Ady nemcsak szép versek írója kívánt lenni, hanem egy új élet hírnöke, új Messiás is, aki a
magyarságot európai helyzetének kritikai önszemléletére akarta ráébreszteni. Úgy tört be a  ma-
gyar életbe, olyan gõgös önérzettel, mint akinek eleve joga és kötelessége ítéletet mondani.
    Hangja csupa dacos ingerültség. Önmagát különbnek látta mindenkinél, mert benne - véle-
ménye szerint - a “magyar faj” és a “mûvész” legjellemzõbb és legnemesebb vonásai egyesülnek. Büszkeséggel hirdette magáról: õ az igazi magyar, Góg és Magóg fia, õs Napkelet álmának meg-
valósítója. Önmítoszában ott élt a tragikus küldetéstudat, a mártírságot is vállaló elhivatottság, de azt is tudta magáról, hogy mint költõ sem hasonlítható össze senki mással. Ennek a hitnek az alapja éppen az volt, hogy átélte és mûvészi erõvel fejezte ki a lét és a magyar lét minden fájdal-
mas korlátját, bûnét, problémáját. Az új versek elõhangja, a cím nélküli, Góg és Magóg fia  va-
gyok én ... kezdetû költemény lírai ars poetica és programadás is egyben. A “nagyvilágot” meg-
járt, Párizsból hazatérõ s új szemléleti távlatokkal gazdagodott költõ lírai vallomása ez a vers: írói szándékainak összegzése ez a vers, a hazához való ragaszkodásának összetett érzelmû kifeje- zése. Az elsõ két versszak hasonló szerkezeti felépítésû: A kezdõsorok erõteljes hangütésû kije-
lentéseit a záró sorok bizonytalanságot tartalmazó kérdései követik, s már a költemény elsõ felé-
ben megteremti a mû egészének egyre fokozódó tragikus-elszánt kettõsségét, feszítõ ellentétét. A kijelentõ mondatok szimbólumai csaknem ugyanazt az érzést, élményt szuggerálják: a bezárt, elát-
kozott, pusztulásra ítélt néphez való sorsszerû kötõdést és a teljes azonosulást, az õsi múlt vállal-
ását és egyben a közösségbõl való kizártság tragikumát. A kérdõ mondatok tétova, engedélyt kérõ félelmében egyelõre csak a hazatalálás, hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a bezártság eltûnésének bizonytalan re-
ménysége is. Szimbólumok tartalmának megközelítése a mai magyar olvasó számára már magya-
rázatot igényel - Góg és Magóg neve több helyen is elõfordul a Bibliában: mindkettõ az isten-
ellenes, Izraelt próbára tevõ pogányság jelképe, de hatalmukat Isten el fogja pusztítani.  Anony-
mus a magyarok õseivel azonosította õket. “Verecke híres útja” egyértelmûen a honfoglalásra utal, Dévény pedig a régi történelmi Magyaro. ny.-i kapuja, határállomása volt: itt ért a Duna magyar területre. Ezeknek az ismeretében tovább bõvül az elsõ két strófa jelképes tartalma: Góg és Magóg népe az ércfalakkal körülzárt, pusztulásra ítélt, az élettõl elrekesztett keleti  magyar-
sággal azonos, s a versben megszólaló hangsúlyozza népével való sorsközösségét, különösen az elsõ sorok végére helyezett nyomatékosított névmással: “vagyok én”; “jöttem én”. kívülrõl dön-
geti a kaput, falat, hogy bebocsássák, hogy elsírhassa népe sorsát. Ezért kíván nyugatról betörni az új idõk új dalaival. A jelképek mélyén ott lappang népe megszabadításának, kiszabadításának vágya, új élettel, éj kultúrával való megváltásának óhaja, reménye is. Szembekerül az elsõ két versszakban a hiába és a mégis: a küldetés hiábavaló reménytelensége, de az ebbe beletörõdni nem tudó, nem akaró, szembeszegülés daca. S ellentétben áll a cselekedni vágyó “én” s a cselek-
vést megakadályozható “ti” is. Ezek az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belsõ feszült-
ség a régi magyar történelembõl vett szimbólum ok révén inkább elmélyül és kibontakozik. A “ti” tartalma a jelképrendszerben körvonalazódik: az énekes Vazult eltiporni akaró durva erõszakkal, az új dalokat elátkozó Pusztaszerrel, vagyis a jelen minden haladást gátló hatalmával azonosul. Ezzel a hatalommal száll szembe - még ha reménytelenül is - a lírai én elszántsága. - A 4. vsz.-
ban a “de” ellentétes kötõszó után háromszor hangzik fel a “mégis”, megszólal a lázadó eltökélt-
ség, mely nem engedi eltiporni, elhallgattatni magát. Halmozott állapothatározókban kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is diadalmasan, jövendölésszerûen szólal meg a remény: Az új szárnyakon szálló dal végül mégis gyõztes, új és magyar lesz. A költemény egyik  kulcs-
szava a hatszor ismétlõdõ “új”, ez a szó azonban nem a nemzeti hagyományokat tagadja. A vers egész jelképrendszerébõl kiderül ugyanis, hogy a költõ a nemzeti múlt vállalása mellett érvel, s a jövõ fejlõdését összekapcsolja a múlttal. A hiábavalóság élménye s ennek ellenére a mártíriumot mégis vállaló elszántság szólal meg A magyar Messiások c. költeményben. A nyolcsoros versbõl árad a fájdalom: a költõ átérzi a magyar Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza a kétszer elõforduló “ezerszer” számhatározó erõs túlzása, a szóismétlésekbõl fakadó rímek fáradt egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást; nem csak megokolja, hanem el is mélyíti a reménytelenséget s a céltalanságot: a megváltódás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs követi, a tevéssel pedig a semmi kapcsolódik össze. A magyar Messiások sorsa a meddõ áldozat, a magyar sivatag halálra ítél minden megváltási szándékot. A szomorúság mélyén azonban fölfe-
dezhetõ a konok mégis - morál: a bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is vállalják a megváltást ígérõ küldetésüket. A strófák végi ráütõ rímek poétikailag húzzák alá ezt a meg nem hátráló bátorságot. Az új versek legelsõ költeményének önérzetes, profetikus hangjára rímel a kötet záródarabjának, az Új vizeken járok c. mûvészi öntudata. Önmagával szemben a legmagasabb igényt állítja fel. Élete nagyszerûségének és sorsszerûségének érzése szólal meg itt is, mint oly sok költeményben.