Kollégiumi társai - Csokonai sokoldalú mûveltségére, érdeklõdésére gondolva - találóan nevezték Cimbalomnak. Ugyanilyen sokoldalú hangszer költészete is. Verseiben fellelhetõ a kor valamennyi mûvészeti törekvése. Az iskolai versgyakorlatokból magába szívta a klasszicizmus iskolás változatát (pictura és sententia). Ott él költészetében az olasz irodalomból ellesett rokokó a maga kellemvilágával, miniatûr formáival, örömkultuszával. Emellett az anakreóni dalok vidám érzése. Élete vége felé hangot kapott költészetében a szentimentalizmus panaszos hangja, magányba menekülése, halálvágya. A népiesség hatása könnyed, egyszerû formai megoldásaiban éppúgy elõfordul, mint mûfajai és témái között.
    Az irányzatok tarkaságával rokon a hangnemek gazdag sokfélesége is: a fesztelen, diákos, nyers, pajzán tónustól az ódai szárnyalásig, a könnyed hangvételtõl a filozofikus mélységig, a nyersességtõl a poétikusságig mindenféle hangot, árnyalatot kipróbál Csokonai.
S mindezt kiegészíti a témák gazdagsága: a felvilágosodás társadalmi nézeteinek leírása, a szerelem viszonzott öröme és a visszautasítás fájdalma, valláskritika, a természet gazdag leírása, a belsõ lelki világ magányossága, a búcsúzás szomorúsága, szociális gondok, nevelés kérdése stb. - mind-mind költõi téma verseiben.
Végül mûfaji gazdagságról is beszélhetünk: az anakreóni daloktól a nagy költeményekig, az ódákig, az egyszerû helyzetdaltól a bonyolult elégico-ódáig minden mûfajvariáció megtalálható Csokonai költészetében, de akkor még nem beszéltünk drámáiról (A méla Tempefõi; Özvegy Karnyóné) vagy vígeposzáról (Dorottya).

A felvilágosodás és a klasszicizmus hatása tükrözõdik Az estve címû költeményében.

    1795-ben írta. Az elsõ változat csak leírást tartalmazott ( tehát a pictura mûfaját követte ), késõbb egészítette ki Csokonai súlyos filozófiai gondolatokkal ( a vers középsõ részét tehát sententiával toldotta meg ).
A költemény lényege: vonzó természetleírás és keserû társadalombírálat. A természet romlatlansága ellentétben áll a társadalom romlottságával.
Szerkezete: 1. A leíró pictura és 2. Az elmélkedõ sententia váltakozása
    festmény: sejtelmes, légies, bájos, tele miniatûr képekkel. Az elsõ sorokban a színhatások érvényesülnek: a tündöklõ fény halovánnyá fakul, a horizont pirult, a felhõk szegélye aranyos. ===> Az alkonyatban nyugovóra készül a természet, s az erdõ világa búcsúzik a fénytõl.
Majd hanghatások zenei elemei jelennek meg: a madárkák "búcsúzó nótát" énekelnek, a kis fülemüle kisírja magát, a pacsirta szomorúan hangicsál, a medve bömböl. ===> Romlatlan, idilli harmónia uralkodik a természetben, az alkonyati erdõben.
Ez a leírás az egész természetet átöleli: a naptól indul el és a föld alatt, a barlangokban köt ki. Ebbe az ideálvilágba menekül a költõ vigasztalásért, lelki enyhülésért. A fájdalom, az igaztalan megbántottság, az ember osztályrésze - ilyen érzelmek a természeti környezetben ismeretlenek    ( ellentét - itt már elõrevetítõdik a késõbbi kontraszt ).
Egyelõre azonban az alkony egyre szebb és vonzóbb lesz:
 - az erdõ illatos színházzá varázsolódik át
 - az "édes koncertek" melódiájára a gráciák, a báj antik istennõi kartáncot járnak.
A látványt és a zenei hanghatásokat illatérzetek egészítik ki ("mennyei illat, fûszerszámozott") a különbözõ érzékelések gyönyörét és szépségét mintegy a természet ajándékaként élvezhetjük. A természeti kép azonban a "setét éj" komor óráinak említésével elkomorul: a setét éj, a fény hiánya az értelem nélküli társadalom, az elviselhetetlen emberi világ ijesztõ képévé tágul. Kiszakad a költõbõl a panasz: "e világba' semmi részem nincsen". Az emberi közösség a természeti világnak az ellentéte, tagadása:
   természeti világ          <--------------> emberi világ
   fényjáték színpompája  sötétség
   édes koncertek   lárma, csörtetés
   a gráciák kecses mozgása  részeg tolongás
   A szépséget     elpusztította a durvaság
   a harmóniából   diszharmónia lett.

Ebbõl a komor hangulatból ível fel egy hatalmas vádbeszéd, amely a vers 2. nagy szerkezeti egysége, a sententia: Egy hatalmas történelmi tablót fest, a múltat és a jelent egyszerre jellemzi. A múltba visszaálmodott aranykort az ún. negatív festés módszerével idézi fel. Rousseau-i gondolat: a magántulajdon megjelenésével születik meg a politikai egyenlõtlenség korszaka. Ezért az állapotért az ember felelõs: eltért a természet törvényeitõl, szabad létére "zárbékót" vet tulajdon kezére. Felsorolja - szinte leltárszerûen - a társadalom bûneit: dézsma, porció, legelõk, erdõk bekerítése.
A befejezés tulajdonképpen rezignált sóhaj: az õsi idill maradványa csupán a természet még áruba nem bocsátott néhány szépsége: "az arany holdvilág", "az éltetõ levegõ", "a legszebb hangzású szimfónia", az édes erdei hangzások. Ezeknek közös földesura a társadalomból számkivetett ember. Az utolsó sorok ódai pátosza azt hirdeti, hogy a természet szerint minden ember egyenlõ.