1773-ban született Debrecenben. Apja Csokonai József, egy református lelkész fia, borbély és seborvos volt. Korán (1786-ban) meghalt és az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyniuk addigi otthonukat. Szegényes körülmények között éltek egy kis nádfedeles házban. Az édesanya kosztos diákok tartásával tudta csak biztosítani megélhetésüket.

1780-tól a debreceni református kollégiumban tanult. 1788-ban fõiskolai tanfolyamra iratkozott be, majd teológushallgató lett. 1790 körül diáktársaival önképzõkört szervezett. Nyugati nyelveket és irodalmakat osztottak fel egymás között. 1794 és 1795 között gimnáziumban tanított. 1792-tõl Kazinczyval levelezett, ezekben az években nõtt nagy költõvé, ekkor születtek legkiválóbb filozófiai költeményei. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Ezután Pestre ment, kapcsolatot keresett más írókkal is. Sárospatakon jogot tanult, 1796-ban fejezte be tanulmányait. Pozsonyban 1796-ban lapot indított Diétai Magyar Múzsa címmel. 1797-ben Komáromban megismerkedik Vajda Juliannával. 1799-tõl 1800-ig segédtanító csurgón egy gimnáziumban. Öröklõdött betegségében, tüdõbajban és tüdõgyulladásban halt meg Debrecenben 1805-ben.

Csokonai az elsõ olyan magyar költõ, aki a költészetbõl próbált megélni.

2. Költõi pályaképe:

I. korszak: Zsengék–diákirodalom; szentencia (bölcs mondás), pictura (leírás) mûfajok; megadott témára írt verseket, késõbb átdolgozta õket.

Elõször a klasszicizmus hatása alatt állt, de elõfordultak barokk és manierizmus jellegû költemények is. Tökéletesen ismeri a versformákat, igen magas szintû a verselése. Diák-, tanárpukkasztó versek, komikus eposzok. Népies költészet: Szegény Zsuzsi a táborozáskor.

II. korszak: a rokokó hatása alatt áll; anakreóni dalok (könnyed, derûs hangulat)

III. korszak: a nagy gondolati költemények kora. Általános jellemzõje: verseiben a felvilágosodás eszméit fogalmazza meg, a pictura mûfajt fejleszti tovább; a versek fennköltek, ódaiak, hangulatuk sokszor melankolikus, filozófiai eszmefuttatásokat tartalmaznak.

IV. korszak: Lilla-szerelem (1797)

-- boldog szerelem versei

-- boldogtalan szerelem versei: Reményhez

V. korszak: a visszhangtalanság, a magány költészete; a klasszicizmus mellett megjelenik a szentimentalizmus, elégikus hangnem, egységes szerkezet.

-1796: A füredi parton

-1803: A tihanyi Echóhoz

-1798: A Magányossághoz

3. --A felvilágosodás eszméi Csokonai költészetében:

A felvilágosodás meghatározása: Immanuel Kant nevéhez fûzõdik: a felvilágosodás az ember kiszabadulása önhibájából elõállt gyámoltalanságból, abból a helyzetbõl, hogy valaki más vezetése nélkül ne tudjon gondolkodni. A felvilágosodás a feltörekvõ polgárság ideológiája a feudalizmussal szemben — elõkészítette a polgári forradalmakat. Filozófiai rendszer, amely a racionalizmuson alapszik.

Csokonai a felvilágosodással Pesten és Debrecenben találkozott.

A Konstancinápoly és Az estve címû mûvei eredetileg picturának készültek, késõbb továbbdolgozta õket, a felvilágosodás gondolataival egészítette ki, így nagy gondolati költemények születtek.

Konstancinápoly címû munkájában a mohamedán vallásról ír, de a kereszténységrõl szól, egy boldogabb kor eljövetelében hisz Csokonai, ahol az egyháznak már nem lesz hatalma. Három szerkezeti egységre osztható: a város leírása; támadás az egyház ellen; a kívánt kultúra, világ (ideális állapot) bemutatása.

Az estve címû vers is három részre osztható:

-- az esti táj leírása (hangok, hangulatok); kívülálló szemével írja le az esti termé-szetet

-- vált a vers hangulata — komorabbá válik; megjelenik a költõ, hangulata kiábrándult, zaklatott. Kiábrándul az emberekbõl, az emberi világból (az emberek célja a vagyonszerzés).

-- visszatér a természethez; ebben már keserûség fejezõdik ki, nem olyan harmonikus. Igazán emberré a természetben lesz a halandó.

Legfontosabb költõi eszközök: megszólítás, megszemélyesítés, költõi jelzõk.

4. Az anakreóni dalok: A pillantó szemek, A boldogság, Tartózkodó kérelem, Az esküvés.

Anakreón görög költõ, a szerelmet, a bort, a lakomát könnyed stílusban énekli meg. Az élet élvezetét hirdeti — gyûlöli a háborút, mert az élet élvezetétõl fosztja meg az embereket. A költõ szerint az életet addig kell élvezni, amíg az ember fiatal, aztán úgyis következik az öregség és a halál. Az anakreóni dalok mûfaja a költõ utódaitól származik. Csokonai a debreceni kollégiumban találkozik a mûfajjal.

Csokonai anakreóni dalainak jellemzõi:

-- a szerelem érzéseirõl, a boldog szerelemrõl szólnak (Lillához szól)

-- rövidek, tömörek

-- népies elemeket tartalmaznak

-- egy-egy hangulatot fejeznek ki

-- gáláns (udvarló) szerelem

-- antik elemek

-- virághasonlatok

A Reményhez (1803) címû vers két gondolati egységre oszlik: 1-2. versszak: boldog szerelem; 3-4. versszak: boldogtalan szerelem.