Karinthy Találkozás egy fiatalemberrel kötetcímadó novellája 1913-ban jelent meg. Az író ekkor már publikálta mindmáig legnépszerûbb kötetét, az Így írtok ti címû humoros-szatirikus antológiát, mellyel egy csapásra országos hírû íróvá lett, s még ugyanebben az évben napvilágot látnak elsô novellás- és humoreszkkötetei (Esik a hó, Ballada a néma férfiakról) is. Magánélete szintén csak boldogságra adhat okot, hiszen miután viharos körülmények között Berlinbe szökteti férje haragja elôl Judik Etel színésznôt, ugyanebben az évben Pesten feleségül is veszi, s kapcsolatuk, ahogy ô maga írja 1918-ban "halálosan édes eszméletlen szerelem", - egybehangzó kortárs visszaemlékezések szerint is felhôtlenül harmonikus kapcsolat volt.

Hírnév az írói pályán, boldog házassággal végzôdô romantikus szerelem, s mégis, e novellában a már beérkezett huszonhat éves író fiatal kori alteregójával történô fiktív találkozás formájában a jelen helyzetérôl, írói pályájának alakulásáról fájdalmasan kritikus hangnemben ír, s azt fiatalkori terveihez, elhatározásaihoz képest értéktelennek látja.
E novella mûfaji elôzményének tekinthetjük bizonyos szempontból a felvilágosodáskori fejlôdésregényt. Míg azonban ott a fiatal hôs felnôtté válásával párhuzamosan szellemi és lelki fejlôdésének, a csalódásokkal és tévelygésekkel együtt is végül teljes és egész személyiségének kialakulását követhetjük nyomon, a XX. század elejére ez megfordult, s a gyermeki lét teljessége kerül szembe a most már hiányos, hamis értékrendet követô felnôttel. Ez jelenik meg Karinthy jó barátjának, Kosztolányinak 1917-es versében, a Boldog, szomorú dalban, amelyben szintén a felnôtt ember rémülete szólal meg. Az anyagi javak meglétével, a társadalmi beérkezettséggel egyfajta üresség áll szemben, akárcsak e novellában.

Karinthyn a találkozás legelsô pillanatától, sôt már csak 17-18 éves önmagának megpillantásakor is nyugtalanság vesz erôt, el akar fordulni, érzi, hogy a találkozás kellemetlen lesz. A novella felütésekor, a megelégedett polgári lét külsôségeinek (szivar, esti séta az Andrássy úton) vállalása után nem is lepôdünk meg, hogy az elsô, amit fiatalkori önmagán észrevesz: a kopott ruhák. Tizenéves önmagát nem is vállalja felesége elôtt. A külsôségekre, státuszszimbólumokra fütyülô fiú, s az allûröknek behódoló fiatal férfi ellentéte bontakozik ki elôttünk, s míg az elsô biztos értékrendjében, annak helyességében, a felnôtt Karinthy szégyelli magát. Ennek megfelelôen beszélgetésüket a fiatal irányítja: számon kér, szemrehányást tesz, míg az idôs Karinthy megszeppenve magyarázkodik. Párbeszédük során stilisztikai különbségek is érzékeltetik a két egyéniség közötti eltérést. Az öregebb Ka-rinthy hosszú, de szaggatott, töredezett mondatokban beszél, míg a fiatal szinte csak tômondatokban fejezi ki magát, s míg a másik nem mer, ô nem akar a másik szemébe nézni. Beszélgetésük során a tizenéves Karinthy álmainak meg nem valósulásáért, meg nem valósításáért vonja kérdôre a huszonhat éves írót, aki tulajdonképpen csak mentegetôzni tud. Kezdettôl fogva felsôbbséget erôltet magára, leplezni próbálja zavarát, de halvány, legtöbbször életkorára hivatkozó érvei ("Nézd, bajuszom van", "idôsebb vagyok nálad", "sokat tapasztaltam" ) megtörnek fiatal énjének egyetlen száraz közbevetésén: "Sokat beszélsz". Különösen szánalmasnak hat egy, az öltözékre tett, csípôsnek szánt megjegyzés: "A ruhád nagyon szánalmas, édes fiam (...) már engedj meg, nem tudnék ilyen ruhát felvenni." Ez után visszacserélôdnek a szerepek, a felnôttnek, bármennyire is szerette volna, nem sikerült saját értékrendje segítségével a másik fölé kerekednie. Megadja magát, s kiderül, hogy ô maga is érzi: a fiatalkori énjének van igaza. A tizenéves énje csak ez után néz elôször a szemébe, s gyûlölettel teli pillantásából érezni lehet: nem lesz kíméletes.

