Arany János balladái
 
    Az irodalmi közvélemény Petõfi mellett az egyik legnagyobb magyar költõnek tartja Arany Jánost. "Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tõle vezet, a magyar szellemi életnek õ a sugárzási központja" - írta róla Szerb Antal. Tehát összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom az õ koráig produkált. Németh G. Béla szerint a "magyar vers és nyelv legnagyobb mestere", aki a magyarságot és a mûveltséget elválaszthatatlannak tartotta. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petõfi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzõt. Petõfinek arra a kérdésére: "Ki és mi vagy? hogy így tûzokádó gyanánt | Tenger mélységébõl egyszerre bukkansz ki" öntudatosan felelte válasz-episztolájában: "S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala.".
    Arany közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került az 1840-es évek vége felé. Nem nyugodt ebbe bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus mûveket alkotott, melyekben világutálatát fejezi ki (Bolond Istók 1850). Késõbb népies jellegû idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).
Végleges megoldást jelentett a balladák írása. A mûballada Európában a romantika korában lett népszerû, mikor megnõtt az érdeklõdés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg õsi népköltészeti mûfaj. A romantikus ballada epikus mûfaj, de három mûnem határán helyezkedik el. Greguss Ágost meghatározása szerint: "a ballada tragédia dalban elbeszélve". Cselekménye sûrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit a balladai homály borítja. Drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja, lírai jellegét a dalforma és az érzelmekrõl szóló tartalom szolgáltatja, s az elbeszélés kölcsönzi az epikai jelleget. De az események nagy része drámai párbeszédekbõl vagy lírai monológokból áll össze. A magyar mûballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót, a kelta és a székely balladákat tekintette mintának. Ez a mûfaj végleges megoldást jelentett neki válságkorszaka után, hiszen remekül el tudott rejtõzködni szereplõi mögött.
    1853-tól kezdte írni õket Nagykõrösön. Erre az idõre kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport magához vonta s nézeteiket az ellenállást illetõen részben magáévá tette. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövõbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erõsíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésûek.

    Balladáit különbözõ szempontok szerint lehet csoportosítani:

1, Keletkezési hely szerint: - Nagykõrösi balladák (1850-es évek)
            - öregkori, pesti balladák (1870-es évek)
2, Szerkezete szerint: - lineáris (Ágnes asszony)
   - párhuzamos (Szondi két apródja)
3, Témája szerint:
 - Történelmi balladák, tárgyukat fõleg a XIV.-XV. századból, az Anjouk, a      Hunyadiak korából s a török korból merítette (Mátyás anyja, Szondi két apródja)
 - Népéleti (Ágnes asszony, Szõke Panni, Tengeri - hántás)
 - Lélektani: lélekállapot - változásokat tükröz, gyakran tragikus   végkicsengésûek (Tetemre hívás, Ágnes asszony)

    Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Balladáinak szerkezete újszerû: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idõsíkok váltogatásával, filmszerû vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.
Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bûn és bûnhõdés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágens asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bûn és bûnhõdés, mely az elsõ négy strófában -  a balladai homálynak megfelelõen - még csak sejthetõ (véres lepedõ, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mû elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebbõl következõen nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetûnek is tekinthetõ. A mû három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megõrülésérõl szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara megrázkódtatásszerûen következik be a vér láttára.
Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhetõ meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetõen. Az asszony bûne itt még csak sejthetõ. A refrén: "Oh, irgalom atyja ne hagyj el" többrétegû: mondhatja Ágnes belsõ zûrzavarában, mondhatja a költõ csodálkozva a bûn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.
A következõ szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megõrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektõl a teljes tébolyig. A részletezõ elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bûne - szeretõjével együtt megölte férjét - csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedõbõl. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést. Arany is mély részvétet érez iránta, de bûne alól feloldozni mégsem tudja: "eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled".
A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sûríti magába. Az idõ megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedõ, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenõ ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetõség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az õrületnél nagy büntetés; A harmadik értelmezési lehetõség szerint Ágnes a bûnbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy õrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetõsége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mû az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja "régi rongyát", mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedõt.