Az ódaköltõ Berzsenyi

    Berzsenyi Zrínyi után az elsõ színvonalas költõnk, aki a magyar nemesség eredetét, történetét és némi öntudatát szólaltatta meg költészetében. Szerb Antal szerint nála minden az erõ körül forog. Ódaköltõként Toldi Miklóshoz hasonlítja. "Toldi erejével halmozta és dobálta egymásra a monumentális képeket. Berzsenyi életét is hatalmas erõk küzdelmeként élte meg. Büszke volt szilaj, temperamentumos természetére, de azt is tudta, a gigászi erõk reménytelenek az elmúlással, az enyészettel szemben. Az erõ mellett másik kulcsszava az elmúlás. Az elmúlás élményét saját életébõl  és a kor irodalmából merítette.
     Dunántúli nemesként, birtokosként, gazdaként írt verseket: életformája a dunántúli nemességhez kötötte mûveltsége azonban Kazinczyékhoz. Sehova sem tartozott igazán. Az övéiktõl mûveltsége választotta el, Kazinczyéktól parlagias környezete, ezért maradt tehát otthontalan.
     A romantikában általános volt az elmúlás felett érzett szomorúság és borongóság. Vigasztalásért B. Horatiushoz fordult, aki olyan nemes derûvel és bölcsességgel vette tudomásul az elmúlást. Az óda mûfaját is Horatiustól vette, (H.-nál a mûfaj még tágabb értelmezésû tematikáját és hangnemét tekintve is).
     Kazinczy is az ódaköltõ posztját jelölte ki Berzsenyi számára. Ez a mûfaj megfelelt a reformkori költészet társadalmi szerepének: a hazafiság, a nemzeti gondolat, a magyarság fennmaradásáért érzett aggodalom kifejezésének, másrészt a horatiusi tanító célzatnak: a lelkeket kívánta mûvelni, nemzetét akarta szolgálni hazafias ódáival.

A legtöbbször idézett ódája A magyarokhoz I.

     Izgatott, zaklatott menetû, nagy ellentéteket tartalmazó alkotás. A romlott jelen és a hajdani erõ feddhetetlenségének kontrasztja tölti ki a 14 szakaszos vers 12 strófáját ( tehát idõszembesítõ vers), s az egészet áthatja a nemzet sorsáról érzett aggodalom. Kulcsszava az erkölcs: a múltbeli tiszta és a mostani hanyatló ("veszni tért") erkölcs. Ez az oka a nemzet hanyatlásának.
 
1. vsz.  Megszólítással indul, már megjelenik az egész vers szerkesztõ elvét alkotó éles
            szembeállítás (egyben erkölcsi ítélet is). "Romlásnak indult" -- "hajdan erõs". indulatos
            számonkérõ hangnem jellemzi az indítást. ("Nem látod, Árpád népe miként fajul?"). A
            vers címzettje: a magyar, a nemzet, amelyhez egyes szám 2. személyben szól. Ezzel a mû
            dramatizált monológgá válik.

 2. vsz. A múlt kemény helytállását idézi. Nem idilli aranykor volt, hanem "vérzivatarok" és
            testvérviszályok dúlták az országot. (Buda vára itt a nemzeti lét, a függetlenség
            jelképeként szerepel).

3. vsz. Figyelmeztetése szerint ezt a várat szórja el most a jelen, rombolja le a "veszni tért"
           erkölcs, s az "undok vipera- fajzatok".

4-5-6. vsz. Három versszakon át a múlt bizonyító tényei sorakoznak. Lényege: a nagyság és erõ,
                   a veszélyekkel büszkén szembeszálló rendíthetetlenség szilárd alapja a régi erkölcs
                   volt.

7-10. vsz. A következõ négy versszak fájdalmas önostorozás, a jelen bûneinek itt olvashatjuk
                  legbõvebb felsorolását:
                      - a belsõ szétzüllést
                      - a tiszta erkölcs eltûnését
                      - a gyönyörhajhászó elkorcsosodást
                      - a hagyományok megvetését
                      - az anyanyelv elhagyását.

                    Egyetlen, részletezõ hasonlat érzékelteti a lassú halált, az észrevétlen pusztulást. A
                    bûnök úgy pusztították el  valaha Rómát, mint ahogy a kevély tölgyben lakozó férgek
                    õrlik meg a fa gyökereit.

 A 11-12. vsz. felkiáltó mondataiban újra a dicsõ múlt nagysága zeng - Attilát, Árpádot,
                    Hunyadit említve. Egyszerre szólal meg a büszke öntudat és a csüggedt KIbrándulás.

 13-14. vsz. Hangváltás következik az utolsó 2 versszakban: az ostorozó kemény ódai hangot
                    elégikus megfogalmazás váltja fel. A költõ lemondóan összegzi fájdalmas
                    tapasztalait: játékszerek vagyunk csupán a sors kezében, a hajdani erõs
                    birodalomnak példája történelmi szükségszerûséggé emeli a pusztulást.
                    Az utolsó 2 vsz.-ban a beszélõ és a megszólított viszonya megváltozik, T/1 válik
                    uralkodóvá: bizonyítja, hogy a költõ végül mégis vállalja sorsközösségét az
                    elsiratott nemzettel.
 

A magyarokhoz II.
 
