//////////////// © Mészáros Attila \\\\\\\\\\\\\\\\

Ez a dokumentum a http://www.nexus.hu/pantagruel/index/ oldalról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik. Amennyiben a szerző külön rendelkezik a szöveg felhasználási és terjesztési jogairól, az alábbi megjegyzések alá vannak rendelve az ilyen jellegű megkötéseknek. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait.

Az oldal üzemeltetője/tulajdonosa fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor azt törölje az oldal szabadon letölthető állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

A XX. század emberének életérzése József Attila lírájában

JÓZSEF ATTILA költészete rendkívül változatos. Kezdetben még érezhető rajta JUHÁSZ GYULA hatása, hiszen az ő felfedezettje volt, de hamarosan megjelenik az avantgarde hatás is. Ennek jegyében fogantak a NEM ÉN KIÁLTOK c. kötet versei is - érződik a modernizmus, KASSÁK és WITTMAN hatása. Megjelenik a kötetben a modern technika, a nagyváros világa is. A Szép, nyári este van c. versben egy széttöredezett, értelmetlenné vált világ látványát tárja az olvasó elé.

Külföldi tartózkodása során megismerkedett a szocialista eszmékkel, ezek hatására alakította ki marxista világnézetét. a DÖNTSD A TŐKÉT, NE SIRÁNKOZZ c. kötet a költő a közeli világforradalomban való hitét tükrözi. A politikai események azonban rádöbbentették József Attilát, hogy elképzelései tévesek. Gondolkodásának középpontjába az egyéni lét értelmezése került.

A kiábrándultság, az elidegenedés tájversein is érezhető. A Külvárosi éj egy nyomasztó hangulatú leírás a külváros nyomorúságáról. Egy proletárházból indul, fokozatosan kiszélesítve a kört. A Holt vidék c. versben ugyancsak sötét színben festi le a kihalt vidéket, a parasztok sorsát. A Ritkás erdő alatt c. költeményt olvasva érezhető, hogy a költő mindinkább fogékonyabbá vált az elidegenedésre. Úgy érezte, a világ ellene van, s ez szorongást keltett benne. A verset átszövi az ember távolodása önmagától.

A Téli éjszaka már a költő teljes magányára utal. Ennek oka az volt, hogy kiszorult a pártból, s magánéletében is csalódások érték. A " téli éjszaka " maga a világ, amelyben az emberi létet mutatja be. Az embernek a világban szembe kell néznie a rideg valóság nehézségeivel, ez a vers mondanivalója. A hideg éjszakában az ember a világot börtönnek érzi, a költő olyan hangulatot kelt, hogy szinte a fogak is összekoccannak.

A Reménytelenül c. versből kitűnik, hogy József Attila végül tudatosította sorsának reménytelenségét, s ebbe bele is nyugodott.

József Attila a proletariátus gyermekének vallotta magát, ahogy azt A város peremén c. költeményben is megfogalmazta. Leírja a munkásosztály jövőjét, bízik a kapitalizmus összeomlásában és a munkások győzelmében. Társai nevében beszél, megfogalmazza a munkásosztály és saját feladatát. A versből kiderül, hogy a költő reménykedett egy jobb, harmonikusabb világ eljöttében.

A költő a legnehezebb kérdéseket az Eszmélet c. versben tette fel: azon tűnődik, vajon van-e értelme a világnak és az emberi létnek. Úgy érzi, az emberi lét rabként vergődik a csillagok alkotta zárkában. Pesszimizmusának alapja a Gömbös-kormány és a német nácizmus hatalomrajutása. Értelmes és értelmetlen létről beszél, előtérbe kerülnek a külső és belső ellentmondások. A végén a világot szemlélő költőt látjuk, amint összegzi tapasztalatait.

Élete utolsó éveiben keletkezett verseinek gyakori motívuma a fenyegetettség, az otthontalanság és az árvaság érzése. Ehhez még hozzájárult annak a felismerése, hogy a világban nincs már számára betöltendő szerep, egyéni léte így véget ér.

Közvetlenül halála előtt még egyszer számot vetett életével. Feltette a kérdést, mi volt, és volt-e egyáltalán értelme életének. Ebből a számvetésből született utolsó három verse:

Karóval jöttél - megfogalmazza a bezártságból való szabadulás lehetetlenségét

Talán eltűnök hirtelen - lázadás nélkül elfogadja az egyéni lét végét

Íme, hát megleltem hazámat - tudomásul veszi feleslegességét