A csinovnyik - a megnyomorított lelkû kishivatalnok - az orosz realizmus irodalmának jellegzetes figurája. Az orosz realizmus szociális jellegébôl fakadt, hogy az írók felfedezték a szegényeket, az alázatosakat és megalázottakat, a társadalom kisembereit. Így fôszereplôkké váltak az észrevétlen átlagemberek, magányos, tétova lények, kiknek élete egyhangú és unalmas. Mindezek hátterében a cári rendszer áttekinthetetlenül bonyolult és elmaradott bürokratizmusa állt. Nyugaton a kapitalizmus ridegsége, a pénz hatalma, a sikerlovagok karrierista törtetése, a nagyváros lett az irodalom legfôbb témája, Oroszországban viszont a cári rendszer lelkileg deformált kiszolgálói és kiszolgáltatott áldozatai kerültek számos alkotás középpontjába.

A kisember-irodalom megteremtôje Gogol volt. Az 1835-ben megjelent Arabeszkek címû kötete tartalmazta az elsô hivatalnok-novelláit, a késôbbi elbeszélések közül kiemelkedett Az orr (1836) és A köpönyeg (1842). Az utóbbi hôse Akakij Akakijevics, egy ügyosztályon dolgozó jelentéktelen kistisztviselô. Gogol arra mutat rá, hogy a kishivatalnok képtelen saját sorsának irányítására, bármikor történhetnek vele olyan események, melyek kibillentik életének monotonitásából és veszélybe sodorják.
Dosztojevszkij megállapítása, miszerint "mindannyian Gogol köpönyegébôl bújtunk ki", a csinovnyik-irodalom terén is helytálló. Gogol "köpönyege" Csehov ugyanilyen témájú novelláinak az elôzménye. Csehovot szintén foglalkoztatta az Akakij Akakijevicsek élete, a ¹80-as években - Antosa Csehonte álnév alatt - írt novelláiban megjelennek a csinovnyikok. Gogol elsô hivatalnok-novellái óta csaknem ötven év telt el, s az orosz világban bekövetkezô változások miatt Csehov elbeszéléseiben a társadalmi viszonyok, fonákságok bemutatása kerül középpontba. Rövid novelláiban jóval kevesebb figyelmet fordít a szereplôk jellemzésére, mint elôdje, s ô maga nem a mindentudó író szerepében lép elénk, nem ad tanácsokat, magyarázatokat. Ez újítás Gogol elôadásmódjához képest, hiszen ha csak A köpönyegre gondolunk, e novella elolvasása közben is egyre jobban az író stílusának hatása alá kerül az olvasó. Mintha élôben hallgatnánk a történetet, s a mesélô hol bôbeszédûen, hol fontoskodva, hol tudálékosan mondaná el az eseményeket, bizalmas légkört kialakítva maga körül. Csehovnál mindez hiányzik, a szereplôk megszabadulnak az írói beavatkozástól, az olvasó pedig közelebb kerül hozzájuk. Csehov elbeszéléseiben egy-egy jellemzô élethelyzetet tömören bemutat és felvillantja, hogy milyen ostobán és képtelenül élnek egyes emberek. Az ifjú író célja kigúnyolni a rendet, mely ostoba, mechanikus módszerekkel kategóriákba sorolja az embereket és félig rabszolgafüggôségbe helyezi ôket egymással. Az "ember és a rang" témája két elvet tartalmaz nála: az elsô - milyenné kell válnia az embernek, a második - milyen is az ember valójában az író korának társadalmában. Elkerülhetetlenül a második elv gyôzedelmeskedik, a "rang" fontosabb az "embernél". De az író nem akar belenyugodni ebbe a gyôzelembe, nevetségessé teszi, lélekben felülemelkedik rajta. Ebben van Csehov elbeszéléseinek humora. A komikus felszín azonban tragikus mondanivalót takar: az elfelejtett emberi méltóságot. Ezért nem tudunk önfeledten nevetni ezeken az elbeszéléseken. Csehov sehol sem lép fel nyíltan a társadalmi jogrend ellen, mégis rendkívüli kifejezôerôvel ábrázolja a kor levegôjét, gúnyolja a szolgalelkûséget, a talpnyalást, az alázatos tiszteletadást. Amikor az író nevetségessé teszi hôseit, nem mint az örök emberi bûnök hordozóit leplezi le ôket, hanem mint az akkori társadalmi élet szüleményeit. A csinovnyik Csehov szerint az orosz társadalom fonákságai miatt annyira összezsugorodik a rang elôtt, hogy megszûnik embernek lenni. A Kaméleon, Fölfelé a létrán, A kártyajáték, A maszk... stb. novellák mind Oroszország társadalmi rendjét, önkényuralmi - bürokratikus életét, az emberi személyiségek eltorzulását ábrázolják.

