Az avantgárd (elõõrs) mozgalmak szakítottak a hagyományos mûvészettel, a mûvészi kifejezés új és korszerû formáit akarta felkutatni. Nem csak a mûvészetet, hanem a társadalmat is át akarta formálni. Mindegyik irányzat társadalmi programmal lépett fel, azzal az elképzeléssel, hogy az ember, az erkölcs, a társadalom átalakításával az élet új távlatait nyithatja meg.
Az avantgárd
irányzatoknak két fõ vonalát szokták
megemlíteni:
1.
szertelenebb, zaklatottabb, fõképp érzelmi, indulati
(futurizmus, expresszionizmus, Dada,
szürrealizmus) - formabontás
2.
inkább intellektuális irányzat (kubizmus, konstruktivizmus)
- formaépítés
A kubizmus: A mûvészet új korszakának kezdetét jelenti. A képépítés módját tökéletesen átalakították. "A festészetnek nem az a feladata, hogy elmondjon egy történetet, hanem az, hogy megszerkesszen egy addig nem létezõ képi valóságot." A klasszikus perspektíva helyett egyszerre ábrázoltak több nézõpontból, tört síkokon. A mûvész a látvány töredékébõl szabadon építi fel a képet; mellõzi az illúziókeltés fõ eszközét, a színeket, a képeken a tárgyaktól függetlenül a barnásszürke és annak árnyalatai uralkodnak. Képviselõk: Picasso, Braque.
A futurizmus: Olaszországban született stílusirányzat (tört. háttér: gyarmatszerzési háborúk, általános elégedetlenkedés). Marinetti kiáltványa: a múlt mûvészetének leáldozását és a jövõ (futuro) mûvészetének megszületését hirdette, s az egész élet átalakítását ígérte. A kiáltvány a modern jövõt a technika csodáiban, a rohanó, lüktetõ életben látta. Megfogalmazása alkalmat adott a szélsõséges érzések belemagyarázására is. A futuristák úgy látták, hogy az élet értelme a mozgás, korunk jellegzetes élménye a dinamika. a mûvész feladata ennek a dinamizmusnak a kifejezése. Legfõbb eszményük a gép. Képviselõk: Marinetti, Boccioni
Az expresszionizmus : Az expresszionizmus Németországban bontakozott ki, mûvészcsoportok formájában (Die Brücke, Der blaue Reiter). Mûvészetüket az ember iránti vonzalom jellemezte. A fametszetek fekete-fehér kontrasztjait különösen alkalmasnak találták arra, hogy kifejezzék mûvük elementáris mondanivalóját. Az eldurvuló világban lévõ elesett emberekért emelték fel a szavukat. Úgy látták, hogy nem az ember a rossz, hanem a társadalom, a világ. Költészetben a költõ mindig az érzések, indulatok intenzív kifejezése érdekében merész egyéni szóképeket használ, belsõ látomásait vetíti ki. Nem a külvilág tárgyait ábrázolja, hanem a mûvekben lecsapódó indulatot, szenvedélyt próbálják kifejezni. Képviselõk: Van Gogh, B. Brecht.
A Dada: Svájcban született irányzat. Tagjai, képviselõi szembefordultak az egész polgári világgal. Céljuk a társadalom minden hagyományos értékének lerombolása volt. Legfõbb kifejezõ eszközük a meghökkentés, a botrány. Ezzel akarták provokálni a jó ízlést, tiltakoztak az uralkodó erkölcsi dogmák ellen, fel akarták szabadítani az ember belsõ erõit. A dadaisták a verset véletlenszerûen kiválasztott, gyakran értelem nélküli szavakból rakják össze.
Szürrealizmus: A Dada folytatása. Szenvedélyesen kereste
azokat a módszereket, amelyek segítségével
az ember újra megtalálhatja a közvetlen életet,
az ártatlanságot, a szabadságot.
Úgy vélték,
hogy az ember hamisítatlan, igazi énjét a tudatalatti
világban találhatjuk meg. Ha átengedjük magunkat
a tudatalatti látszólagos önkényének,
az álom révén meghódíthatjuk a szürreális
életet, eljuthatunk az ésszel meg nem ragadható jelenségek
világába. A mindennapok megszokott gondolkozásmódjától
segít elszakadni a humor. A szürrealizmus különösen
kedvelte a fekete-humort. A szürrealisták kidolgozták
sajátos alkotómódszereiket is. Ilyen volt az önmûködõ
írás, mely a szabad képzettársításon
alapult. Képviselõk:Salvatore Dali,Éluard,
Breton,Aragon
Konstruktivizmus : A szürrealizmussal több vonatkozásban
is ellentétes áramlat. Kompozí-
cióit legtöbbször
szigorú mértani formákból építi
fel a síkban vagy a térben. Nem a mondanivaló volt
a fontos, hanem a megszerkesztettség. A geometria alapegységeit,
a legegyszerûbb elemeket haszmálták fel a kifejezésre.
Képviselõk: Piet Mondrian