Berzsenyi Dániel 1776. május 7.-én Etyházashetyén. Nemexsi származására (amit a család 1559-es keltezésu nemesi levele is bizonyít) a költo rendkívül büszke volt. Édesapja sajátos elgondolásai alapján neveltette: tizenhárom éves koráig paraszti munkát végzett, mely által testileg-lelkileg megerosödött. 1790-tol a soproni líceumban tanult, majd megszökött, és beállt katonának. Ott sem volt sokáig maradása, nagybátyjánál tanlut gazdaságtant. 1799-ben vette feleségül Dukai Takács Zsuzsannát, akivel 1804-ben Nikára költözött.
Ebben az évben írta Berzsenyi a Fohászkodás címu ódáját, melyet végso formába csak 1810-ben öntött. A vers a hívo költo hangján szól, de a benne levo roppant imádat nem az egyházi istennek szól, hanem egy minden dogmától független teljhatalmú lénynek.
    A mu két részre osztató fel:
Az elso részben írja le Istennek az o szemében betöltött nagyságát. Ebben a leírásban a monumentális, robosztus klasszikus képek ("Léted világít mint az égo Nap"; "A legmagasabb menny s ... Uránjai") és a kicsiny természeti jelenségek ("A szélvésznek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsepp, virágszál") tökéletes egységet alkotnak, amit egy bibliai utalású strófa válszt ketté ("Te hoztad e nagy Minden ezer nemét A semmiségbol" - Mózes I, Genesis). Ez az egész rész Isten hatalmának méreteit, teljességét jeleníti meg a Teremtés eredményei által.
A második részben (5-7. strófa) maga a költo is megjelenik, és az egyes szám elso személy használatával teszi élethuvé a jelenetet ("Buzgón leomlom elotted, Dicso!"). A felkiáltó mondatok gyakoribbá válása és a sírásra való célzás ("Letörlöm könnyeimet") arra a felfokozott lelkiállapotra utalnak melyben a költo a verset írhatta. Berzsenyi rezignált személyisége híven jelenik meg: az elmúlás gondolata, a halálba való belenugvás békéje. A vers egy vallásos érzelmekkel ötöltött naturalista képpel zárul ("ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják").
A vers részenkénti mondanivalójának változásaellentétben van a mu hangstilisztikai szempontokból való felbontásának. A statisztikai számolások alapján is két részre lehet a verset felbontani: egy (stilisztikailag) negatív (1-5 strófa) és egy pozitív darabra. Az 1-5 strófában a magas magánhangzók túlnyomó fölényét a kellemes hatású mássalhangzók - m, n, ny, l stb. - nem nagyon tudják ellensúlyozni annak ellenére, hogy az eszmei mondanivaló a nézopontjából a leheto legpozitívabb. Az 5-7 strófában, ahol leginkább a búskomorság, a melankólia a jellemzo, a kellemes hangzásélményt nyújtó magánhangzók vannk fölényben.
A vers rímtelen, formája az úgynevezett alkaioszi strófaszerkezet, amely két nagy alkaioszi sorból, egy ötöd-feles jambusból és egy kis-alkaioszi strófából áll:
"Isten! Kit a bölcs lágesze fel nem ér
Csak titkom érzo lelk óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égo
Nap, de szmünk bele nem tekinthet."
     Berzsenyi költoi szempontból viszonylag terméketlen volt, ennek oka a gazdasági problémákban és családi nehézségekben keresendo. A terméketlanség ellenére Berzsenyi muvei nagy hatással voltak más költokre, írókra. A Fohászkodás témakapcsolatban van Madách: Az ember tragédiája címu muvével, ami arra utal, hogy Isten cselekedeteinek bemutatása minden korban - így Berzsenyiébein is - közkedvelt volt.