1905-ben született Budapesten. Apja szappanfõzõ munkás volt, családját elhagyva Romániában telepedett le. Anyja az Országos Gyermekvédõ Liga révén Attilát Öcsödre adta nevelõszülõkhöz, s csak 7 évesen vette ismét magához. Anyja halála után sógora, Makai Ödön vette pártfogásába. Gimnáziumi tanulmányait Makón végezte, Szegeden és Budapesten járt egyetemre. Részt vett az illegális kommunista párt munkájában is. Idegbetegsége súlyosbodása miatt nõvérei magukhoz vették Balatonszárszóra. Itt õ maga vetett véget életének 1937 decemberében.

József Attila ars poeticus költeményei közül talán a Nem én kiáltok a legismertebb. A vers elsõ sora: „Nem én kiáltok, a föld dübörög." látszólag ellentmondást fejez ki, ám valójában két tagja összetartozik, s azt jelenti, hogy a költõ csak a már meglevõ problémákat szólaltatja meg. A költõ valami hatalmas változást érez, melyrõl maga sem tudja, hogy borzalmas-e, vagy nagyszerû, ezért menekül elõle: „Lapulj a források tiszta fenekére, Simulj az Üveglapba..."

Másik ars poeticus verse a Favágó címû. A költemény elsõ szakasza

„Vágom a fát hûvös halomba..." a lendületes, örömteli munkát írja
le, de már a második szakaszban megszólal a lázadás hangja: „Tövit
töröm, s a gallya jut."

A harmadik szakasz tartalmazza a vers forradalmi üzenetét: a munkásság igenis tiltakozzon a sanyarú élet ellen, s ne féljen a küzdelemtõl sem. Benne a töke szónak átvitt értelme van:

„Ejh, döntsd a tökét, ne siránkozz,
Ne szisszenj minden kis szilánkhoz!

Ha odasújtsz körül a sorshoz Az úri pusztaság rikoltoz, A széles fejsze mosolyog."
A küzdelmek összefoglalását és a költõ számára megfelelõ magatartást Ars poetica címû költeményében fogalmazta meg. E vers lényege a költõi felelõsségtudat felébresztése, s annak kimondása, hogy a költõ dolga nem az, hogy szépen írjon, hanem az. hogy szép formában szólaltassa meg kora problémáit:

„Az idõ lassan elszivárog, Nem lógok a mesék tején, Hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején."

Leírja József Attila, hogy más költök sem érdeklik, mert számára más a mérce:

Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenseggel mérd magad!

Sziszegve sem szolgálok Aljas, nyomorító hatalmakat."

És a vers végén megjelenik a költõi felelõsségtudat megfogalmazása, hogy a költök feladata fontos és felelõsségteljes, mert mindenki hozzájuk fordul:

„Engem sejdít a munkás teste Két merev mozdulat között;

Rám vár a mozi elõtt este suhanc, a rosszul öltözött."

József Attila ars poeticus verseinek a célja az, hogy felébressze a munkásságban a harckészséget saját helyzetének javításáért, és az, hogy az értelmiséget, ill. a vezetõ rétegeket rádöbbentse: a munkásság helyzetének megoldása az ország jövõje szempontjából igen fontos. Ezek a gondolatok minden nagy gondolati versében megfogalmazódnak általában az utolsó sorokban.

Elsõ nagy gondolati verse, amivel foglalkoznék, a Holt vidék címû, mely a parasztság problémáját állítja a középpontba. A versindítás egy tájnak a leírása, mint erre már maga a cím is utalt:
„Füstöl a víz, lóg a káka Kókadón a pusztaságba. Dunnába bútt fönn a magas Sûrû csönd ropog a havas Mezõben."

De a táj és a környezet egyszerre külsõ és metaforikus belsõ táj. A pusztaság, tél, fagy szavak nemcsak a tájra vonatkoznak, hanem az emberi életre is. Az utolsó két szakaszban fogalmazódik meg a vers mondanivalója. Megjelenik a teljes kifosztottság, a parasztok, kiken már az ima sem segít, s a magyarázat minderre:
„Uraságnak fagy a szõlõ,
Neki durrog az az erdõ.
Övé a tó, s jég alatt
Neki bujnak a jó halak
Iszapba."

József Attila egy másik verse, a Külvárosi éj már nem a paraszt, hanem a munkás sorsával foglalkozik.

Ez a város széli világ József Attila igazi témája, hiszen itt született õ is. Ez is tájleíró versnek indul: a lassú, kopár, üres szegénységet írja le, ahol még az éj is szegény. Az egész költeményen a sötétség uralkodik. Feltûnnek benne a gyárak:

„Vasgyár, cementgyár, csavargyár. Visszhangzó családi kripták."

