Janus Pannonius és Balassi Bálint a reneszánsz korszakban élt. Janus, a 15. századi humanista költo teljesen másképp érzékelte a háborút és a békét mint Balassi, aki a 16. Szazadban, a törökkel folyatott harc szüneteiben írta verseit. Ez a más szemlélet leginkább két versben érvényesul: Janus: Mikor a táborban beteg volt, és az Egy katonaének címu Balassi versben.
A kornak megfeleloen Janus Pannonius elutasító véleményt alkot a háborúról. Gyulöli, mert miatta kellett elmozdulnia otthonából, ahol mindene megvolt: "odahagytam az árnyat, a békét", "könyvek szepségétol gyönyörködni". Ugyanakkor önmagát is okolja, mert kalandra vágyva ("csábítottak a vad harcok") és persze a királyi parancsra csatlakozott a sereghez, ahol dicsoség helyett egy súlyos betegséget szedett össze. Békeszereto természetébol adódóan a háborút egy olyan békának tekinti, amit - bármennyire is utál - le kell nyelnie, végig kell csinálnia. Ezzel a magatartásformával ellentétben Balassit lelkesedéssel, hazaszeretettel tölti el a csatának csak a gondolata is, "Ellenségnek hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul", ami értheto, ha Magyarország akkori állapotára gondolunk. Azonkívül a  harc lehetoséget adott neki elvesztett becsületének, jóhírének visszaszerzésére. Ez világosan kiderül az Egy katonaének hatodik versszakábol. Lehet, hogy o sem szerette (annyira) az öldöklést, de önszántából akart harconi a szabadságért. Janus Pannonius és Balassi is leírja, hogy a háborúban bárki meghallhat, de csak Balassi emeli ki a hosi halál szépségét.
    Mindketten használnak naturalista elemeket a harcok leírásához. Janus minden bajt eltúloz, a dolgokat mindig csak a rosszabb, vagy a legrosszabb oldaláról képes szemlélni. Ezzel ellentétben Balassi mindig szépít, bármilyen eseményrol (pl.: halálról) legyen is szó: Hiába hal meg egy vitéz, elvesztése nem volt hiábavaló, hiszen a nagybetus HAZÁT próbálta megszabadítani az ellenségtol - ez a hosi halál gondolata.
    A versekbol információkat szerezhetünk az akkori harci öltözékekrol ("testemet olasz pancélba borítom", "párduc kápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik") és hadviselési módokról is. Megtudhatjuk, hogy a különbözo idokben mi számított ütoképes hadseregnek (vértes páncélozott lovasság, illetve könnyulovasság).
    A béke és az utána való vágyakozás is különbözo módon jelenik meg. Ez Janus Pannonius versében viszonylag nagy méretben található. A humanizmusra jellemzo módon az ókori mitológiából vett elemekbol rakosgatja össze a mindazt, amit mondani akar (pl.: Prométeuszt okolja a béke elvesztéséért). Verseibol kiderül, hogy szinte gyulölte a háborúzást. Ez a humanista szemléletbol következik, mivel az ellenfelek emberek voltak, és el kellett pusztítani oket a csaták megnyeréséhez. Az ókor szépségét, régebbi otthonának nyugalmát a béke megtestesítojeként írja le. A költo békevágyát tehat az ókorba visszamutató soraival fejezi ki. Janus Pannoniussal ellentétben Balassi nem, vagy csak rejtve foglalkozik a békével. A történelmi alaphelyzetbol kiindulva csak akkor lehetett volna igazi béke, ha a törököket kiuzték volna Magyarországról. Békevágyát a költo legfelljebb csak akkor tudta kifejezni, amikor a harcok végérol írt (ami persze nem következett be életében).
    A vélemények közötti ellentetek kialakulásában jelentos szerepet játszik az ido. Janus Pannonius például egy békésebb korszakban élt. E nyugalom után fellépo "kényszer"-háború rémségei mely nyomokat hagyhattak az iróban. Ezek az élmények vezethettek arra, hogy muveiben jobban érzodik a háború elutasítása. Azonkívül összeférhetetlennek tartotta a költoi életmódot a csatározásokkal. Balassi életében viszont teljesen más volt a helyzet. A haza védelme elsobbrendu volt bármihez képést. Másreszt, szerintem o élvezte is a harcokat. Hatalmas hazaszeretete, harci és irodalmi muveltsége révén teljesen természetesnek tartotta a harcok melletti versírást.
    A haború minden idoben szörnyu volt (és az is lesz). Ha a harcosabb természetu Balassi tovább élt volna, biztos hogy o is belatja, hogy a háború, a gyilkolás mellett a béke sokkal nagyobb kincs.