szapphó volt példaképe, szerelmét rá utalva Lesbiának nevezi ( Gyűlölök és szeretek ). VERGILIUS főműve a római birodalom hatalmát költői eszközökkel támogató nemzeti eposz, az Aeneis. Tankölteményt írt a földművelésről ( Georgica ), lírai remekei az Eclogák ( 10 darab; ecloga = szemelvény ). a műfaj őse a bukolikus, pásztori költemény. Eclogáinak színhelye Itália, szereplői a pásztorok - a költő énjei. Monológjaikban a rideg valóság és az eszmény szembesül.

HORATIUS költészetéből az óda tanító, bölcselkedő típusát ismerhetjük meg. A sztoicizmus és az epikureizmus tanításait gazdagítja a költészet eszközeivel ( óda: Az állam hajójához ).