    Az elsõ óda pesszimizmusával szemben ebben a kezdeti riadalom a jövõbe vetett hitbe vált át.
történelmi háttér: 1807-ben keletkezett, körülményei:
 - a  napóleoni háborúk Európát megingató hatása, az ulmi vereség
 - közvetlen kiváltó oka pedig I. Ferenc császár  népeihez intézett kiáltványa
    A konkrét események fölé nõve a vers minden korra érvényes erkölcsi ítéletet fogalmaz meg.
    Szerkezetét 2 féle módon jellemezhetjük:
 1. vagy egy  általánosítást jellemez konkrét dolgokkal, példákkal
 2. vagy konkrét kijelentésekbõl, példákból von le általános érvényû következtetést
Elsõ szerkezeti egység: 1-3. vsz. A vers monumentális képekkel kezdõdik. Ezek a mitológiai és természeti képek a magyarság veszélyeztetettségének képzetét keltik. A "bús tenger" metafora tragikus érzést visz a versbe, mert a történelem  tragikus, a végzet játszik az emberrel. Ezt a történelmi felfogást bizonyítja a 2 vsz. is az ádáz Erynnis, a bosszúállás istennõjével.
Az 1-2. sort két jelentésszinten lehet értelmezni:
 1, A TENGERREL AZONOSÍTOTT VILÁG ÕRJÖNG
 2, a végzet õrjöngését jelképezi. Erynnis mûködésének következménye az öldöklés, a   háború, a teljes káosz .
Az 1. vsz. általános megállapításait a 2. és 3. vsz. konkrét példákkal bizonyítja. A 2. vsz. felsorolásai a napóleoni háborútól feldúlt világnak a tablóját festik meg. Egy 2 soros összegzéssel, általánosítással zárul az 1. egység, amely nagyon ellentmondásosan értelmezhetõ:
 "A népek érckorlátai dõlnek, S a zabolák s kötelek szakadnak."
Az eddig örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott, államhatárok, törvények, erkölcsök, szokások megváltozhatnak, semmiben nincs állandóság. Ebbõl a megrendítõ élménybõl azonban nem a kétségbeesés fakad, hanem éppen ellenkezõleg: az ábránd és hit, hogy a bölcsen kormányzott hajónk (államunk) "állni tudó" lesz a habok közt. Vagyis nemzetünk, hazánk nem fog elpusztulni, történelmi kivételként kívül marad az örökös változás szükségszerûségén. A hit alapja:
 1. a Titusnak nevezett I. Ferenc és a nemzet szilárd egysége, mely õrzi a régi rendet
 2. lélek s szabad nép erkölcsi-fizikai fölénye, mely csuda dolgokra is képes
A tenger jelentése ebben a részben tovább gazdagodik. A latin költészet nyomán a hajó és a tenger metaforáját a történelmi viharokban erõs kézzel irányított álamként értelmezi Berzsenyi.
 Az 5. vsz. egy lelkes felkiáltássorban ("Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet, ordítson ..."), E/2-hez intézve: egy emberként szólítja fel Berzsenyi a magyarságot, hogy egységre buzdítson. Ezt egy személyes hitvallás és példaadás követi. Nem a túlerõben, hanem az erkölcsben rejlik a népek fölénye.
 A vers utolsó 2 sora tömör, epigrammaszerû; 3-szor említ történelmi példát, ezzel is bizonyítja igazságát, meggyõzõdését. A befejezés tehát erõt sugall.
 A verset a szabadság verseként is szokták emlegetni (Kodály megzenésítette), mert az utolsó vsz.-ban elszakad a konkrét ( helyi és idõbeli) kötöttségektõl, és egyetemes erkölcsi tanítást ad.

Az  Osztályrészem-et a nemesi megelégedettség verseként szokták nevezni, a vers befejezése azonban az elégiák felé mutat. Ezért soroljuk ezt a verset B. elégikus korszakába.
 Az 1-2. vsz. hajóképe Horatiustól  való: az emberi életutat a veszélyes tengeri hajózással azonosítja. (Az okosan kormányzott hajó a középuta választja). B. csak röviden utal a "szelek mérgére", a "sok ezer veszélyre". Témája a megérkezés, a  partra szállás a békés kikötõben. Mondatai: 2-2 rövid kijelentõ mondat: véglegességet sugallnak. Mind a négy ugyanazt a gondolatot variálja: a megmásíthatatlanság érzetét keltik. Az élet viharain szerencsésen túljutott "heves ifjú"  élete fordulópotjához jutott: felnõtt lett, lezárult egy szakasz az életében. A biztonság jólesõ érzése mögött ott rejlik az ifjuságtól való búcsú fájdalma is: ráeszmélés az idõ visszafordíthatatlanságára. Ezért a költõnek szüksége van az önvigasztalásra, s ezt "boldog megelégedés"  illuziójával teremti meg.
Érvei: 1, jómódú földbirtokosi élet
 2, a kiegyensúlyozott családi élet boldogsága
Mindez azonban egyfajta szembesítéssel történik, (értékszembesítõ vers) olyan összehasonlításban, amelyben saját birtokának gazdagsága eltörpül, kiábrándítónak hat az ókori irodalomból ismert görög tájak pompájához képest. A verszakot kérdés (valójában erõs állítást tartalmazó felkiáltás) zárja le "kegyes istenimtõl kérjek e többet?" Ez a túlzott bizonygatás inkább az elfojtani vágyó elégedetlenség megnyilvánulása.