Érdekes, hogy a nagy mûvek többsége valóban irreális terv, mindenesetre az összes elképzelés megvalósítása lehetetlen feladat lett volna, akárcsak a Tanár úr kéremben szereplô Lógok a szeren címû humoreszkjében, ahol szintén a mû kamasz fôhôsének ábrándjait mutatja be, jóval ironikusabban. Mégis, az álmok elárulásával való szembesülés érezhetôen egészen mélyen érinti a felnôtt Karinthyt, s legtöbbször nem a vállalkozás lehetetlenségét hozza fel ellenérvként, hanem egyéb kifogásokkal él, s ezzel tulajdonképpen a tervek jogosságát támasztja alá: "Nem voltam ott", "Nem volt idôm", "Dolgoztunk rajta". A találmányok, felfedezések, politikai elképzelések után az írói hivatásra terelôdik a szó, s ekkor hangzik el elôször elismerés a fiatal Karinthytól, mely szerint a humoros karcolatokat és novellákat ô is elég jóknak tartja, de hol van ez a nagy szimfóniához képest; a régen elképzelt írói tervek, melyek mögött eltörpülnek a tréfás novellák, tehát nem valósultak meg, s ezt az író is érzi: a szemrehányást hallva elpirul. Vagyis bármennyire is sikeres és beérkezett, a nagy mûvel, azzal a jelentôs alkotással, mellyel nem a közönségnek, hanem önmagának felelne meg az író, nemcsak hogy adós maradt, hanem azt el is árulta: "hanem írtam errôl egy csinos szonettet(...) és tetszett, és azóta jobban fizetnek". Az ilyen nyílt behódolás az anyagiaknak, s mûvészi célkitûzéseknek pusztán a pénz miatti megtagadása felháborítja a fiatal Karinthyt: "Nem felelt. Komor hallgatásba merült tekintete eltûnt a távolban." A végsô pozitívum, amit a felnôtt fel próbál mutatni, az felesége, Judik Etel meghódítása, akirôl már a novella elején is hódolattal beszél ("én szép kedvesem, aki íme szeretett, s megengedte, hogy szeressem"). Alteregója azonban ezt is önámításnak látja, ezt sem fogadja el eredményként, s valóban, a mû végén a feleség elsô megjegyzése a fiatalemberre szintén a modorával kapcsolatos. A most már hiúságában is megsértett idôsebb férfi, mintegy röstellve eddigi megalázkodását, ismét a másik fiatalságát, éretlenségét hangsúlyozza, amire a fiatal Karinthy, büszkén vállalva önmagát s céljait ("azt akartam, hogy az élet ismerjen meg engem"), hosszan, keserû fájdalommal, de éles kritikával kimondja a végsô ítéletet: "Te tudod, hogy nekem van igazam, te kicsi te senki." Ennek ellenére az idôsebb marasztalná, érzi, hogy fiatal énjének hiánya szintén fájdalmas lesz számára.

A befejezés egyfajta kiengesztelést hoz. Az, hogy az író a témát a nagy ívû alkotásra való felszólítás ellenére csak röviden, szatirikusan tartja megoldhatónak, a fiatalkori énjét igazolja. Érdekes és fájdalmas tehát, hogy a nagy szembesülésnek érdemi eredménye nincs, egyetlen hatása van: ez a novella. Megváltoztatni Karinthy tehát nem fogja munkássága menetét, egyedül bocsánatot kér önmagától, lerója tiszteletét fiatalkori önmaga elôtt. A görcs tehát tompán fájó sebbé oldódik, de a seb nem múlik el. A felnôtt, realista Karinthy józanul gondolkodva látja, hogy az ifjúkori, romantikus álmok nem voltak megvalósíthatók, ezt azonban, önmagát is felelôsnek érezve érte, fájdalommal veszi tudomásul.
Azonban nem csak ezt az önmagán belül jelentkezô keserûséget nem tudta feloldani, hanem a közönség elvárásai is teherként rakódtak vállára. A cirkusz lidércnyomásos álmában hasonló keserûséggel ír, ott azonban nem a belsô ellentmondás, a fiatalkori énjével való szembesülés a konfliktus oka, hanem a közönség elvárásai. Ráadásul a kettô egymást felerôsítve jelentkezik, hiszen úgy érzi, hogy nem azt írja s nem azért kap elismerést, amire valóban hivatott. Mint ahogy ezt késôbb a bôvített Így írtok ti kiadás elôszavában írja: "Jobb szeretném, ha inkább semmi nyoma nem maradna annak, hogy éltem és írtam, mint annyi, hogy az Így írtok ti az én nevemhez fûzôdik." Errôl árulkodik egy élete utolsó szakaszából származó noteszfeljegyzés is: "Úgy használnak engem, mint a krumplit elôször Európában - virágomat és gyümölcsömet (humor és vicc) tépik, a gyökérgumót (filozófiámat) eldobják."
Ezért hódol tehát fiatalkori énje elôtt, akiben még töretlen és ellentmondásmentes volt az írói-mûvészi pályába vetett hit, s akit még az elvárások sem befolyásolhattak. Nem véletlen tehát, hogy a néhány évvel késôbb megjelenô Tanár úr kérem címû kötetében eszményi világként ábrázolja a serdülôkort.