1776. május 7-én született Kemenesalján, régi középbirtokos nemesi családban. Édesapja jogot végzett, de leginkább csak gazdálkodott. Berzsenyi tõle tanulta meg az írást, olvasást. 1788 õszén került a soproni evangélikus líceumba. Kisebb megszakításokkal közel hét esztendõt töltött itt. Többször is összeütközésbe került a tanárokkal, 1793-ban megszökött Sopronból, beállt katonának. Középiskolai tanulmányait nem fejezte be, 1795-ben félbeszakította deákpályáját. Sokat olvasott, megtanult latinul és németül. Igen részletesen ismerte az antik görög-római mitológiát, költõi mintaképe a klasszikusok között Horatius volt. Egy ideig Niklán, nagybátyjánál húzta meg magát. 1799-ben feleségül vette Dukai Takács Zsuzsannát, az ifjú pár Sömjénben telepedett le. 1804-ben költöztek Niklára, önállóan gazdálkodott. 1796-tól verseket ír, titokban, mindenki elõl rejtegetve õket. 1803-ban Kis János nemesdömölki evangélikus lelkész, a kor egyik jeles költõje, rajtakapta „firkálásai" közben, fölfedezte benne a költõt. Kis János három költeményt rögtön el is küldött Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi egy teljes verseskötetet küld Kis Jánosnak, ezt õ átadta Kazinczynak. 1810-ben és 1813-ban járt Pesten, ahol megismerkedett Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal és Horvát Istvánnal. 1812-ben egy hetet Bécsben töltött. Niklán a gazdálkodó élet sok gondja, családi nehézségek és más megpróbáltatások is okai lehettek viszonylagos költõi terméketlenségének. Ebben az állapotban érte Kölcsey kemény recenziója (bírálata), mely a Tudományos Gyûjteményben jelent meg 1817-ben. Berzsenyi na kritikát megalázónak, személyes sértésnek fogta fel, legfõbb vágya volt, hogy méltó választ adhasson Kölcseynek. Két válasz is született: elõször írt egy antirecenziót, majd évekig dolgozott Észrevételek Kölcsey recensiójára címû munkáján, mely 1825-ben jelent meg a Tudományos Gyûjteményben. 1830-ban az Akadémia filozófiai osztályán taggá választották. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1836 február 24-én halt meg Niklán.

2. Berzsenyi Dániel költészete

Berzsenyi verseit nem lehet korszakolni, mûfajonként csoportosítjuk õket: legkorábbi idõszakában ódákat írt, ezután elégiákat, majd episztolákat. Költészetére jellemzõ a klasszicizmusból a romantika felé való átmenet.

óda:-- az ókorban hosszabb filozófiai költemény

-- az újkori költészetben fennséges tárgyról magasztos hangnemben írt lírai költemény

elégia: görög eredetû mûfaj, eredetileg disztichonban írt hosszabb költemény, lírai és epikai elemekkel. Az újkori költészetben elégikus hangnemû lírai költemény; rezignált (lemondó) lelkiállapot alapja értékveszteség, s az ebbõl fakadó nosztalgia.

episztola: verses levél, legtöbb esetben nem csak magánközleményt tartalmaz, hanem mûvészeti, erkölcsi, világnézeti elvek kifejtését is.

3. Ódák

Berzsenyi ódái 1810 körül keletkeztek, a magyarokhoz szólnak, különbözõ történelmi helyzetben. A költõ figyelmeztetni akarja a magyarságot: nemzeti összefogásra, magas szintû kultúrára van szükség a nemzet fennmaradásához. Az ódák gondolatmenete a jeremiádok gondolatmenetét követi.

-A magyarokhoz

- a vers a jeremiádok gondolatával indul: Isten jogosan sújtja a magyarságot (1-3. versszakok).

- a múlt dicsõ tetteit mutatja be: ha a magyarság összefog, senki sem gyõzheti le (tölgyfa metafora).

- a jelen bemutatása; a magyarok kezdenek beolvadni más nemzetekbe.

- a magyarokhoz, csakis a nemességhez szól; a nemzet a nemességet jelenti.

- versformája alkaioszi strófa: három emelkedõ és egy ereszkedõ versláb

-Osztályrészem

A cím jelentése: „ami az életbõl jutott nekem". Az ódában a költõ a megelégedéssel viaskodik. Horatiusi képpel indul a vers: hajó—az ember élete (1-2. versszak). A 3-5. versszakokban önmeggyõzõ hang, boldog megelégedés, beletörõdés, végül a 6-7. versszakban a költõ bevallja, hogy nem teljesen boldog, egyetlen vigasza a költészet.