A hatalmassá nõtt csendet a vonatfütty, az élet jele szakítja meg. Itt kezdõdik a vers második része, ahol a költõ árnyalakok helyett valódi élõkrõl szól: feltûnnek a külváros jellegzetes alakjai:

„Az úton rendõr, motyogó munkás. Röpcédulákkal egy egy elvtárs iramlik át."

A vers végén van az a három sor, mely mindent összegez:
„Minden nedves, minden nehéz. A nyomor országairól térképet rajzol a penész."

Ezután a költemény ódai szárnyalással tör a magasba, majd lemondó egyszerûséggel zárul: „Az éj komoly, az éj nehéz. Alszom hát én is testvérek. Ne üljön lelkünkre szenvedés, ne csípje testünket féreg."
A város peremén címû vers fõszereplõje szintén a munkásosztály. Ebben a versben a költõ szólal meg, aki sorsközösséget vállalt a munkásokkal (ezt jelzi Tsz/1.sz. is). a költemény felméri a múlt és a jelen viszonyát és arra a következtetésre jut, hogy a jelen állapot nem kielégítõ, a gép ellenség, mert emberek elöl veszi el a munkát.

A versben megfogalmazódik, hogy, a munkásság jelen nyomorúsága ellenére is gyõzni fog, s mai elnyomói fognak hozzá könyörögni:

„És látjuk már, hogy nemsokára mind térdre omlotok,

S imádkoztok hozzá, ki pusztán tulajdonotok.

De õ csak ahhoz húz, ki enni neki maga adott."

És a mû végén a költõ meghatározza a maga költõi szerepét a világban:

„A költõ - ajkán csörömpöl a szó

De õ (az adott világ varázsainak mérnöke) Tudatos jövõbe lát, s megszerkeszti magában, Mint

ti majd kint, a harmóniát."

Kora másik, igen fontos problémájával foglalkozik Dunánál címû verse. Témája a nemzetiségi kérdés, mondanivalója az, hogy a Duna mellett élõ népeknek nem egymás ellen kellene harcolniuk, hanem együtt elnyomóik ellen. A vers három összefüggõ tételbõl áll:

Az elsõ tétel, a tárgy megjelölése életképpel indul: „A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogyan úszik el a dinnyehéj."

A második tétel a vélemény nyilvánítást tartalmazza, s azt mondja ki, hogy az ember csak õsei tapasztalatait elsajátítva munkálkodhat, s az õsök küzdelmei is a mai ember erõfeszítései során nyerik el értelmüket: „Láttam, amit õk nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S õk látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell."

A harmadik, emelkedett hangnemû tétel tartalmazza a vers mondanivalóját, a jövõre irányuló következtetést és a politikai programot. Az elsõ sorokban önmagáról vall a költõ:

„Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz." Azt fejezi ez ki, hogy hiszen minden „magyar" ember ereiben több nemzetiség vére csörgedezik, a nemzetiségek keveredtek, hát akkor miért harcolnak egymás ellen? Az idõ összemossa az õsi ellentéteket, s feladatunk közös ügyeink rendezése:

„Én dolgozni akarok. Elegendõ harc, hogy a múltat be kell vallani. A Dunának, mely múlt, jelen, s jövendõ egymást ölelik lágy hullámai. A harcot, melyet õseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."

A Hazám címû szonettciklus a problémák összefoglalásának megfogalmazása. Benne a költõ felméri az ország helyzetét. A vers szociológiai körkép a ‘30-as évek Magyarországáról. Minden társadalmi réteg megjelenik benne. Az elsõ szonett az egész nyomasztó valóságról, a nemzeti nyomorról ír. A második rideg felsorolása a parasztság problémáját ecseteli: „Az erõszak bûvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk." A következõ a kivándorlást említi meg: „Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk...", majd az 5.szonett a munkásságról szól.
A 6.-ban leírja József Attila a törvényt, amely ezt az egész beteg társadalmat irányítja: „Retteg a szegénytõl a gazdag, s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket, s nem csalóka remény."

A 7. szonett váratlan fordulatot hoz: a számkivetett. otthontalan költõ hûséget esküszik hazájának: „Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hûséges fiad!" Megjelenik a németellenesség, mert a költõ látta, hogy Magyarországon erõsödött a német befolyás, félt az erõsödõ német hatalomtól. Ez a vers csúcspontja: „Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat."

József Attila gondolati verseinek értéke, hogy a legfontosabb gondolatok (a haza, a parasztság, a munkásság sorsa, a kivándorlás, a gazdasági helyzet és a német befolyás) minden versben megjelennek, s így a kor legégetõbb problémáira hívják föl a figyelmet azok megoldását sürgetve.

A problémákat sokszínûen mutatja be, közel hozza õket, s megfogalmazza a költõi felelõsségtudatot szinte minden versében. Ez volt példaértékû a kortárs magyar irodalom számára.