A csinovnyik halála címû elbeszélés (1883) - mely az Antosa Csehonte korszak legnagyobb, szívszorítóan döbbenetes írása - nem a torz jelenséget mutatja be, hanem a következményeként deformálódott lelkû áldozatot. Ivan Dmitrics Cservjakov, a fôhôs, tüsszentés közben véletlenül lefröcsköli az öreg tábornokot és meghal ijedtében. Cservjakov szintén egy olyan méltóság nélküli emberke, aki számára a rang jelenti a legtöbbet. A bürokratizmus szelleme hatja át cselekedeteit, gondolatait és érzéseit. (Neve is beszélô név: "féreg".) Attól, hogy ô, a hagyatéki végrehajtó, a színházban elôtte ülô Brizzsalov államtanácsosnak, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévô fôtisztviselôjének a fejére tüsszent, összetört, boldogtalan ember lesz. Csehov nem jellemzi közvetlenül hôsét, külsejét sem mutatja be. Lelki állapotát cselekedeteibôl, beszédébôl ismerjük meg. Cservjakov a tüsszentést összefüggésbe hozza a társadalmi ranggal, a beosztással, és riadt képzeletében ez az ártatlan élettani megnyilvánulás szörnyû bûnné terebélyesedik: egy magasabb állású személynek, egy fôtisztviselônek okozott kellemetlenséget. Életét megtöri ez a természetes emberi dolog, gondolataiban a tüsszentés a leköpés szinonimájává válik. Gyötrô bûntudata miatt összesen ötször kér bocsánatot a tábornoktól, akinek - a várható bosszútól félve - még a lakására is elmegy:
"- Tegnap nem azért zaklattam mélts ... uramat - motyogta, amikor Brizzsalov kérdô tekintetét ráemelte -, hogy csúfolódjam, amint azt tegnap mondani tetszett. Csupán azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, amiért tüsszentettem és lefrecskeltem mélts ... uramat ... Eszembe se jutott, hogy csúfolódjam. Hogyan is mernék én csúfolódni egy olyan nagyúrral, amilyen mélts ... uram? Ha a magunkfajta ember csúfolódásra vetemednék, akkor izé ... hová lenne akkor a tisztelet, a tekintély tisztelete ... egyszóval ...
- Takarodjék elôlem! - hördült fel a tábornok, elkékülve és egész testében remegve.
- Tes - séék? - kérdezte suttogó hangon, a rémülettôl ájuldozva Cservjakov.
- Takarodjék!! - ismételte a tábornok és dobbantott lábával.
Cservjakov bensejében valami megszakadt. Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig, majd kiosont az utcára és roskadozva elindult. Gépiesen hazaért, s vadonatúj egyenruháját le sem vetve, végigfeküdt a díványon és ... meghalt."