4. Elégiák

Berzsenyi elégiái 1804 után keletkezhettek, Niklán (Berzsenyi nem nevezte ezeket elégiáknak, mert nem disztichonban íródtak). Valamennyi elégia alaptémája a mulandóság, az idõ gyors múlása, minden élõ elkerülhetetlen végzete. Elsõsorban nem a halálfélelem rettegése szólal meg költeményeiben, hanem a lélek kiégettsége, az ifjú kor elmúlása, az elmagányosodás.

Búcsúzás Kemenes-Aljától (1804 körül) címû elégiájában ezt az állapotot rezignált lemondással fejezi ki.

A közelítõ tél (1804 és 1808 között) címû költeményben komor, vigasztalan hangulat uralkodik. Eredeti címét, Az õszt Kazinczy javaslatára változtatta meg, a verset többször átdolgozta.

Logikus gondolatmenet jellemzi: 1-3. versszakokban természeti leírás (csupa negatívum, hiány), az idõ múlása, a 4. versszakban fogalmazódik meg egy általános filozófiai megállapítás, majd az 5-6. versszakban szomorú lemondás, a költõ saját lelkének kiégettsége miatti panasz, a lelki tájról szóló leírás.

Képe a közelitõl a távoli felé mutat. Lolli nem egy konkrét személy, hanem általában a szerelem. Formája aszklepiadészi strófa.

-Levéltöredék barátnémhoz (1804 és 1808 között)

Mûfaja: a cím episztolát sugallna, de valójában elégia. Bámulatos jelzõhasználat jellemzi, hangulatát a jelzõkkel fejezi ki leginkább. A leírás nagyon filmszerû, a levél nem itt kezdõdik, elõzmények is voltak (költõi ürügy). A címben megjelenõ „barátném" Dubai Takács Judit, Berzsenyi feleségének unokatestvére, a kor legismertebb költõnõje.

I. 1. versszak: a bevezetés episztola-szerû

II. 2-4. versszakok: az est leírása (az elsõ két sor leírás, az utolsók a költõ lelkivilága)

III. 5. versszak: általános filozófiai gondolat; Berzsenyi élete értelmének tekinti a költészetet és a szerelmet.

Az este leírása a versben romantikus vonást tükröz.

2. versszak harmadik sor: befelé fordulás

3. versszak harmadik, negyedik sor: elmélyülés, álmodozás

4. versszak második, harmadik, negyedik sor: a múltba való visszatekintés

Az utolsó versszak ötsoros, a többi négysoros.

5. Episztolák

Berzsenyi episztoláinak témája a filozófiai töprengés, bölcselkedés. Episztolái köznapibb témájához igazodik a versforma is, 1815-ben írt ilyen mûfajú alkotásai ötöd és hatodfeles jambusokban szólalnak meg. Egy-egy kérdéskör, életét izgató és felzaklató gond alapozza meg episztoláinak témáját.

-Vitkovics Mihályhoz (1815 körül)

A vers legfõbb gondolata: Vitkovics Mihály episztolát ír Horvát Istvánnak, melyben a vidéki élet szépségeit írja le. Berzsenyi nem ért ezzel egyet, szívesebben élne a városban, hiányolja a városi életet, a városi kultúrát. Tehát Berzsenyi episztolája Vitkovics episztolájára egy válasz, a vers megírását egy konkrét élmény váltotta ki (egy folyóiratban olvashatta Vitkovics levelét).

Szerkezet:

I. 1-2. versszak: a keletkezés körülményei, az élmény

II. 3. versszak: a városkép leírása; költõi túlzások; a távolitól a közeli felé irányul; ellentétet állít Vitkovics levelével szemben

III. 4. versszak: az emberi világ bemutatása (a társaság, beszélgetések, összejövetelek)

5. versszak: a természet közelsége, a liget; a színház közelsége

6. versszak: a vers tengelye; költõi kérdés, filozófiai gondolat (a felvilágosodás gondolata); a boldogság mind a városban, mind vidéken megtalálhatók

IV. 7-8. versszak: a vidéki élet bemutatása (túlzások, hasonlatok), Vitkovics véleményével ellentétben áll

9. versszak: önmeggyõzõ hang (város—vidék)

V. 10. versszak: filozófiai gondolat — a felvilágosodás eszméi

11. versszak: Vitkovicshoz szól, Berzsenyi azt tanácsolja, hogy maradjon Pesten, ne vágyjon vidékre

12. versszak: filozófiai gondolat, költõi kérdés: „Kívánhatunk-e s lelhetünk-e több jót?", melyre Berzsenyi válasza egyértelmûen igen.

Az utolsó négy sor levélszerû elköszönés, a közeli találkozás lehetõsége. A vers kifejezõeszközeiben érezhetõ a romantika hatása.