Csokonai Vitéz Mihály Debrecenben született 1773-ban. Egy reformétus kollégiumban tanult 1780-tól, ahol megismerkedett az ókori költeszettel. Rendkívül muvelt és olvasott volt. Ebben az idoszakban születtek legkiválóbb filozófiai költeményei, "Az estve" címu is.
A versben alapvetoen három részt lehet elkülöníteni:
     Az elso rész piktúra. Egy természeti jelenség, az alkony leírásával kezdodik a mu. S "tündöklo hintó" képét a költo valoszínuleg az ókor irodalmából meríthette, és az ottani tüzes (nap)szekér képét lágyította meg. Az este eljövetelét a fényesseg halálaként, a nap horizont mögé bukása éltal jeleníti meg. Az elso 5-6 sorban a vizuális élmények vannak túlsúlyban: "halovány sugarak", pirult horizont", "aranyos felhok". Eddig a költo csak a természet élettelen részét mutatta meg. Ezután megjelennek az állatok is ("madárkák", "kis filemile", "pacsirta", "farkasok", "medve"). Mivel az állatoknak inkább a hangja jellemzobb, mint a színük, ezért az elso rész második szakaszában a hangzásbeli élményre helyezodik a hangsúly. Ezekkel az idilli képekkel próbálja meg bemutatni a költo a zavartalan természetet.
     A második rész szentencia, filozofálgató rész. Egy költoi felkiáltással kezdodik, és a költo önmaga is megjelenik. A kérésekkel fejezi ki, hogy mennyire vágyik a zavartalan természetbe. Ez kapcsolatban van a russeau-izmussal, amely szintén azt hirdeti, hogy az ember csak a természetben találja meg önmagát. A táj szépségét most már az illatérzések is hirdetik ("mennyei illatot lehelnek", "fuszerszámozott theátrom").
    A második rész második szakasza is egy költoi felkiáltással kezdodik, ami kifejezi, hogy szereti az a "vidám melankóliát", amit az alkony nyújt. Szomorúságát, a világból való kitaszítottságát a természetben próbálja meg feloldani ("Ugyis e világban semmi részem sincsen") - sikerrel. Ezzel visszatér a russeau-i alaphelyzethez. Bírálja a társadlom káros hatásait, melyek megölik a természetet csupán az élvezetekért, vagy anyagi javakért. Leginkább a fösvény leírásában lehet észrevenni, hogy mennyire lebecsüli, semmibe veszi a költo az ilyen és hasonló embereket.
     A második rész harmadik szakaszában az író kifejti véleményét arról, hogy ez az erkölcsi ferto hogyan jöhetett létre. Az elso sorokban a "bódult emberi nem"-et teszi felelossé. Költoi kérdéseivel az emberi esztelenség mértékét fokozza. A múlt, az osközössegi társadalom bemutatása után a jelent vizsgálja. A szövegkiemelés arra enged következtetni, hogy a magántulajdon megjelenése a legfobb bajokozó. A múlt és a jelen párhuzamba állításával, russeau-ista bemutatásával fejezi ki haragját és értetlenségét. Az értelmetlenség hatásának továbbfokozása érdekében egy királyt helyez a középpontba, és elmondja, hogy milyen orült módjára pazarolja el azt a pénzt, amit adóként a szegényektol vett el ("Azaz tonkin fészket legyen mibol venni"). Az orület tetopontját a szakasz végén találjuk: a gazdagok olyan dolgokat sajátítanak ki maguknak, amiket egyáltalán nem lehet eltulajdonítani: "Az erdok tilalamas korlátok között állnak, | Hogy bennek az urak vadjai lakjanak").
     A harmadik szerkezeti egység ismet piktúra. Az elso résszel együtt keretet alkotnak, minek meglétét a tartalmon kívül a páros rímu tizenkettes versforma is erosíti. Kezdetén költoi felkiáltások vannak, melyekkel az osi közös maradványait sorolja fel (..."oh arany holdvilág, | Melyet árendára nem ad a világ"). A természet tökéletességét a mesterséges (emberi) világgal szemben egy pásztorkép mutatja meg. Az utolsó sorok pedig a természet és Isten adta egyenloségét hirdetik.
     Az estve a felvilagosulás egyik fo ágát képviseli, és helyet ad a muvészeti irányzat legfobb gondolatainak. A mubol rendkívüli módon érzodik Russeau életfelfogásának hatása, mely a versben élteti a felvilagosodás eszményenk nagyszeru mivoltát.