Egy Beatricéhoz méltóbb ének az Isteni színjáték (Divina Commedia), hiszen az õ dicsõségét is ünnepelte ebben a hatalmas költeményben. Az 1307. és 1320. közötti idõt kell az Isteni színjáték keletkezési idejének tartanunk, kitûnõ magyar fordítását Babits Mihály készítette. Mûfaja: epikus keretbe állított, lírai elemekkel átszõtt, filozófiai gondolatokra épülõ, drámai elemekkel rendelkezõ eposz. Azért nevezte Dante komédiának, mert viszontagságosan kezdõdik, de szerencsés megoldással ér véget. "Firenzei nyelven" írta, s ezzel akarta megteremteni az olasz irodalmi nyelvet. Joggal nevezik a középkor enciklopédiájának: Dante, a tudós beledolgozta mûvébe az akkori kultúra egész birodalmát, de mindezt egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé formálta, s mûvészi kompozícióba építette.
     Témája: a lírai én túlvilági "utazása". Nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény vallás túlvilági tartományait, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante maga és az emberi nem boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bûnöktõl. A hatalmas mû szerkezetében határozott rend uralkodik. Száz énekbõl áll és ezek úgy oszlanak három egységre, hogy a bevezetésen kívül mindegyik 33-33 (tehát 99) éneket foglal magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén 3*3 részbõl épülnek fel: kilenc körbõl, kilenc gyûrûbõl és kilenc égbõl. Háromszoros technikából fonódik össze a költemény, úgy, hogy egy-egy strófa középsõ sora rímel a következõ versszak elsõ és harmadik sorával (rímképlete aba-bcb-cdc...). A hármas és kilences számnak misztikus értelme van: a három a Szentháromságra, a kilenc pedig Beatricére utal.
     A túlvilági tájakat a XIII. és a XIV. századi Itália és a történelem emlékezetes szereplõi népesítik be. Hõse 35 éves korában eltévedt az élet sûrû vadonjában, mert elvesztette és elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat útját állja: a kéjvágy párduca, az erõszak oroszlánja és a kapzsiság nõstényfarkasa. A halott mennyei szerelmes, Beatrice leszáll az égbõl a Pokol tornácára megkérni Vergiliust, hogy legyen segítségére a sírva kesergõ léleknek. A nagy római költõ kalauzolja végig a mû fõszereplõjét a Poklon át s õ lesz kísérõje a Purgatóriumban is. De csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át az õ szerepét és vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmesét az Isten látásáig. Pontosan tudósít az indulás idõpontjáról (1300. nagycsütörtök éjjele), a túlvilágon tartózkodás óráiról, az égi Paradicsomba való megérkezésrõl (1300. Húsvét hetének szerdája).
     Az Isteni színjáték elemzése: A Pokolban nyerik el a földi bûnök, gonoszságok büntetésüket. A meghalt bûnösök itt szenvednek, bár valódi testük fent, a földben van. A mû hõse érdeklõdõ kíváncsisággal járja a kárhozottak birodalmát, mindent tudni szeretne. Kutatja a híres embereket, elsõsorban honfitársaival, "latinokkal" szeretne találkozni. Hírt akar vinni róluk az élõknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a bûnök riasztó következményeire. Elismeri a büntetés jogosságát, de részvétet, szánalmat kelt szívében a sokfajta szenvedés. Paolo és Francesca történetét hallva ájultan esik össze. Francesca maga meséli el tragikus végû szerelmüket. Férje fivérével, Paoloval együtt szerelmi lángra lobbantak egymás iránt. A férj bosszút állt rajtuk, s mindkettõjüket megölte. Õ a testvérgyilkosok poklában van jelenleg. Francesca ajkáról háromszor jajdul fel a szerelem szó, hiszen ez volt csupán a bûnük. A költõt meghatotta a szerelmesek sorsa, együttérzett velük, hiszen maga is érezte a szerelem gyötrõ kínjait. A Pokol lakói tisztában vannak bûneik súlyosságával, egy részük szégyenkezik, átkozza ostobaságát, de vannak olyan lelkek is, akik büszkén viselik sorsukat, s a Pokolban sem adják fel gõgjüket. Dante a teológus tudásának mércéjével rangsorolja a bûnöket és szabja ki az érte járó szenvedéseket. Rend és hierarchia uralkodik a Pokolban is. 14 fokozata van például a csalásnak. A bûnösök a következõ öt nagy csoportra oszthatók: mértéktelenek, eretnekek, erõszakosok, csalók és árulók. A Pokol tornácán találkozik a kereszteletlenekkel, Vergiliussal, Homérosszal, Horatiusszal, Ovidiusszal és Lucanusszal. A Pokol legmélyebb helyén, a Föld középpontjában áll, félig jégbe fagyva a háromfejû Lucifer. Három szájával tépi a három legfõbb árulót. Leginkább Júdást gyötri, ki Jézust árulta el. Másik két szájában szenved Brutus és Cassius, Julius Caesar gyilkosai. Odüsszeusszal a rossz, hamis tanácsadók között találkozik. Odüsszeusz bûnét (Trója elfoglalását a faló segítségével) meg sem említi: benne a világot megismerni vágyó hõst csodálja. A költõ ismeri a homéroszi eposz hõsének tetteit, de most életének további sorsa és halála érdekli. A történet: húsz évi távollét után Itáliába hazatérve Odüsszeusz képtelen volt élvezni a jómódot, a kényelmet. Régi vágya a világ megismerésének óhaja újra útra kényszeríti. Az antik felfogás szerint Herkules oszlopa Giblaltárnál a világ végét jelenti, azon túl tilos volt hajózni. Odüsszeusz mégis túlmegy a szoroson és a Föld másik féltekéjére jut ki. Az a hegy, amit a messzeségbõl megpillantottak, a Purgatórium hegye lehetett, oda azonban nem lehet élõ embernek tengeren eljutnia. Ezért pusztult el a viharban Odüsszeusz hajója.
     Fõ mûve egyszerre összefoglalás és új kezdeményezés. Összegzi az egész középkor világképét, de már nemzeti nyelven. Eszmerendszere keresztény, de az antik kultúrát is felidézi, s ily módon elõkészíti a reneszánszot. Középkori vonásai: számmisztika, bûnök igazságos elítélése, mûfaj, nyelve, a holt lelkek éreznek és mozognak. Reneszánsz vonás: beteljesült szerelem (Paolo és Francesca), ókori irodalmi szereplõk felvonultatása, Odüsszeusz megjelenése. Dante felismeri, hogy olyan emberekre van szükség, akiknek tudásvágya van.