Berzsenyi elégiáiban olyan összetett, összegzô élmények jutnak kifejezésre, ahol az illúziókból való kiábrándulás a valóság felismeréséig jut. Az ifjúság elmúlásának fájdalmát a költô az elmúlás egyetemes élményévé teszi. Elégikus versei tele vannak olyan hangulati jelzôkkel, amelyek elvezetnek az érzelmesség felszínétôl a vallomások telítettségéig, így a romantikus elvágyódás bánattá és lemondássá érik. A Berzsenyi-féle elégiai táj talán a legszebben az érték- és idôszembesítô, illetve létösszegzô költeményében, A közelítô télben ölt testet.

A verset dús források táplálják: a költô magánya, az élethez fûzôdô drága kapcsolatnak a megszakadása, kiábrándulás, a sorsára való rádöbbenés. A költô életének ôszéhez ért, utolsó szerelmi vágyakkal a szívében. Maga a cím is hordozza ezt a lopva közeledô elmúlás riadalmát, és ez predesztinálja az egész vers hangvételét. Mégis elsôsorban nem a halálfélelem rettegése szólal meg költeményében, sokkal inkább a lélek kiégettsége, elsivárosodása, az ifjúság elmúltával az öröm és a szépség nélküli élet kifosztottsága, egyhangú monotóniája és az egyre elviselhetetlenebbé váló elmagányosodás. Életébôl lassan eltûnnek a magasra röpítô szenvedélyek, érzelmek, köztük a szerelem is. A vers témájából fakadóan Berzsenyi a múlt és jelen értékeit vizsgálja, így a nosztalgikus életérzések feltárása, illetve a költô által vágyott eszmények és a tapasztalati valóság feloldhatatlan ellentéte adja a mélyen elégikus hangnemet.

A mû felépítése könnyen követhetô, a költô gondolatmenete logikus: az elsô szerkezeti egységben az ôszi természetet festi le, majd egy általánosító rész következik, zárásként pedig saját életére alkalmazza a tanulságot. (Érdemes megfigyelni, hogy Babits Mihály az ôsz és tavasz közöttben a közelítô tél több motívumát is átvette, így a szerkezeti felépítést is.) Az elsô három strófában a költô nemcsak az ôszt festi le, hanem a nyár és a tavasz hiányát is. Így átminôsül a cím ígérte leírás, s ez kettôs hatást vált ki: nemcsak a jelen sivárságára döbbent rá, hanem a múlt értékeinek visszahozhatatlan elvesztésére is. Annál is inkább, mert a múltat idillé próbálja varázsolni a visszafelé nézô emlékezet, a megszépítô idôbeli távolság. Ezt nyomatékosítják a múlthoz kötôdô pozitív értékû, antik hangulatú szavak, utalások: a kertet "ligetté", "rózsás labirinth"-tá eszményíti Berzsenyi, melyben "Zephyr" lengedezett és "symphonia szólt". Az elsô három versszakban összesen hét tagadószó fordul elô, és ezt fokozzák a negatív tartalmú szavak: "hervad", "hullnak", "homály", "borong", "szomorú", "kiholt", melyek egy ellenidillt vázolnak fel. A pompa tagadása teszi még élesebbé, fájdalmasabbá a verszene sugallta melankóliát. A képi ellentétek konkrétságukon túl az öröm és a gyász, az élet és a halál komor szembenállását képviselik. Fontos megjegyezni, hogy a természet - mint a Levéltöredékben - lelki tájat is jelent, s e kettô harmóniája jelenti a költô számára az idilli nyugalmat. Ezért érdekes, hogy az elmúlás egységes drámája játszódik le elôttünk a természetben, az egyetemes létben és az egyén életében egyszerre. A tartalom és a forma ilyen mûvészi egysége a világ-irodalomban is ritka, talán csak Goethe tudta megvalósítani: "Immár minden bércet / Csend ül, / Halk lomb, alig érzed, / Lendül: / Sóhajt az éj. / Már búvik a berki madárka, / Te is nemsokára / Nyugszol, ne félj..." (Vándor éji dala).

Berzsenyi az elsô három szakaszban a természet lefestésével érzékelteti az idô kérlelhetetlen múlását, majd a táj korlátait romantikus merészséggel töri át, és a "szárnyas" idôvel a végtelenségbe ér, ahonnan nézve minden csak átmeneti jelenség: "Oh, a szárnyas idô hirtelen elrepül, / S minden míve tünô szárnya körül lebeg! / Minden csak jelenés; minden az ég alatt, / Mint a kis nefelejcs, enyész." Míg Kemény Zsigmond mindent úgy élt át, hogy észrevette a bennük rejlô tragikumot, Berzsenyi minden dolognak - így a törékeny kis nefelejcsnek is - a mulandóságát érezte rögtön: "Még eddig a mulandóságnak magvát sem éreztem ereimben; de most érzem egész semmiségemet és csüggedek" - írja a harminchárom éves, fiatal költô. Az erô mint formateremtô energia jelenik meg, s nála alakult át a statikus világkép dinamikussá (minden erô egyfelé rohan, az elmúlás felé).

A vers zárlatában szomorú lemondással veszi tudomásul, hogy észrevétlenül, kihasználatlanul örökre elmúlt fiatalsága. Most már a költô egész eddigi fiatalsága szétfoszlottságában leplezôdik le, egyszerre sugalmazva önnön teltségét, s e teltség mögött tûnékeny pillanatnyiságát: "Még alig ízleli nektárját ajakam, még alig illetem egy-két zsenge virágait." A közeledô téllel megszakad a természet és az emberi lét párhuzama, harmóniája: a lírai én számára nincs több kikelet, ugyanakkor lelkében egyaránt igenli magát az élet és a halál. Ezt az érzést erôsíti valamelyest az "Itt hágy" kétszeri ismétlése, mondatpárhuzama. (A már említett Babits-mûben mindez így hangzik: "Csak az én telem nem ily mulandó. / Csak az én halálom nem halandó. /... Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki... / Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!")

Berzsenyi számára az élet immár a vágyat fájdalommá, a gyönyört bánattá érleli. A halálsejtelem a pillanatot az érzelem és értelem teljességével tölti meg, s egyszerre kell átélnie az elmúlást mint természeti jelenséget, egyéni élményt és egyetemes törvényszerûséget: "Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörû korom. / Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!" Az illatok, színek, fények és kedves hangok az idô egyetlen szárnycsapására elhalványulnak, s a "mégeket" és a "majdot" véglegesen érvényteleníti a "soha" szigorúsága. Ez az ôsz: az élet és a halál, a születés és az elmúlás, a gyönyör és a fájdalom egysége. A költô nem a kezdetet és a véget, hanem a lét teljességét ismeri fel a lírai hôs életelemeként.

A vers talán legmeghatóbb része, mikor a fájdalom és szerelem, a gyönyör és halál még egyszer egyesülnek a mulandóság hangulatában, s ezt a költô érett bölcsességgel, rezignációval éli át: "Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti / Lollim barna szemöldöke!" - "A szerelmes szembenézésébe húzza össze az élet szemhatárát, e legmélyebb, legvalóbb pillanat mögé állítva a halál bizonyosságát" (Barta János).
Valóban egyszerre éli, szemléli, szenvedi meg és megméri sorsát, s Berzsenyi e nosztalgikus fájdalmát talán a legszebben Alphonse de Lamartine A tó címû mûve fejezi ki: "Állj meg, szárnyas idô! órák, gyönyörû percek, / ne óh ne fussatok!", "Öröklét, pusztulás, múlt, sötét szakadékok, / mi lesz a lét, amit elnyel örvényetek?"