A fôhôs halálának kiváltója az, hogy ismételt bocsánatkéréseivel - melyet túlzott tekintélytisztelete vált ki - tényleg feldühíti, magára haragítja a tábornokot és az mérgesen kidobja. A tábornok viselkedése teljesen természetes és emberi, érthetô a felháborodása. Csehov a csinovnyik számára nem ad felmentést, nevetséges figuraként ábrázolja, akinek a halála tragikomikus. Cservjakov nem a vétsége miatti lelkifurdalásba, a képtelenségig felnövesztett rettegésbe halt bele, hanem abba, hogy olyan tettet követett el, amelyet egy magas állású személyiség nem helyeselt, kiváltotta egy fôtisztviselô ingerült haragját. Ez ugyanis összeférhetetlen a csinovnyik léttel, így megszûnik csinovnyiknak lenni, összeomlik. Csehov humora megnevetteti ugyan az olvasót, mégsem vált ki igazi jókedvet, derût belôle: a kacaj összemosódik a megdöbbenéssel és keserûséggel. Így lesz groteszk hatású a novella. Cservjakov egészét a függés jellemezte, öntudatától megfosztott, kiszolgáltatott kisember volt. A mû tragikus oldala az, hogy Cservjakov jól is érezte magát helyzetében, környezetében: "Egy kiváló szép estén a nem kevésbé kiváló Ivan Dmitrics Cserjakov, hagyatéki végrehajtó, a földszinti zsöllye második sorában ült, és látcsövén keresztül gyönyörködött a Cornevillei harangokban. Gyönyörködött, és a földi boldogság csúcspontján érezte magát." Nem tudatosodott benne életének nyomorúságos volta, s nemcsak az életét élte le csinovnyik módon, még meghalni is csak így tudott.

Cservjakov ugyanolyan meg-alázkodó, mintaszerû hivatalnok volt, mint amilyen Akakij Akakijevics: mindig a magasabb állású személyiségek értékrendjéhez igazodott, s létének legfôbb értelmét abban látta, hogy a rangban fölötte állók elismerését kivívhassa. Érdemes összehasonlítani figuráját elôdjével, Akakij Akakijeviccsel. Ugyanazokat a motívumokat találjuk meg történetükben. Akakij halálát szintén az idézi elô, hogy egy tekintélyes személyt - önhibáján kívül - felháborít viselkedésével, felettese valóságos dührohamot kap ügyetlen, félénk kérelme miatt. Ordítva dobja ki a hivatalnokot szobájából. A félreértés itt is végzetes: ahogy Cservjakov sem bosszantani akarta a tábornokot, Akakij sem szemtelenkedni akart (csak ellopott köpönyege ügyében segítséget kérni). A hivatali incidens, a fôtisztviselô kemény, durva szavainak hatására ô is összeomlik, majdnem elájul. Néhány napig magas lázban fekszik otthon, majd meghal. A rokon vonások felsorolása ellenére is meg kell jegyezni, hogy a két alak nem egyforma. Akakij egy jóval részletesebben jellemzett szereplô, tudjuk róla, hogy magányos, kicsúfolt kisember, kinek beszûkült életében van legalább egy fontos érték: a köpönyege. A tekintélyes személy pedig nem viselkedik természetesen Akakijeviccsel, hiszen képtelenségig eltúlozza saját fontosságát, élvezi alantasai fölötti hatalmát. Torz figura ô is, akit annyira hatalmába kerített és megszédített saját rangja, hogy az okoz gyönyörûséget neki, ha mások rettegnek tôle. Gogol egy fantasztikus befejezéssel igazságot szolgáltat a kishivatalnoknak: halála után kísértetként visszajár és rangra és címre való tekintet nélkül mindenkirôl leráncigálja a köpönyegét.
Az orosz realista írók más-más megközelítéssel ábrázolták a csinovnyikokat. Ezek az írások, akár tragikusak, akár komikusak, valójában az orosz viszonyok ellen intézett vádiratok. Csehov szatírái egy-egy élet tragédiáját villantják fel, és bár kisember-elbeszélései csak részletdolgokat ábrázolnak, az általánosat érintik. Az olvasó meszszemenô következtetést vonhat le belôlük arra, mi akadályozza meg az embert abban, hogy ember legyen.