-A görög irodalom

A görög társadalom: a görög törzsek i.e. 3-2. évezredben jelentek meg a Pelopo-nészoszi félszigeten. A városállamok fokozatosan alakultak ki (ezek gyakran háborúztak egymással).

A görög mûvészet halhatatlan alkotásokat hozott létre — sok az istenábrázolás — a görög mûvészet emberközpontú.

Eposzi sajátosságok:

- invokáció (segélykérés): a költõk a segítséget legtöbbször a múzsáktól kérik

- propozíció (témamegjelölés)

- in medias res (kezdés; rögtön a dolgok közepébe vágva)

- enumeráció (seregszemle): a szerzõ bemutatja a szereplõket

- deus ex macchina (isteni beavatkozás)

- jelzõk: állandó jelzõk, díszítõ jelzõk, megkülönböztetõ jelzõk

- epikus hasonlatok

A görög színház: az orkhésztra kör alakú színpad, melyet egy domboldal aljában alakítottak ki. A theatron lépcsõzetesen emelkedõ nézõtér. Az athéni színházban 17 ezer fõnek jutott hely. A nézõk látóterén kívül volt a szkéné, az öltözõ, késõbb ebbõl alakult ki a díszlet, háttér.

-Szophoklész: Antigoné

1. Szophoklész az ókor legismertebb drámaírója, az alexandriai könyvtárban még 130 alkotását õrizték (napjainkig 7 tragédiája és 1 szatírája maradt fenn). 28 évesen megnyerte a tragédiaköltõk versenyét — félistennek kijáró tisztelet övezte (kincstárnok, a hadvezéri testület tagja lett). Drámáiban mitológiai témákat dolgoz fel, a mondanivaló és az ábrázolási mód új. Az igaz ügyért élni és halni tudó emberrõl írt; mûveiben a végzet kiszámíthatatlan; hõsei csodálatos jellemû példaképek; a hõsöket belsõ meggyõzõdésük vezérli — érzelmeiket ennek alárendelik; a kor szerepe átalakul: szövegük tömörebb, a köznapi ember érzéseit fogalmazzák meg.

2. A dráma szerkezete:

- prologosz (elõkészítés): Antigoné elhatározza, hogy Kreón hirdetménye ellenére eltemeti bátyját, Polüneikészt

- parodosz (késleltetés): diadalmi éneket zeng a kar, a gyõzelem ünneplése

- 1. epeiszodion (a bonyodalom kezdete): az õr elmondja Kreónnak, hogy a holttestet valaki jelképesen eltemette

- 1. sztaszimon (késleltetés): az ember titokzatos, félelmetes, csodálatos hatalmáról énekel a kar

- 2. epeiszodion (bonyodalom): az õr tettenéri Antigonét és Kreón elé vezeti

- 2. sztaszimon (késleltetés): az emberi sors törékenységérõl, bizonytalanságáról énekel a kar

- 3. epeiszodion (késleltetõ mozzanat): heves szópárbaj Haimón és Kreón között, Haimón azzal fenyegetõzik, hogy végez magával

- 3. sztaszimon (késleltetés): a szerelem mindent legyõzõ hatalmáról szól az ének

- 4. epeiszodion (a drámai feszültség fokozása): Antigoné közös panaszdala a karral

- 4. sztaszimon (késleltetés): Antigoné sorsától meghatódva más hõsök és hõsnõk szenvedéseirõl énekel a kar

- 5. epeiszodion (a drámai feszültség tetõpontja): Thébai vak jóspapja azt jósolja Kreónnak, hogy hamarosan saját gyermekei egyikével fog fizetni tetteiért

- 5. sztaszimon (a katasztrófa késleltetése): a kar Thébai védõszentjéhez, Bakhoszhoz fordul segítségért

- exodosz (katasztrófa): Haimón öngyilkos lesz, ezt hallva Eurüdiké is végez magával; Kreón véglegesen összeomlik

- exodikon (befejezés): a kar arról énekel, hogy a bölcs belátás többet ér

A drámában a megoldás nem pozitív befejezést jelent. Katarzis: megtisztulás — a mûvészetnek ezt a testet-lelket formáló, megrendítõ hatását nevezzük Arisztotelész nyomán katarzisnak.

A dráma verselése idõmértékes, a sorok jambikus verslábakból állnak.

-Homérosz: Odüsszeia
Elsõ oszályos tankönyv a 99. oldaltól a 116. oldalig.
-A római irodalom

1. A római állam az i.e. II-III. században városállamból nagyhatalommá vált. Megváltozott az emberek helyzete, megváltoztak az emberek közötti kapcsolatok is. A római állam sohasem volt olyan demokratikus, mint az athéni.

2. Irodalmi élet: A római irodalom a görög minták fordításával és utánzásával kezdõdik. Az elsõ, latin nyelven megszólaló mûfaj a dráma, mely nagyobb közösség számára elõadható. Késõbb megjelenik az epika (latin nyelvû Odüsszeia-fordítás), majd legvégül a líra. Mindvégig példakép a görög irodalom, kevés a teljesen eredeti mû. A görög szellem alkotásai római közvetítéssel kerültek át az európai irodalomba.

Két mûvészeti ág uralkodott: a költészettõl közéleti feladatot váró (régi eszmék, erkölcsök hirdetését követelõ) csoport, tagjai fõleg az idõsebb költõk; az „új költõk", elfordultak a közélettõl, egyéni érzéseiket énekelték meg, fõleg a fiatalabb költõnemzedék.

3. Catullus (i.e. 87–54): az új költõi irány képviselõje a római irodalomban. Költészetének alapvetõ témája az egyéni élet eseményei.

Mûvei: Lesbia madárkája; Éljünk, Lesbia; Gyûlölök és szeretek

4. Publius Vergilius Maro (i.e. 70–19): Vergilius korában virágzik a római irodalom (a római irodalom aranykora). Mûvei: Eklogák (szemelvények): meglévõ mûvei egybeszerkesztése, válogatása téma szerint, nem idõrendben (IV. Ekloga); Pásztori költemények

5. Quintus Horatius Flaccus (i.e. 65–8): Thaliarchushoz (a vers Horatius életfilozófiáját foglalja össze); Carmenek

Ezzel az oldallal utoljára ekkor foglalkoztam: Péntek, Június 11, 1999.