A XVI. század gazdag irodalmi életének legnagyobb teljesítménye Balassi Bálint költészete. Õt tekinthetjük a magyar nyelvû irodalom elsõ klasszikusának, világirodalmi szintû költõjének: tehetségével és kitûnõ formaérzékével múlta felül kora átlagköltõit. Ízig-vérig reneszánsz egyéniség volt. Életének mindegyik jelentõsebb eseménye hozzátartozik a reneszánsz kor világához: a vitézkedés és a szerelem, a versírás, a felekezetváltoztatás vagy a házasság. Stílusának jellemzõ sajátosságai a harmóniaigényébõl fakadnak: fõ témája a szerelem. A reneszánsz minden ismérve kimutatható költeményeiben: fõleg szerelmi és katonadalaiban az eszményítés-költészete. Õ szólal meg verseiben elõször magyarul, s katonaköltõ lévén nála szerepel elõször az "Édes hazám gondolata". Legfontosabb forrásai: a reneszánsz sajátosságokat szolgáltató európai humanista szerelmi költészet, a közvetlen magyar költészeti elõzmény s a kódexirodalom. Verseit ciklusokba rendezte, összefüggésrendszerré formálta. Minden a tudatos szerkesztés következménye. Balassi eredetiségével, a reneszánsz stílusjegyek alkalmazásával mindannak az összefoglalója, amit a magyar költészet a középkorig produkált.
    A haza eddig hiányzott Balassi szótárából, a szülõhaza csak 1589 után szépül "édes hazává", "jó Magyarországgá", most mikor hazátlanná vált és bujdosnia kellett. (A tatárok elleni hadjárat hírére Lengyelországba bujdosott.) A búcsú, az emlékezés és a visszatekintés az ihletforrása az Egy katonaének: In laudem confiniorum (A végek dicsérete) címû versnek. Balassi a XVI. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc. A vers felépítésében a mellé- és fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje érvényesül, uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Szerkezete: "hárompillérû verskompozíció":

1. versszak: A végbeli élet dicsérete. A költemény címzettjei a vitézek (nemcsak róluk, hanem
                    hozzájuk is szól a költemény).
2-4. versszak: Elsõ strófa állítását igazolja, részletezi: megjeleníti a végvári élet mozzanatait.
                       Érzelmi érvekkel akar meggyõzni e élet szépségérõl.
5. versszak: A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli, a vitézek erkölcsi
                    magatartásáról beszél.
6-8. versszak: Mozzanatos képek peregnek a katonaéletbõl, vitézi élet árnyoldalai kerülnek
                       elõtérbe. Önfeláldozó sors képe jelenik meg, mely dicséretessé teszi a végbeliek
                       példáját.
9. versszak: Nagy erejû érzelmi kitörés, a költõ áldása és búcsúja.

    Balassi egyik legáltalánosabbnak tekinthetõ kompozíciótípusa a hárompillérû versszerkezet, amelyben az elsõ, a középsõ és az utolsó versszaknak van kiemelkedõ jelentõsége. Elsõ: intonálás, felvillantja a gondolati tartalmat. Középsõ: eszmei súlypont, magába sûríti a gondolati tartalmat. Utolsó: összegzés, lezárás, visszautal a lényegre. A középsõ szakaszok érvelések, a gondolati tartalmat konkretizálják.